Hirdetés
Nánó Csaba

Nánó Csaba

Kolozsvári kertváros a 21. században

2019. július 20., 08:422019. július 20., 08:42

2019. július 20., 08:432019. július 20., 08:43

Szomszédunkban néhány éve ortodox templom nőtt ki a földből. Éppen azon a helyen, ahol gyerekkoromban egy hatalmas fa állt. Évekig arról loptuk a cseresznyét, noha nekünk is volt fánk. De a szomszéd füve mindig zöldebb és a cseresznyéje pirosabb, ízletesebb.

Ezen a környéken nem volt ortodox templom. Sőt, ortodox sem sok. Ugyanis az egész negyed a 20. század elején épült, amolyan kertvárosnak, ahol Kolozsvár tehetősebb tisztviselői kaptak földeket, hogy építsenek maguknak házakat. Magyar világ volt, így természetszerűleg nagyrészt magyarok költöztek ide. Szerencsére még a diktatúra idejében sem bontották le a házakat, hogy a messze földről betelepített „idegeneknek” tömbházakat építsenek. Mivel még a 60-as években is döntő többségében magyar családok lakták a környéket, természetesen az óvodában is ezen a nyelven folyt az oktatás. Két-három román gyerek is odajárt, a nyelv még nem volt elválasztó vonal, az úgynevezett „beolvasztás” ismeretlen fogalomnak számított, a gyerekek egyszerre tanulták mindkét nyelvet.   

A szocialista rendszer nem sokat adott a vallásra, így Irma néni, a szomszédunkban lakó öregasszony százéves korában is elgyalogolt pár kilométert a legközelebbi katolikus templomba. Igaz, nem egyedül. Minden vasárnap elkísérte ismerőse, a 93 esztendős Gráf néni, akit Irma csak fiatal barátnőjének nevezett.

Valamikor közvetlenül a rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Elköltöztek, meghaltak vagy megunták a kapálást – nem tudom. Tény, hogy az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben. Nyilván ennek csak ideiglenes küldetése volt, hiszen már akkor annyi hívő kezdett oda járni, hogy a többség mindig kint rekedt, és a nyitott ablakon keresztül hallgatta a misét.

Néhány évig e fából épült templomba jártak a hívek, mígnem a Mindenható úgy gondolta, felgyorsítja a dolgokat: egy szép nyári napon éppen az ablakomból bámultam a semmibe, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szomszédban valami fénylik. Mire kiérkeztek a tűzoltók, a fatemplomból csak a hamu maradt. Így aztán akaratlanul is neki kellett fogni egy tartósabb, biztonságosabb, nagyobb épület felhúzásának. Most lényegtelen, hogy borzalmasan ronda lett, szerepét teljes mértékben betölti a mai napig.

Családi okokból a 90-es évek közepén elköltöztünk a negyedből. Két évtizedig gyakorlatilag nem is jártam erre, aztán a sors úgy hozta, visszaköltöztem gyerek-és kamaszkorom helyszínére. A környék a mai napig megőrizte kertváros jellegét. Külsőleg szinte ugyanúgy néz ki, mint annak idején, csupán a volt a szomszédok többségét keresem hiába. Meghaltak, elköltöztek, külföldön keresik a boldogságot. A fiatalokat már nem ismerem, a még ismerős arcok velem együtt jócskán megöregedtek. Viszont a régi házak megújultak, az új tulajdonosok talán pénzesebbek vagy pusztán csak hivalkodóbbak, mint elődeik. Kicserélődtek a kerítések, mások lettek az emberek…

A kertbe kinőtt Isten házába is egyre többen járnak, immár nem csak a negyedből. A százévesen is gyalogoló Irma néni, aki akkoriban született, amikor feltalálta az emberiség a kerékpárt, bizonyára eltátaná a száját, ha látná, hogy még a szomszédból is gépkocsin érkeznek a hívek. No, de a BMW, a Mercedes státusszimbólum, semmit sem ér, ha nem mutogatjuk a tömegnek. Vasárnaponként a környék utcái hatalmas parkolókká válnak, a sétára induló babakocsis anyukák az úttesten lavírozva próbálják élve megúszni a kalandot.

Nem változott sokat a környék. Csupán a cseresznyefa helyén éktelenkedik a templom, a szabóműhelyből lett jól menő kocsma, az óvoda rogyadozik üresen, és magyarul alig köszön rám valaki. Beköszöntött ide is a 21. század…

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Közösségi oldalak, álhírek, lincselés: a tiltás vagy az edukáció a megoldás?

Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.

Makkay József

Makkay József

Agrárország importkosárral

Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.

Balogh Levente

Balogh Levente

Aki előre hozott választást akar, az AUR-os?

Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A Majka-ügy csak a jéghegy csúcsa, be kellene fejezni a magyar–magyar acsarkodást

Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Miért félnek a kettős állampolgároktól?

Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.

Páva Adorján

Páva Adorján

Kényelmi illúziónknak vége: energiabiztonságunk a Dunának megy

A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Drónvadászat, elrettentés és PR

Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.

Hirdetés