2013. június 21., 10:002013. június 21., 10:00
Szívre tett kézzel jelentse ki, aki azt állítja, hogy diákkorának kritikusabb pillanataiban soha nem szembesült az alig burkolt fenyegetéssel: fiam, ha nem tanulsz, az építészetiben-faipariban-pincériskolában végzed. Kinek mi volt közelebb és ijesztőbb. Nemcsak a kommunista korszakra jellemző történetek ezek, az iskolapreferenciák sorrendjében a többség esetében ma is csak az 5-6., pusztán elméleti helyen bukkanhat fel valamilyen kétkezi mesterség oktatását kínáló iskola neve.
A múlt jelenben is kísértő tévképzeteivel hadakozunk. Gyermekeinket csak legvégső esetben engedjük ilyen „alja” helyre, miközben napnál világosabb, hogy lassan nem csak az obskúrus magánegyetemek által kilószámra mért oklevelek érnek egyre kevesebbet, de a rangosabb tanintézményekből kiözönlő friss humán értelmiségiek többsége is jelentős elhelyezkedési gondokkal küszködik. Miközben a befektetők egyik első kérdése arra vonatkozik, hogy milyen szakképzettségű munkaerő található a kiszemelt térségben.
A 2011-ben érvénybe lépett tanügyi törvény ugyan deklaratíve rehabilitálja némiképp a szakoktatást, a tudati átalakulás azonban valószínűleg még hosszú időt vesz igénybe. Objektív akadályok egész sora tornyosul az útban. Az elmúlt húsz esztendő során „elkoptak” a szakoktatók, a műszaki értelmiséget még bőven felszippantják a termelő iparágak, a tanügyiek fizetése pedig egyelőre aligha versenyezhet gépgyártóipari bérviszonyokkal. Ugyanakkor ritka kivétel az a település, amelynek középtávú stratégiájában szerepel a helyi oktatási kínálat és a potenciális befektetések összehangolása, holott az önkormányzatoknak most már beleszólásuk is van a település szakemberképzésének fazonírozásába.
Az igazi gond a tudati váltóátállítással van. „A gyermekemnek jobb élete legyen, mint nekem” - jellegű, aligha kifogásolható nézet egyelőre makacsul tartja magát, és várhatóan egészen addig áll a lábán, míg a munkaerő-piaci aránytalanságok el nem érik a kritikus tömeget. Vagy míg az oktatási intézményekben ténylegesen is meghaladja a „muszáj” kategóriát a szakoktatásba való bekapcsolódás késztetése.
A kommunista korszak még egy átkos öröksége? Nagy részben. A kétkezi mesterségek becsületének újrateremtése azonban kötelező. Ezt üzeni a virtuális termelés lufijának kipukkanása, a tényleges értékteremtés előtérbe kerülése. De ezt üzenik a háztartásban lépten-nyomon felbukkanó apró javítanivalók is, amelyekhez mérve generációk egész sora bizonyul pehelysúlyúnak. Vezércikket írni? Ugyan már, bárki tud. A régi mondás szerint azonban az érdemli az ebéd javát, aki a fát hozza az erdőről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!