Keletről nyugatra

A butaságnak és a kanyarónak, úgy látszik, nincsenek határai. A határok ebben az esetben szó szerint értendők. A butaság képletes határtalanságára akár mérget is vehetünk, ám a második eset a 21. században már elég meglepő. Sajnos mindkettő fénysebességgel terjed, és útjuk hasonlóan keletről nyugatra tart.

Döbbenettel vesszük tudomásul a fiatalokat csábító új hóbort, a Kék bálna nevű „játék” terjedését – egyelőre csak a Kárpátokon túli területeket érinti, de idő kérdése, mikor gyűrűzik be a hegyeken innen fekvő városokba, falvakba is. Az internetes horror már több gyerek halálát okozta oroszországi és ukrajnai kiskorúak körében, de felütötte fejét Románia egyik észak-keleti megyéjében is. Nem tudom beleélni magam a mai fiatalok gondolkodásába. A mi korosztályunk a halált hozó tengeri állatok helyett még a kevésbé életveszélyes csapd le csacsit és a gombfocit űzte. A tanórákon nem a telefonokon kerestük a halálos szórákozás különféle fajtáit, hanem – legrosszabb esetben – az iskolapadokba faragtuk halhatatlannak hitt aranyköpéseinket. És ha kaptunk is a fejünkre tanártól, szülőtől a magaviselet miatt, abba azért mégsem lehetett belepusztulni.

Mintha ki lett volna találva: szintén a gyerekeket érinti, és nem kevésbé veszélyes a kanyarójárvány. Ami ugyancsak keletről – pontosabban Romániából – indult hódító útjára a világ civilizáltabb régiói felé, és szintén a kevéske ész, no meg az egészségügyi kultúra hiányának egyenes következménye. Felfogás kérdése, hogy haladunk a korral, vagy leragadunk az ekés társadalom szintjén. Magyarországon – és más nyugatabbra fekvő országokban – több mint egy évtizedig nem jegyeztek kanyarós megbetegedést, mígnem odalátogató honfitársaink jóvoltából ismét megjelent a kór. Ezzel párhuzamosan felütötte fejét a jó román szokás: ha valamiről nem beszélünk, akkor az nem is létezik. Miközben egy moldovai megye nagyvárosá­ban öt gyereket ápolnak „bálnázás” miatt, minap hallottam egy szakembert, amint az ecsetelte, hogy azt új internetes bolondéria még messze határainktól ütött tanyát. Az egészségügyi miniszter pedig azt nyilatkozta, „Románia nem exportál kanyarót”, noha a napnál is világosabb, hogy a betegségnek hol van a fészke.

Nyugalom tehát, szakértők, van Kék bálna és van kanyarójárvány is. És ameddig a terjedésük megakadályozására hivatottak minden mással foglalkoznak, csak a lényeggel nem, addig mindkettő tovább terjed. Ideje lenne felhagyni a struccpolitikával, és szembenézni a tényekkel, legyen szó betegségről vagy akár egy őrült játékról a világhálón. Amíg nem késő.