Jövőbe mutató magyar álláspont

Az összeesküvés-elmélet olyan elmélet, amelynek tárgya valamiféle összeesküvés – szokta mondani egy lényeglátó barátom, hangsúlyozva, hogy a szókapcsolat, a minősítés maga semmit nem mond az adott elmélet valóságtartalmáról. Összeesküvések léteznek, mióta világ a világ, mióta ember az ember. Hiszen az emberi minőséghez hozzátartozik a közösségi lét, a társadalomba ágyazottság, a társadalomhoz pedig a vezetés. S ahol vezetés van, ott azt meg lehet dönteni titkos szervezkedéssel, aminek az összeesküvés az egyik módszere.

A Gladio-hadművelet

Mégis, ha valakinek a teóriájára azt mondják, hogy „áh, ez csak összeesküvés-elmélet”, azzal intellektuálisan, sőt, egyes esetekben morálisan is minősíteni igyekeznek mind az elmélet szerzőjét, mind pedig magát az elméletet. Az ok minden bizonnyal abban keresendő, hogy a világot nem kis mértékben összeesküvések irányítják. Mára már közhely például, hogy avilág első számú katonai nagyhatalma, az Egyesült Államok szabadkőműves államként jött létre. Aki képes azt hinni, hogy a sorsunkat meghatározó döntések a parlamentben születnek, nyílt színen, szabályszerű vitában, annak naivitása oly mértékű, hogy az már intellektuális képességeit is legalább annyira megkérdőjelezi, mintha a geocentrikus világszemlélet jegyében azt hirdetné, hogy a Nap és a Hold forog a föld körül. A háttérben meghúzódó erők érdeke pedig, hogy a nagyvilág minél kevesebbet tudjon meg a mesterkedésükről. Ezért kell abszurdnál abszurdabb összeesküvés-elméleteket forgalmazni, és ezzel is hitelteleníteni a tényleges valóság megértésére, feltárására törekvő műfajt. A diverzionisták persze komoly segítséget kapnak az önjáró őrültektől, akik saját szakállra kreálnak összeesküvés-elméleteket.

Mára már lelepleződött egy sor „összeesküvés”, hiszen titkosszolgálati akciók teljes láncolata került nyilvánosságra kiszivárogtatás és/vagy a titkosítás feloldása nyomán. Tudni lehet, hogy a fő „összeesküvés-gyártó” CIA, „forradalmakat” indukált kívülről, rendszerek buktak, politikusok haltak meg gyanús körülmények között vagy egyértelmű merénylet következtében. A leleplezett „összeesküvések” közül az egyik legdokumentáltabb, de ugyanakkor legmegrázóbb és legembertelenebb talán a Gladio-hadművelet. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia titkosszolgálata a NATO örve alatt titkos hadsereget hozott létre Nyugat-Európában arra az esetre, ha a Szovjetunió megszállná a térséget. Ma már tudható például, hogy a bolognai vasútállomáson a több mint 80 áldozattal járó robbantást a Gladio szervezte, hogy a lakosság szemében hiteltelenítse a kommunistákat. A végső soron eredeti céljától eltérített, kizárólag a politikai manipulációt szolgáló Gladio-hadművelet több száz civil életébe került.

Titkosszolgálati szakértők mutatnak rá, hogy a „false flag”, azaz idegen zászló alatt elkövetett terrorizmus segítségével „az embereket úgy manipulálhatják, mint a birkákat.” A Gladio-hadművelet keretében ártatlan embereket öltek, hogy rontsák az alkotmányosan működő kommunista párt esélyeit. Józan ember persze nem veszi védelmébe a legtöbb áldozatot követelő, legnagyobb kárt okozó embertelen ideológiát és annak képviselőit, azzal azonban probléma van, amikor egy állam titkosrendőrsége azt hiszi, mindent megtehet. Márpedig minél nagyobb hatalommal rendelkezik az illető állam, annál nagyobb az omnipotencia és omnikompetencia hite a formális és titkosszolgálati vezetőiben. Azt már csak zárójelben jegyzem meg: micsoda perverz abszurdum, hogy az ilyen és ehhez hasonló terrorcselekményeket szervező vagy azokra áldását adó Egyesült Államok vezetői adnak leckét a világnak az emberi jogok és a demokrácia témájában. Hogy most a „terror elleni háborúról” ne beszéljünk, annál is inkább, hogy annak ürügyét is egy tipikus „Gladio”-zsánerű manipuláció adta.

Változatok az elfogadhatatlanra

Mindezt a Charlie Hebdo tragédiája kapcsán láttam fontosnak papírra vetni, még akkor is, ha ezúttal van parányi esély arra, hogy a hivatalos verzió fedi a valóságot. Ellentétben a 2001. szeptember 11-ével ránk köszöntött korszak origójának hivatalos meséjével, amelynek valóságesélye akkora, mint annak, hogy a tárgyak a földről spontán felugorjanak, kigyulladjanak vagy semmivé váljanak. Magyarán a hivatalos verzió egyenlő fizika törvényeinek kétségbe vonásával. Egy szabályszerű épület-berobbantássorozatot adnak el a világnak úgy, mintha az épületek a repülőgépek becsapódásának következtében dőltek volna össze. A harmadik épület összeomlására nincs is hivatalos magyarázat (!). Ez a valaha létezett legnagyobb szemfényvesztés, hiszen ez a rablómese a fizika két törvényének is ellentmond. Egyrészt a szabadesés sebességével csak akkor omolhat össze egy épület, ha berobbantják, különben a még álló emeletek lassítják az összeomlást, másrészt a kerozin égése egyszerűen képtelen akkora hőt termelni, hogy megolvadjon az acélszerkezet. A kérdésről egyébként Andreas von Bülow német titkosszolgálati szakértő és egykori miniszter tudományos alapokon nyugvó könyvet is írt, amelynek lényege, hogy a repülőgépek becsapódását a földről irányították, majd berobbantották a tornyokat úgy, ahogy a lebontásra ítélt épületeket szokták.

Amikor azt halljuk, hogy a Charlie Hebdo elleni támadás volt „Európa 9/11-e”, akkor meg kell szólalnia bennünk a vészcsengőnek. Még akkor is, ha ez esetben nem annyira világos a globalista háttérhatalom, s a vele szervesen összefonódó Egyesült Államok közvetlen érdeke, mint szeptember 11-e esetében. Ez esetben több válasz is lehetséges. Az egyik a megelőzés örve alatt a polgárok szabadságjogainak megkurtítása, miként az az Egyesült Államokban is történt. A másik a sajátosan értelmezett „sajtószabadság” további tisztelete, amibe belefér, hogy ezres nagyságrendű embertömeg börtönben sínylődjön, mert mást gondol egy történelmi eseményről, a holokausztról, mint a fősodratú történészszakma – s itt nemcsak karlendítő nácikra kell gondolni, hanem olyan ismert történészekre is, mint David Irving –, de azzal nincs semmi gond, ha a Szentháromságot homoszexuális üzekedés közben ábrázoljuk címlapon, mint a Charlie Hebdo.

A harmadik válaszlehetőség viszont – amiről nem beszélnek elegen eleget –, hogy akár „false flag” hadművelet volt a támadás, akár fanatikus muzulmánok akciója, mielőbb kőkemény gátat kell vetni a bevándorlás politikájának. Bayer Zsolt 1999-ben írta, hogy „Európa megtelt”, s mennyire igaza volt. Aki járt Brüsszelben, amely az EU-nak nemcsak fővárosa, hanem egyben állatorvosi lova is, az vagy saját tapasztalat alapján, vagy a hivatalos útmutatóból tudja, hogy „Brüsszel éjszaka nem biztonságos város”.

Vajon miért nem? A flamandok és belgák kevésbé lennének tisztességesek és normakövetők, mint mi, magyarok? Ilyen útmutatót, Istennek hála, nem adnak a székelyföldi vagy magyarországi látogatóknak. A válasz pofonegyszerű: a bevándorlás következtében nőtt meg a bűnözés és romlott a közbiztonság. Mi több, miként Magyarországon is ott retteg a munkából élő törvénytisztelő magyar lakosság, ahol nagy arányú az egyébként őshonos, de kultúrájában erősen „más” cigányság, úgy Brüsszelnek is a „más” kultúrájú, „más” vallású bevándorlók által lakott negyedei a legveszélyesebbek. Ha az unió a saját értékeket és érdekeket háttérbe szorító áltolerancia, a „másságtisztelet”, a szemforgató, hamis „emberiesség”, a bűnözőt az áldozattal előnyben részesítő büntetőjogi politika jegyében kezeli a bevándorlást, illetve az ebből adódó közbiztonsági problémákat, akkor már gyermekeink szembesülni fognak azzal, hogy a hamarosan többségbe kerülő idegen, asszimilálhatatlan tömegek kevésbé lesznek toleránsak velünk, őshonos, keresztény, fehér európaiakkal. S ennek kétségbevonhatatlan jelei már most látszanak.

Az egyetlen kormányfő, aki az eset kapcsán azt nyilatkozta, amit kell, Orbán Viktor volt, aki fehéren-feketén rá mert mutatni: a gazdasági bevándorlás „rossz dolog” Európában, ami csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre. A bevándorlást pedig meg kell állítani, Magyarországot magyarnak megőrizni. Igen, ez egy hamisítatlan magyar álláspont. Nemcsak formailag, de tartalmilag, sőt, még stílusában is. Határozott, egyértelmű, önérdekű és jövőbe mutató.