Ünnepeink idején minden nemzeti sajátosságunk fontos, minden, ami csakis ránk, magyarokra vonatkozik legyen az a Kárpát-medence bármelyik zugában
Fotó: Beliczay László
2022. július 16., 08:262022. július 16., 08:26
Rideg világunkban a nyughatatlan emberi lélek folyamatosan keresi azt, amit elvesztett a századok útporában, hogy kitölthesse azt az űrt, amit Isten kihűlt lábnyomai hagytak a lelkében. Mert sokan úgy tartják, a Teremtő megfeledkezett övéiről, és kiszolgáltatta e Föld lakóit a legyen meg hát akkor a ti akaratotok érdeme szerint. A „mi urunk a pénz” tehát felváltotta azt a világot, amikor még az emberek között elég volt egy „kezet rá!” a tucatnyi hivatalos papír helyett, és nem a mammon volt az egyetlen hiteles istenség. Akik nem feltétlenül a pénz működtette világ rabszolgái, azok a búcsújáró helyeken még keresik az Úr lábnyomait, és lehet, neki köszönhetően tart még a szüntelen való áldozat is a keresztény világban.
Az ünnepek, legyenek azok családiak, egyháziak vagy nemzetiek, arra hivatottak, hogy a közösséget összekovácsolják. Nemzetet, hívő embert, családot. Ha családon belüli neves évforduló vagy esemény van, nem lehet életszerű, ha nincs jelen az ember valamennyi családtagja.
Soha ne tartsatok évfordulót addig, amíg nem tud odaülni mindenki az asztalhoz ünnepi ruhában és lélekkel. Annak maradandónak, emlékezetesnek kell lennie. Az ünnep nem attól szép, hogy mi kerül a tányérba vagy a süteményestálra. Az ünnep az elcsendesedett lélektől, a kisimult arcoktól, a nyílt tekintetektől lesz léleksziget. Ez marad meg évtizedek múlva is emlékezetetekben. Mint ahogyan a templomi szentmiséből a tisztelendő szava, a liliom illata vagy a régi magyar himnusszal záródó szertartás útravalója, amely egész héten tartást ad az emberi méltóságnak.
Ugyanolyan a nemzeti ünnep is, mint ahogyan a nagyanyám a családi ünnep lényegét meghagyta. Amikor odaállunk nagyjaink szobraihoz, emléktábláihoz, az mindannyiszor a múlt és a jelen átértékelését jelenti. Számvetést és töltekezést, ugyanakkor a nemzeti tudatban való megerősödést is, hiszen a sorozatos csalódás, kiábrándultság nagy lélekgyilkos tud lenni. De ha szétnézek és látom, milyen sokan érezzük ma is magunkénak egyik-másik fontos évfordulót, amelynek elrendelt idejében világrengető jelszavak hangzottak el, még nem lehet baj velünk. A nemzettel. Mert
Ünnepeink idején minden nemzeti sajátosságunk fontos, minden, ami csakis ránk, magyarokra vonatkozik legyen az a Kárpát-medence bármelyik zugában. És ezek nem a virtusról, nem a nagymagyarkodásról szólnak, mint inkább azon jegyek összességének felsorakoztatásáról, amelyek minket, magyarokat meghatároznak: ha 1848, akkor igenis legyen ló, huszár, ezer nemzeti lobogó, vontassanak ágyút, legyen parádé!
Persze ezek nélkül is lehetünk magyarok. De miért kellene háttérbe szorítani mindazt, ami a legszebb a nemzetünkben, a történelmünkben? Minek jelentékteleníteni mindent, ami magyar? Ezt az utóbbi években nagyon is megértették székely testvéreink. És parádéznak március 15-én, mert akkor igenis parádézni kell.
S ha netán összevetnénk eme díszes felszalagozott, fellobogózott székely ünnepet a nagyváradi trikolóros felhozatallal, már nem is tudom ki kicsoda ebben az összekuszálódott politikai kavalkádban, ahol a nemzet kiárusítása már minden politikai játszma méretein túlnőtt.
Évszázadokon keresztül szokásokat, nemzetmegtartó hagyományokat őrzött, amelyeknek köszönhetően még mindig itt vagyunk.
A Kárpát-medence jól tartósít – mondogatta az effajta szokásokra dédanyám. Mert sok benne a kegyhely, ahol imádkozni lehet. Máriapócs, Máriaradna, a Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített Mária-kegyhely, amely Erdély legfontosabb zarándokhelyének hazaterelő szerepét tölti be ellensúlyozva azt a száz esztendőt, amelyet Istene nélkül töltött a szétszakított nemzet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!