
Fotó: Barabás Ákos
2020. március 01., 07:252020. március 01., 07:25
Egy tavalyi felmérés szerint két év alatt tíz százalékkal csökkent a hazatérni akaró román vendégmunkások aránya, így a korábbi felmérésekhez viszonyítva a külföldre távozottak több mint fele nem akar visszatérni szülőhazájába.
A Repatriot egyesület által ismertetett felmérésben az Open-I Research közvélemény-kutató intézet 1810 román vendégmunkást kérdezett meg Spanyolországban, Olaszországban, Nagy Britanniában, Írországban, Németországban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Kanadában, Ausztriában, Norvégiában és Belgiumban. A megkérdezettek 53 százaléka mondta azt, hogy nem akar visszatérni Romániába.
A hosszabb távon hazatérést tervezők aránya 47 százalék, ami tíz százalékkal kevesebb a két évvel ezelőtt készült hasonló felmérés eredményeihez képest. A hazatérést elutasítók döntő többsége, 83 százaléka a korrupció elterjedtsége miatt, 72 százaléka a jelenlegi politikai pártok miatt nem hajlandó hazatérni.
A megkérdezettek úgy vélték: ha e két probléma valamelyest enyhülne, illetve javulna az egészségügyi és oktatási rendszer színvonala, csökkenne a bürokrácia, akkor talán számolnának a hazatérés lehetőségével. Az elmúlt tíz esztendőben annyira megcsappant az ország aktív lakossága, hogy lasszóval sem lehet fogni egy valamire való szakembert: szobafestők, villanyszerelők, kőművesek, autószerelők és még sorolhatnánk, hányan hagyták el az országot az alacsony bérek, az embertelen bánásmód, a testi, lelki kizsigerelés és pszichikai terror, megaláztatás eredményeként. A gyors profit reményében sátrat vert multinacionális cégek elhitették magukkal, hogy nyugodtan terjeszkedhetnek az új gyarmattá előlépett Közép- és Kelet-Európában. Mert e gyengén fejlett államok, ha kellett, még cinkostársakká is váltak a nyugati vállalkozókkal olyan meggondolásból, hogy ha ki is zsákmányolják a munkást, de legalább befektetnek. És az még jól jöhet akár politikai kampánytőkének is, ha a helyzet úgy kívánja. Hisz felénk, keletebbre még az is nagy szó volt, ha a hiányzó infrastruktúra ellenére egyáltalán ajánlkozott valaki cipőgyárat, varrodát, miegymást létesíteni.
Kecsegtető ennek ellenére leginkább a Partium volt, ahol köztudottan a legalacsonyabb bérezésben lehetett utazni, de a székelyföldi megyékben is a legmegalázóbb fizetésekkel traktálták-traktálják a munkásokat Dél-Romániához vagy a Bánsághoz képest.
Egy napon aztán Románia arra ébredt, hogy az aktív lakosság nagy része külföldre vándorolt, a közigazgatásban dolgozó felduzzasztott réteget nincs kinek eltartania, nincs miből fizetni a különleges nyugdíjakat, de még a kisnyugdíjasok havi járuléka is időről időre veszélyben forog. Az előállt helyzet a minimálbér kényszerű megemelését vonta maga után, hogy legalább a frissen érettségizetteket eltántorítsák a kivándorlástól, hisz köztudott, az elmúlt évek arról szóltak, hogy „alig várom az érettségit, úgy itthagyom ezt a nyomort, hogy vissza sem nézek.”
Viszont a több lépcsőben is megemelt minimálbérekkel tönkretették a hosszútávra tervezett, a melósról hét bőrt lenyúzó cégek profitját, így hamarosan elkezdődtek a leépítések, majd a gyárak, vállalatok fokozatos bezárása.
A tömeges kivándorlás első hullámát tehát a túlórákkal kizsigerelt munkások alulfizetett korszaka indította el, most pedig a minimálbér növekedése okozta profitkiesés a különböző külföldi cégek, gyárak megszűnését vonja maga után, ami még a középkorosztályt is külföldre tereli.
A multinacionális cégek pedig szedik a sátorfájukat, és keletebbre vonulnak, ahol még mindig olcsó a munkaerő, így próbálják elkerülni kelet-európai befektetéseik végleges csődjét. Vagyis a kis bérek korszaka elvándorlást, a megnövelt béreké pedig munkanélküliséget okozott, ami szintén elvándorlást eredményez.
Azaz valahol jól elszúrták odafent.
Most azok is gondban vannak, akik hazatértek, és a külföldi munkával összeszedett pénzecskén házat vásároltak abban reménykedve, hogy ha már a legfontosabbak megvannak, továbbra is eltengődnek a háztájiból meg a régi munkahely fizette keserves bérből, de legalább itthon vannak, és nem kell a messze távolban idegenként sóvárogni a hazai szó után. A magukat elszámítók most visszakényszerülnek a külföldi rabszolgamunkára itthon hagyva az ingatlanokba fektetett összegürcölt kis pénzüket, és sírhatják újra a bujdosó magyarok sirató énekét valamelyik spanyol eperföldön vagy valamelyik müncheni, esetleg londoni mosogatókagyló fölött.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!