2017. január 30., 14:332017. január 30., 14:33
2017. január 30., 14:492017. január 30., 14:49
Gál András
Tartani a tempót, szinkronban mozogni az állandó változékonysággal, jól időzíteni, kihasználni a röpke momentumot, előre kigondolni, tervezni, igazítani, rögzíteni, pontosan emlékezni. Végeláthatatlan körforgás, egyirányú útmutató, intő regula alkotja életünket. Az időtlenség párhuzamos falai közt haladunk, fáradtan vonszoljuk aggályainkat, akaratosan esedezve a megnyugvásért. Mikor lesz már vége? Szüntelen jajveszékelünk, koncepcióink orrunktól fogva vezetnek. Tényleg a kegyetlen élet kényszerít bennünket annyi teendő elvégzésére, az ideggyilkos stressz elviselésére, égető döntéshelyzetekben való helytállásra? Gyanítom, hogy más valaki a ludas a dologban.
Amikor pár napra én is hanyagolhattam a rengeteg melót és nyugodtan gondolkodhattam, föltettem valamennyi kérdést magamnak, a néma környezetnek. Rendjén van, hogy tizenkilenc évesen nyugtalankodom, mert nem tudom, hol fogok dolgozni? Két éve ilyenkor még vettük az új leckét románból, azt sem tudtam, mit jelent a kurzus vagy a szeminárium. Talán balga lennék, amiért még nem képzeltem bele magam a nyolcórás műszakba? Csak most érzem igazán, mennyire jó aludni tízig és egy tantárgyból hetente mindössze egyszer látni a tanárt. Felelőtlen, hálátlan gyermeke lennék drága szüleimnek, amiért nincs nyomtatott ötéves tervem? Öt éve féltem hógolyót hajítani a tizenkettedikesek felé, mert megfürdették egyik osztálytársamat.
Robotjainkkal építettünk egy gépiesített világot, amelyben az a befutó, aki ki tud szabadulni belőle. Annyi impulzus ér, hogy nem győzöm anyámat tanítani. Ha a hatvanas években élnék, Jászai-díjjal jutalmaznák hangulatingadozásaimat.
Olyan álláshirdetéseket olvasok a világhálón, amit a civilizáció háromnegyede képtelen megfejteni. Talán én vagyok túl vén, hogy nem értem az engem körülvevő világot? Szánalmas, mert nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek; gyerekes, mert nem akarok felnőni. Nálam be lehet akadva a lemez, mert egy éve hangoztatom: én csak azt tudom, hogy az újságírást választva jól döntöttem.
Triviális ellentmondásai vagyunk saját magunknak, élőhelyeinknek, hőn áhított, fényesre vikszolt elképzeléseinknek. Ismeretet akarunk szerezni, miközben konokul ragaszkodunk kényelmünkhöz. Gyakorlati tapasztalatot követelünk, miközben az évtizedes önsanyargató magolás elzár bennünket a spontán körülmények megismerésétől. Fűtött tengerparti medencében pezsgőzve akarjuk megmászni a hófödte hegycsúcsokat. Kilométeres dugóban csapkodva beledudálunk a környezetvédelemről szóló rádióműsorba. Élő példái vagyunk annak, hogy egyszerre két irányba nemcsak elindulni lehetséges, hanem haladni is. Nem a szabadság, szünidő, csend, egyedüllét szentséges fogalmaitól kellene hanyatt esnünk. Ha visszaváltanánk legalább egy sebességet, és türelemmel figyelnénk, mi történik, lehet, hogy a lemez sem akadna be oly gyakran.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!