Földrengéstől a védelmező magyar bástyáig

Olyannyira, hogy bronzból öntött harangjait csupán tavaly nyáron találták meg a romok között.
Leginkább azonban azért emlékszem az öt évvel ezelőtt történt október végi eseményekre, mert a Norcia városában megsemmisült templom újjáépítése érdekében a helyi katolikus egyházközség vezetői nem a tartomány vezetőségéhez, nem az olasz állam kormányához, de még nem is a Vatikánhoz fordultak. Biztos látták és tapasztalták, hogy a 2015-ben elindult afrikai és ázsiai emberáradat során a migránssimogatás a felső tízezer számára sokkal fontosabb Olaszországban is, mint a keresztyén templomok helyreállítása. Ezért már akkor úgy döntöttek: segítséget a magyar kormánytól (sic!), a református vallású Orbán Viktortól kérnek. Amit aztán meg is kaptak.
Mi közünk van nekünk mindehhez? – tehetnénk fel joggal a kérdést. Jóformán semmi, hiszen még irigyek sem lehetünk talján hittestvéreinkre, ugyanis a magyar kormány a Kárpát-medencei egyházakat is támogatja. Nem is akármilyen összegekkel. Mint ahogy a Hungary Helps Program keretében segíti például a Közel-Kelet számos keresztyén gyülekezetét többek között iskolák és egyészségügyi központok felépítésével, létrehozásával.
A magyar kormány segítsége tehát Olaszországban is célba írt, erről tanúskodik a bencés rend megalapítójának szülőhelyeként is számontartott Norcia székesegyház perjelének Orbán Viktor miniszterelnökhöz írt köszönőlevele. „Magyarország adománya a norciai projektünkhöz annak a reménynek a jele, hogy még mindig érdemes Istenért élni és építeni” – fogalmazott Benedict Nivakoff. A perjel levelében hozzátette:

A magyar támogatás és az üldözött keresztények védelmében az egész világon tanúsított kiállásuk elismerésének kis jeleként, kolostorunk templomában Szent István szobrát elhelyezzük a Krisztus király kápolna oltárába".
Megható a levél és a gesztus értékű cselekedet is a szobor elhelyezésével. Mint ahogy nagylelkű volt az adomány is a norciai bencés kolostor helyreállítására. Sajnos Európában valóban kevés olyan kormányzat létezik, amely a történelmi egyházakat támogatja, külön program keretében pedig az üldözött keresztyéneket is. Amelyekből már nemcsak Európán kívül van egyre több, hanem a kontinensen belül is. Többek között ez is közrejátszhat abban, hogy a globalista-liberális – nemzeti, családi és keresztyéni értékeket üldöző – világhatalom szeretné minél hamarabb elsöpörni az Európa egykori értékeit védő magyar kormányt. Remélhetőleg az egy év múlva tartandó magyarországi választásokon sem az egységes ellenzéki gyurcsanyista-momentumos fellépés, sem a nemzetközi balliberális hadjárat nem fogja földrengésszerűen összezúzni azt a nemzeti-polgári-keresztyéni értékekből felépített bástyát, amely immár tíz éve védelmezi a Kárpát-medencei magyarságot vagy éppen az európai keresztyénséget.