Makkay József
2020. június 28., 21:032020. június 28., 21:03
2020. június 28., 21:302020. június 28., 21:30
A válságok ideje sokféle leleményességre megtanítja az embert. A túlélési ösztön hihetetlen erőket szabadít fel, hogy megtaláljuk boldogulásunk lehetőségeit. A jelenség a gazdák világában is tetten érhető, hiszen elég végigbogarászni a világhálót, ahol a vásárló sok online értékesítési felülettel fut össze. Az eső utáni gomba növekedésének gyorsaságával született új közösségi és egyéb internetes oldalak helyi gazdaközösségek mezőgazdasági termékeit kínálják Erdély-szerte. A több hónapos bezártság arra késztette a gazdaközösségeket, hogy önszerveződő módon találjanak kiutat a fenyegető pénztelenségből, és próbáljanak kihasítani egy vékonyka szeletet abból az élelmiszerpiacból, amelyet szinte teljesen maguk alá gyúrtak az üzletláncokat működtető multinacionális cégek.
És járvány idején éppen a nagyáruházak éreztek rá leghamarabb a házhoz szállításban rejlő üzletre, így a piacnak ezt a részét is hamar lenyúlták.
Valójában Dávid és Góliát harcának tűnik ez a bibliai Dávidnak megadatott győzelem katarzisa nélkül. A szervezetlen és széthúzó gazdáknak ugyanis egyelőre minimális az esélyük arra, hogy megszerezzék az élelmiszerpiacnak azt a szeletét, amivel a kézműves termékek forgalmazása révén hosszabb távon biztos megélhetése lehet sok ezer gazdacsaládnak. Manapság kevés olyan erdélyi ember számára adatik meg a pénzügyi biztonság, aki gazdálkodásból akarja családját eltartani.
A koronavírus-járvány válsága azonban fordulatot hozott Európában a helyben megtermelt zöldségek, gyümölcsök, húsok és tejek, valamint az ezekből készülő termékek forgalmazása terén. Tucatnyi olyan reklámot lehet olvasni és hallani Franciaországtól Magyarországig, amely a kormányok és agrárminisztériumok támogatásával biztatja arra a fogyasztót, hogy vásárláskor a helyi termékeket részesítse előnyben. A szokás hozzánk is beszűrődött, igaz, vérszegényebben, mint máshol. A hazai gazdák tanácstalansága és kiszolgáltatottsága nem véletlen jelenség. Sem a román nemzeti liberális kormányzattól, sem az agrárminisztérium illetékeseitől nem hallottam olyasmit, hogy a hazai gazdák termékeit kellene előnybe hozni.
A tavaly ősszel megbuktatott szociáldemokrata kormánynak több javaslata is volt a gazdák által előállított mezőgazdasági termékek forgalmazásának felkarolására, a kormányváltással azonban mindez elbukott. Kérdés, hogy ezt a PSD mennyire gondolta komolyan. Másrészt a PNL soraiban fel sem merült egy hasonló „gazdamentő” csomag. Nem véletlen, hogy a bukaresti kormánypalota új urai számára kellemetlenné vált a magyar kormány által támogatott erdélyi gazdaságfejlesztési program, amiből több ezer gazda jutott beruházásokhoz. A kormánylogika szerint: ha ők erre képtelenek, akkor lehetőleg más se tegye. A külföldről hatalmas tételekben behozott és agyonvegyszerezett török és egyéb mezőgazdasági termékek forgalmazóinak legnagyobb örömére. Miért is kell helyben termelt zöldség, gyümölcs, hús és tejtermék, amikor mindez egységes nagyságban, színben és látszólag olcsóbban beszerezhető külföldről? A minőség meg soha nem számított Romániában. Sokkal nagyobb üzlet ez a nemzetközi cégeknek, mintha romániai gazdákkal bíbelődnének, és ezt a kormány jól tudja. Ezért sem tesz ellene semmit.
Az erdélyi gazdatársadalom próbálkozása így sem esélytelen, hiszen rendre szaporodnak azok a kezdeményezések, amelyek ráébresztik az embereket: inkább a környékbeli gazdáktól vásárolják meg a zöldséget, sajtot, túrót, tojást vagy mézet, mint a nagyáruházakból. Ahhoz, hogy ez mozgalommá váljon, magyar politikusainknak is mellé kellene állniuk.
akinek fontos a gazdatársadalom ügye. Természetes lenne megszólítani azt a vásárlóközönséget, amely legtöbbször elköteleződés nélkül, csupán megszokásból vásárolja a nagyáruházak kétes minőségű mezőgazdasági termékeit. A közelgő választási kampányok idején Erdélyben is megérne egy próbát az, ami tőlünk kissé nyugatabbra magától értetődő, természetes jelenség.
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!