Rovatok

Az elmúlt héten szinte kész tényként tálalták, hogy Romániában minden államilag támogatott egyetemistát öt év itthoni munkavállalásra kötelezne a kormány tanulmányai elvégzése után. Azóta kiderült, hogy a Román Akadémiának a következő húsz évére vonatkozó fejlesztési stratégiájában tettek erre javaslatot, amit a politikusok átvettek. A hír hallatán ki átkozta, ki áldotta az elképzelést. Többnyire azok bólogattak egyetértően, akik minimum húsz-harminc éves rutinnal már jó mély gyökeret vertek a hazai földbe, illetve, akik a munkatapasztalatuknak köszönhetően nem csak minimálbérből nyomorognak. A sokszor álláshoz nem jutó, garasoskodni kényszerülő fiatal nemzedék azonban felháborodott sóhajtással gondol a külföldi lehetőségekre, hiszen legtöbb helyen még az ösztöndíj is több mint az itthoni fizetés. A problémának azonban messzemenően nem csak két oldala van.

Megoldás lenne, ha az állam a képviselők extranyugdíjának megszavazása helyett kiemelten támogatná a sok helyen hitvány állapotban lévő, felszerelés nélküli szakiskolákat. Ugyanis mindennapos probléma, hogy nincsenek kőművesek, villanyszerelők, szobafestők. A fizikai munkától vissza nem riadók nem futnának Dániáig tehenet fejni, hiszen – éppen a szakmunkáshiány miatt – egy nagyvárosban dolgozó kőműves napjainkban minimum kétszeresét keresi egy átlagértelmiségi fizetésének.

Megoldás lenne, ha nem termelnék futószalagon a diplomás értelmiségieket, akiket – az érettségi jegy figyelembe vétele helyett – felvételire köteleznének minden egyetemen.

Néhány éven belül ily módon hamar növekednének a magánszektoron belüli fizetések is, hiszen a kétbőröndnyi, félig megvásárolt diplomagyűjteménnyel érkezők helyett hozzáértő szakemberek küldenék be önéletrajzukat. Megoldás lenne, ha a frissen végzettek után adókedvezmény járna a cégeknek, akik így szívesebben emelnének a minimálbéres kezdő fizetésen, hogy a friss diplomásnak a lakbér és közköltség kifizetése után főtt ételre is jusson. Megoldás lenne, ha a kutatásból élők nem bürokratikus úton és rendszertelenül jutnának olyan kutatói ösztöndíjakhoz, amelyek csak alapmegélhetést biztosítanak. Addig azonban külföldi munkával pótolják a hiányt, s a kedvező körülményeknek köszönhetően akár kint is ragadnak.

A megoldás tehát sokoldalú, és egyáltalán nem követelne meg a kommunista rendszerekre emlékeztető tiltásokat.

Sokkal inkább ösztönözni kellene a fiatalokat. Nem mellesleg ez a kormányjavaslat mai, primitív formájában az EU területén belül bármely országban alapjaiban sérti a szabad munkavállalás jogát.