
Üde kivétel. A Budapesten nyáron tartott vizes világbajnokságot korlátozások nélkül lehetett követni az M4 sportcsatornán
Fotó: Somogyi Botond
Az erdélyi nézők számára továbbra sincs megoldás az M4 Sport élő közvetítéseinek ügyében, ezért a képernyő legtöbbször sötét marad. Nyáron például nem lehetett nézni az úszó Európa-bajnokságot, a multisport Európa-bajnokságot (kajak-kenu, asztalitenisz, atlétika stb.), a magyar kosárlabdacsapat válogatott mérkőzéseit és sok más meccset.
2022. november 11., 09:012022. november 11., 09:01
2022. november 12., 21:552022. november 12., 21:55
„Csodálatos bejelentés az M4 határon túli nézőinek!” „Rég várt hír a Kárpát-medencei magyar szurkolók számára.” „Az MTVA folyamatosan arra törekszik, hogy a külhoni magyarok minél több nemzetközi sporteseményt követhessenek az M4 Sporton.” Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket, bombasztikus híreket az elmúlt években elég sokszor hallhattunk-olvashattunk. És valóban: az olimpiát, egy-két válogatott labdarúgó-mérkőzést vagy a vizes vb-t élőben követhettük – nagy örömmel – a magyar közszolgálati média sportadóján. És nagyjából ennyi, a felsorolásnak hamar a végére jutottunk (bár az igaz, az ötkarikás játékok közvetítése valóban nem kis fegyvertény).
De hát a szurkoló sohasem elégszik meg ennyivel, mindig többet akar. Sőt, mindent látni szeretne. Ha azonban idén – mondjuk júliustól – valaki az M4 sportcsatornára kattintott, az igencsak meglepődve tapasztalta, hogy bizony ott nincs igazán mit néznie. Ugyanis
Nyáron például nem lehetett nézni az úszó Európa-bajnokságot, a multisport Európa-bajnokságot (kajak-kenu, asztalitenisz, atlétika stb.), a magyar kosárlabdacsapat válogatott mérkőzéseit, Marco Rossi csapatának júniusi négy mérkőzéséből kettőt ugyancsak kódoltak, a 2024-es Eb-sorsolást, legutóbb pedig a férfi kézilabda-válogatott Eb-selejtezős mérkőzéseit sem. Hogy a most zajló női kézilabda Európa-bajnokságról ne is tegyünk említést. Amúgy pedig számos más nemzetközi sporteseményt (többek között Forma1-et, motorversenyeket, birkózást stb.) sem tudunk figyelemmel követni a képernyők előtt. A lista pedig hosszan sorolható lenne. Így történik meg az, hogy az M4 képernyője nekünk, határon túliak számára az esetek többségében (naponta 60-70 százalékban) sötét marad. Nyilván a Kazincbarcika–Salgótarján vagy mit tudom én milyen NB3-as mérkőzést (mindegy, milyen sportágban) természetesen nézhetnénk, csak hát mi elsősorban nem arra vagyunk kíváncsiak.
Többször történt meg, hogy olyan sporteseményt sem tudtam nézni, amelyet egyetlen román adó sem közvetített. Állítólag ugyanis azért kell nekünk a sötét képernyőket bámulnunk, mert amennyiben egy-egy közvetítési jogot román sportadó is megvásárolt, akkor nekünk (a reklámok és sok minden más miatt) azon kell néznünk a kívánt sporteseményt. S ezt még talán meg is értem, csakhogy az esetek többségében a román adók nem is közvetítettek bizonyos eseményeket, mi mégsem tudtuk nézni az M4-et.
Megszokott kép. Többnyire ez fogadja azokat, akik az M4-re kapcsolnak
Azt is többször olvastuk, hogy az illetékesek Budapesten minden jogi akadályt elhárítottak, így mi zavartalanul nézhetjük a közvetítéseket. De ha mégsem – tették hozzá mellékesen az említett személyek –, úgy
Ugyan bizony ki az a szurkoló, aki – miután mérkőzés előtt egy-két perccel bekapcsolja a tévét és megdöbbenve látja a sötét képernyőt – veszi a telefont, és nyugodt hangnemben felhívja a kábelszolgáltatóját számon kérve, hogy márpedig ő miért nem tudja nézni az élő közvetítést? Ugyanígy kétlem, hogy amennyiben a vonal másik végén nem a mindenki által rühelt robot, hanem a kábelszolgáltató call-centerének egyik egyszerű alkalmazottja válaszol, az tudni fogja a jogi vitákat, az aláírt kétoldalú szerződések érvényességét, a véletlenül kódolva hagyott közvetítést, majd udvariasan elnézést kér, és azonnal orvosolja a problémát. Mindezt ráadásul úgy, hogy az összes előfizető a következő percben már az előre előkészített hideg sörrel és szotyival a kezében kényelmesen elhelyezkedik a karosszékében. Éppen ezért szeretném, ha az illetékesek néha eljönnének Erdélybe, és itt követnék figyelemmel a sporteseményeket, itt szurkolnának a magyar sportolóknak az M4-et követve. S ha mégsem sikerül, próbálják felvenni a kapcsolatot– saját javaslataiknak megfelelően – a romániai kábelszolgáltatók képviselőivel.
Ugyanis amikor következnének a sporthírek, és például Marco Rossi vagy Szoboszlai Dominik beszél az egy nappal korábban lejátszott magyar válogatott mérkőzéséről, a Nemzetek Ligájában elért csodákról, már az utolsó egy-két hírt sem lehet látni-hallani, mert elsötétül a képernyő. Olyannyira, hogy a sporthírek után még az időjárás-jelentés első részéről is lemaradunk. Arról nem is beszélve, hogy a mediaklikk.hu felületen sem lehet semmit visszanézni. Amit kódoltak a tévében, azt kódolják az interneten is. Biztos, ezért is a román kábelszolgáltatók a hibásak.
Nem vagyok jártas a jogi dolgokban, azt sem tudom, hogy fizikailag a geokódolás Budapesten vagy Romániában történik. Így azt sem értem, hogy amennyiben több közvetítés egyidőben van, a Duna Worldra átiránytított műsorokat miért lehet nézni. Ha nekünk, Erdélyben bizonyos közvetítési jogok miatt – amelyekről nem születtek kétoldalú megállapodások – nem szabad sporteseményt néznünk az M4-en, akkor miért lehet egy másik adón? Egyikre vonatkozik és másikra nem?
No de hagyjuk ezt.
És a remény, hogy amennyiben sikerül a világhálón rátalálni a hőn áhított meccsre, a kép a terhelés miatt nem lesz annyira szakadozott, hogy a földhöz csapjuk a számítógépünket. Eszembe jut egyik újságíró kollegám, aki nemrég úgy fogalmazott, amennyiben nem lenne (mármint az M4), legalább nem idegeskednénk. Nyilván a keserűség hozta ki belőle ezt a túlzott állítást, hiszen azért nem szabad megfeledkeznünk, hogy a nyári és téli ötkarikás játékokat milyen nagy élvezet volt végignézni. Ugyanakkor eszembe jut az M4 első sportigazgatójának a kijelentése is, miszerint „az élő sportnak a varázsa mindenképpen kell ahhoz, hogy a csatorna élvezhető és fogyasztható legyen. Az M4-nek az élő közvetítések jelentik majd a lényegét. Sportcsatorna élő közvetítés nélkül olyan, mint a rezes banda trombitás nélkül”. Nos úgy tűnik, hogy Erdélyben trombitás kerestetik.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!