
2015. november 01., 16:222015. november 01., 16:22
Várjuk vagy sem, készültünk rá vagy sem, lassan beköszönt hétköznapjainkba az ősz utolsó hónapja, a november. Még nincs tél, de már a nap mosolya nem hozza el a meleget, és tudomásul vesszük, hogy ez az év is a végéhez közeledik. Elment hát október – az év, életünk újabb napokkal rövidült. Az év utolsó előtti hónapja is csak egy a tizenkettőből – és mégis más.
Rögtön ahogyan belépünk kapuján, a halottak napja fogad. Az élet utáni elcsendesülés megünneplése. A ki nem mondott szavak, a levegőben megállt mozdulat emlékezete. Egy nap erejéig az élők átadják a főszerepet a holtaknak. Örökre eltávozott szeretteiknek, akikkel immár csak egy feltehetően jobb és szebb helyen fognak találkozni. Ott, ahol többé semmi sem választja el őket egymástól. Az örökkévalóságban. Amire titokban mindannyian vágyunk.
Az eltelt néhány esztendőben több volt életemben a temetések szomorúsága, mint a születések, keresztelők, házasságok boldogsága. Olykor úgy tűnik, gyakrabban vettem útját nehéz szívvel a temetőnek, mint könnyed léptekkel egy-egy örömteli eseménynek. Mert a világ már csak ilyen: mintha könnyekből több jutna a halandónak, mint a mosolyból, mely megszépíti arcunkat.
A megemlékezés halottak napján elhunyt szeretteinkről egyben az értük való közbenjárás a purgatórium, azaz a tisztítótűzbéli szenvedéseik enyhítésére. Vigasztalást nyújt a hátramaradottaknak, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit az elköltözöttekért. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. Minél nagyobb a hitünk a viszontlátásban, annál igazabb az ima, amit értük mondunk a poraikat borító súlyos föld felett. Ha az év más napjain nem is, de ott a sír előtt, gyertyát gyújtva, virágot téve szeretteink sírhantjára eszünkbe jutnak akinem mondott szavak, az elspórolt mosolyok, a meg nem tett gesztusok. Az elpazarolt alkalmak, amikor jobbak lehettünk volna hozzájuk. És a remény, hogy egyszer majd jóvátehetjük mulasztásainkat. Családok, barátságok, szerelmek szakadnak szét itt a földön, hogy majd újra egyesüljenek fent az égben.
A hétköznapok kemény küzdelmeiben sajnos kevés az időnk elcsendesülni, emlékezni. Néha hirtelen felsejlik a rohanásban, a saját fájdalmunkban arcuk, visszacsengnek a mondatok. Hiszen ők itt élnek lelkünkben, gondolatainkban, szavainkban. Ha nem is kiáltanak.
Emlékezzünk – amíg mi még itt vagyunk.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!