2013. augusztus 29., 22:382013. augusztus 29., 22:38
Úgy vannak egyesek – talán kicsivel többen annál – az anyaországi politikusok erdélyi túráival, hogy se lenyelni, se kiköpni nem tudják a jelenséget. A legsűrűbben felbukkanó formula szerint idejönnek „ezek”, minden közvetlen következmény nélkül megmondják a tutit, aztán hazamennek, mi meg itt maradunk beszédeik összes utólagos hordalékéval. Mert ilyenkor mindjárt felborul a romániai együttélés harmóniája, amivel amúgy személyesen legfeljebb nyomokban találkozom, mint például a Kolozsvári Magyar Napok valóban felhőtlen napjaiban.
Elfelejthetetlen és megemészthetetlen emlékként hordozom magamban annak a szőke lánynak a képét, aki évtizedekkel ezelőtt, térdig a Velencei-tóban, visszakérdezett: hol is van az az Erdély, valahol Szlovákiában? Alig kezdődött barátkozásunk ott véget is ért, agyamba pillanatok alatt beleégett a magyarországi ember robotképe, akkor úgy éreztem, egy életre elegem van „ezekből”. Elhallgatva ma a nem is tudom mit kifogásoló itthoni honfitársaimat, a szőke lány képe köszön vissza: ugyanolyan értetlenséget, tudatlanságot, bizalmatlanságot vélek felfedezni az elutasító gesztusokban. Mintha egyre inkább kétségbe vonnánk, hogy anyaországi honfitársaink – politikusok és kevésbé azok – puszta ragaszkodásból, nemzettudatból, őszinte érdeklődésből és segítőkészséggel is jöhetnének Erdélybe. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott nemrég egy tévéinterjúban, azért, mert nehéz olyasmit találni, amit nem szeret ebben az országban.
Valahogy elsikkad, pedig kétség nem férhet hozzá: sűrű felbukkanásuk a mi biztonságunkat is szolgálja. Pedig sokan élünk még olyanok, akik megtapasztalhattuk, milyen is volt a kommunista internacionalizmus szellemében felállított szögesdrót kerítések között élni, amikor egy-egy kisebbség sorsának alakulása a baráti országok belügye volt tudatos felhígítástól a falurombolásig. Aki provokációnak tekinti az olyan típusú kijelentéseket, miszerint „olyan tündérkert ez, ami a mienk is”, amelyhez sajátos, erős kötődés fűződik, amihez nem kívülállókként viszonyulnak, hanem olyan világot látnak benne, amelyben mi, romániai magyarok is jól láthatók vagyunk, nos az olyanok igazán sajnálatra méltók.
Természetesen mindenki maga járja be öntudatra ébredésének ösvényeit, dönti el, hogy melyik akadály előtt időz hosszasabban, tépelődik, hogy nem volna-e jobb visszafordulni. Akár az emberi érés fokozatai, ezek is különbözőek. Sokat segítene a dologban, ha előbb elhinnénk, hogy akár tündérkertben is élhetnénk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!