2013. augusztus 29., 22:382013. augusztus 29., 22:38
Úgy vannak egyesek – talán kicsivel többen annál – az anyaországi politikusok erdélyi túráival, hogy se lenyelni, se kiköpni nem tudják a jelenséget. A legsűrűbben felbukkanó formula szerint idejönnek „ezek”, minden közvetlen következmény nélkül megmondják a tutit, aztán hazamennek, mi meg itt maradunk beszédeik összes utólagos hordalékéval. Mert ilyenkor mindjárt felborul a romániai együttélés harmóniája, amivel amúgy személyesen legfeljebb nyomokban találkozom, mint például a Kolozsvári Magyar Napok valóban felhőtlen napjaiban.
Elfelejthetetlen és megemészthetetlen emlékként hordozom magamban annak a szőke lánynak a képét, aki évtizedekkel ezelőtt, térdig a Velencei-tóban, visszakérdezett: hol is van az az Erdély, valahol Szlovákiában? Alig kezdődött barátkozásunk ott véget is ért, agyamba pillanatok alatt beleégett a magyarországi ember robotképe, akkor úgy éreztem, egy életre elegem van „ezekből”. Elhallgatva ma a nem is tudom mit kifogásoló itthoni honfitársaimat, a szőke lány képe köszön vissza: ugyanolyan értetlenséget, tudatlanságot, bizalmatlanságot vélek felfedezni az elutasító gesztusokban. Mintha egyre inkább kétségbe vonnánk, hogy anyaországi honfitársaink – politikusok és kevésbé azok – puszta ragaszkodásból, nemzettudatból, őszinte érdeklődésből és segítőkészséggel is jöhetnének Erdélybe. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott nemrég egy tévéinterjúban, azért, mert nehéz olyasmit találni, amit nem szeret ebben az országban.
Valahogy elsikkad, pedig kétség nem férhet hozzá: sűrű felbukkanásuk a mi biztonságunkat is szolgálja. Pedig sokan élünk még olyanok, akik megtapasztalhattuk, milyen is volt a kommunista internacionalizmus szellemében felállított szögesdrót kerítések között élni, amikor egy-egy kisebbség sorsának alakulása a baráti országok belügye volt tudatos felhígítástól a falurombolásig. Aki provokációnak tekinti az olyan típusú kijelentéseket, miszerint „olyan tündérkert ez, ami a mienk is”, amelyhez sajátos, erős kötődés fűződik, amihez nem kívülállókként viszonyulnak, hanem olyan világot látnak benne, amelyben mi, romániai magyarok is jól láthatók vagyunk, nos az olyanok igazán sajnálatra méltók.
Természetesen mindenki maga járja be öntudatra ébredésének ösvényeit, dönti el, hogy melyik akadály előtt időz hosszasabban, tépelődik, hogy nem volna-e jobb visszafordulni. Akár az emberi érés fokozatai, ezek is különbözőek. Sokat segítene a dologban, ha előbb elhinnénk, hogy akár tündérkertben is élhetnénk.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!