Cserebere

Zsúfolásig megtelt a kultúrotthon, ketten is ültek egy széken. A később érkezők a fal mellett sorakoztak. A falu krémje szépen kiöltözve az első sorban foglalt helyet, középen a polgármesterrel. Az előadót, bizonyos X urat, már megelőzte a híre, a szomszédos falvak lakói csodadoktorként emlegették, noha nem volt orvos. Rendkívüli önismereti tréninget tart –mondták és furcsán mosolyogtak hozzá.

Végre ide is sikerült elhívni, igaz, nem kis erőfeszítés árán. Pontban nyolc órakor kifogástalan kinézetű úriember lépett a színpadra. – Jó estét kívánok, X vagyok! – mutatkozott be, nagy taps csendült fel. A fejével biccentett, mire két helybéli fiatalember óriási dobozt hozott be a színpadra, egy másik üreset pedig az ajtó mellé helyezett el.

Köszönöm! – villantotta meg tökéletes fogsorát az előadó, majd rögtön belevágott. – Mind­annyiunknak vannak vágyai, néha elérhetetlennek tűnő kívánságai, álmai. Ilyen az emberi természet. És ez jó, hisz ez viszi előre a világot. Mert minden dolog kiindulópontja az ember. Éppen ezért, ha nem vagyunk megbékélve önmagunkkal, akkor a világgal sem. Ha nem vagyunk megelégedve önmagunkkal, akkor az megkeseríti a mindennapjainkat. Van, aki magasabb szeretne lenni, van, aki alacsonyabb, szebb arcbőrről, fehérebb fogakról, nagyobb mellekről, kisebb fenékről, izmosabb hasról álmodik. Tudom, hihetetlennek tűnik, de mindez most valóra válhat! Ön például mit szeret a legjobban magában? –szegezte hirtelen a kérdést K-nénak, aki pironkodva nézett körbe. – Talán a mosolyomat – válaszolta halkan és el is mosolyodott. – Erre valóban büszke lehet, gyönyörű a mosolya. És mi az, amit nem szeret, amit kicserélne magán? – tette fel az újabb kérdést X úr.

A fájós derekamat cserélném ki egy jobbra, vékonyabbra – válaszolta most már bátran K-né. Néhányan bólogattak, hogy azt ők is, mások egyéb dolgokat emlegettek. – Akkor jöjjön, biztos találunk itt egy szép, sudár derekat – nyújtotta kezét az előadó és felsegítette a nőt a színpadra. Egy kicsit turkált a dobozban, majd átnyújtotta neki a kívánt darabot. K-né örömtől sugárzó arccal tért vissza a helyére.

– Tessék, szeretne még kicserélni valamit? Ne szégyelljék, mindenki szeretne változtatni magán valamit. Jöjjenek, vigyék, vegyék ki bátran, amit akarnak. Nem csalás, nem ámítás!

 Néhányan bátortalanul a színpad felé indultak, a következő percben a tömeg megrohamozta a dobozt, egymás után szedték ki, végül már egymás kezéből tépték ki a formásabb lábakat, sugárzó tekinteteket, dúsabb hajat stb. Amikor már mindenki megkaparintott magának valamit, ismét megszólalt az előadó.

– Köszönöm, hogy itt voltak, viseljék boldogan és megelégedéssel ezeket! Ja, és még valami – tette hozzá, mintha csak mellesleg. – Távozáskor, kérném, hogy az ajtónál levő dobozba mindenki tegye bele azt, amit a legjobban szeret magában. Valamit valamiért, nem? – nkacagott.

A teremben néma csend lett. –n Ön, kedves hölgyem, például a mosolyát. Hisz az előbb mondta, azt szereti a legjobban. Csalni nem ér, láttam, hogy a szeplős vállát akarta beletenni. Ön, uram, a délceg tartását tegye bele, amiről már messziről felismerik a fehérnépek. Mindenki szép sorjában. Igyekezzenek, még jelenésem van egy másik helyszínen is – vált fenyegetőre a hangja.

Csaló! – harsant fel az egyik falubeli, amint felocsúdott a meglepetésből. Csaló! – zúgta a falu népe. A cubákjaimat nem adom! – visította egy asszony. Fogjátok meg, kapjuk el! – kiáltotta valaki és a tömeg megindult az előadó felé. Ő elegánsan meghajolt, majd gyorsan eltűnt a függöny mögött.

– Mocskos gazember! Sátánfajzat! – fújtattak lihegve később az emberek, miután tűvé tették az egész kultúrházat, de mintha csak a föld nyelte volna el, nem találták X urat. Egy darabig még keresték, szitkozódtak, az újonnan szerzett „kincseket”elhajigálták, majd lassan szétszéledt a tömeg. Egy öregasszony titokban boldogan simította meg ráncos arcát, K-nénak már nem is fájt a dereka, azt sem bánta, ha már nem olyan vékony, mint tizenévekkel ezelőtt, a délceg tartású férfi még jobban kihúzta magát. Így vonult mindenki haza magával elégedetten.

X úr pedig még visszanézett a falura a dombról, ahová menekülés közben felkapaszkodott, és örvendett az újabb sikeres estének.