Hirdetés
Makkay József

Makkay József

Brüsszel és Bukarest között, a senki földjén

2019. április 12., 10:052019. április 12., 10:05

2019. április 12., 10:062019. április 12., 10:06

Egyik kedvenc filmem a Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével készült A remény rabjai című alkotás, amely egy igazságtalanul életfogytiglanra elítélt férfi vívódásait hozza közelképbe a néző számára, mígnem húsz év börtön után a mindig reménykedő rab látványos módon megszökik fogva tartói elől. A filmes történet annyira életszerű, hogy nem fér kétség hozzá: az Egyesült Államok bíróságai is követtek el hasonló baklövéseket.

A terrorizmus vádjával öt-öt év szabadságvesztésre ítélt kézdivásárhelyi Beke István és Szőcs Zoltán története nagyban hasonlít a filmhez. Annyi kiegészítéssel, hogy Bekéékért anyaországi és erdélyi jogászok, közéleti személyiségek és egyszerű emberek tömegei izgulnak, akik az e heti legfelsőbb bírósági tárgyalás előtt abban reménykedtek, hogy a jogászok szerint kellő bizonyítékok nélkül összeállított bűnvádi dossziéjukat ejti a bíróság, és a két elítéltet szabadlábra helyezi.

Nem ez történt, így minden marad a régiben. A tipikus kirakatpernek számító székely terroristaügy két vádlottjával példát mutat a román állam, hogy a továbbiakban egyetlen erdélyi magyarnak se forduljon meg a fejében olyan „szélsőséges és irredenta” szervezetekben tevékenykedni, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). A román titkosszolgálatok, az ügyészségek és a bíróságok összefonódásáról szóló rémtörténetek világában egy ilyen ítélet nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy sorra büntetik a székelyföldi önkormányzatokat a román államnak nem tetsző magyar feliratokért és zászlókért.

Ha jól belegondol az ember, egyre kevesebb a különbség a Ceaușescu-rendszer magyarellenessége és a rendszerváltás utáni harminc év rögvalósága között: ugyanazok az állami intézmények üldözik a magyarokat, mint amelyek a kommunizmus idején tették. Most azonban nagyobb kárt okoznak, mert általános félelemérzetet keltve egyre több magyart ösztönöznek szülőföldjük elhagyására.

Románia nem jogállam, ezt nyugodt lélekkel kijelenthetjük. Az elmúlt száz évben nem volt soha az. Ezt jól tudják az Európai Unió csúcsintézményeiben. Brüsszelben azonban nem a magyarság háborgatása miatt aggódnak – azt bocsánatos bűnnek tartják, illetve nem is foglalkoznak vele –, hanem olyanszerű jogállamiságot kérnek számon az országon, amely a mai uniós neoliberális politika szabad térhódítását tenné lehetővé. Ezért is nehéz magyar szempontból az élet minden területén megnyilvánuló román kisebbségellenes politikát úgy bemutatni az EU-ban, hogy azzal érdemben foglalkozzanak. Megszokhattuk, hogy az Európai Parlamentben nem a kisebbségellenes román politika a mumus, hanem a szabad bevándorlást elutasító magyar kormány. Ha a román szociáldemokrata kormány jogállamiság-ellenes lépéseit kritizálják az Európai Bizottság vezetői, soha nem hozzák fel érvként, hogy Romániában rendszerszinten zaklatják a magyarokat.

A kialakult helyzetnek sok oka van, többek között az erdélyi magyar képviselet gyengesége, fonáksága. Az önálló erdélyi magyar külpolitika több évtizedes hiánya most bosszulja meg magát. Miközben folyamatosan másra mutogatunk, és állandóan azt várjuk el, hogy Budapest vagy Brüsszel oldja meg sajátos gondjainkat, nem vesszük észre: a román állam játékszerévé váltunk. Brüsszel és Bukarest között, a senki földjén.

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés