Baloldali kampány: tragikomédia felsőfokon

amit e csoportosulás tényleges vezetőjéhez, Gyurcsány Ferenchez való viszonya idézett elő. Márki-Zay ugyanis azt próbálta sokáig elhitetni magáról, hogy ő Gyurcsánytól független tényező, miközben a legalapvetőbb ismeretekkel felvértezett választó is tudhatja: Gyurcsány pártjáé lesz a legnagyobb frakció a parlamentben, amely nélkül nem lehet majd kormányozni, bárki is a miniszterelnök. Ha mindez nem elég, Bohár Dániel mikrofonja előtt maga Márki-Zay is elismerte: Gyurcsány a kapitány, és őt bármikor lecserélheti.

„Frusztrált, öntelt, nonszensz” dolgokat állít

Ezzel együtt az ellenzék kormányfőjelöltjének függetlenedési kísérletei és Gyurcsánytól való ismételt elhatárolódása, összevissza-beszélése, „migránsszámlálója” stb. komoly ellenérzést idézett elő a DK-s közegben. Nézzük csak, mit írt egyetlen cikkben a DK-közeli Nyugati Fény az ellenzék nagy reménységéről, aki a kormányellenesek egyetlen esélyének tartja magát: „elveszítette az önkontrollját”, „a törtetés, az önzés és az ellenségeskedés politikáját választja”, „saját személyét előtérbe állító és saját kútfejéből táplálkozó kampánya agresszivitása ellenére meglepően lapos, gyerekes stratégiára épült”, „migránsozik, buzizik, sorosozik, képtelenségeket állít, meggondolatlanul beszél, fideszes szókészletet és ellenségképeket használ”, „hektikus, csapkodó stílusa” van, „mindig minden mondatát meg kell magyarázni, mert soha nem azt jelenti, amit mondott”. „A mestercsel, a kommunikációs atombomba, a győztes recept”, miszerint Orbán szavait maga ellen fordítja, nem működött, „a puska besült” (…) „más ötlete pedig nincs.

Emellett „frusztrált”, „öntelt”, „nonszensz” dolgokat állít, „diktátori attitűdje van”, „nárcisztikus”, „autokratikus hajlamai vannak”, „önző” és „karrierista”. S bizony azt is kimondja e gyurcsányista orgánum, ami a lényeg Márki-Zay vonatkozásában: „alkalmatlan”.
Az ellenzék egyik meghatározó véleményformálója, Nagy Attila Tibor, aki a járvány csúcsán arra biztatta a baloldalt, hogy használja ki az emberek gyászát, lelki fájdalmát választási célokra, kőkeményen fogalmazott Márki-Zay vasárnapi élő bejelentkezés-sorozatáról. Ez szerinte „az erő felmutatása helyett” „az ellenzék belső problémáit és saját politikai erőtlenségét” mutatta be. Ezek az „élőzések” annyira katasztrofálisak voltak, hogy kirendeltek mellé moderátorokat, de az is megesett, hogy sajtófőnöke sajtótájékoztatón szabályosan belefojtotta a szót.

Balliberális zsidózás

Mindemellett Márki-Zay volt annyira naiv és óvatlan, hogy kijelentette: „a Fideszben is van néhány zsidó, bár elég kevés”. Majd Rónai Egon mikrofonja előtt visszavonulás helyett keményen beleállt a vitába, ami a baloldalon sokakban ellenszenvet szült. Nem hittem volna, hogy a 168 órát fogom idézni ebben az érzékeny kérdésben, de úgy vélem, a lap kérdései jogosak, még akkor is, ha magát a problémakomplexumot túlságos tabusítás övezi. A következő kérdéseket tette fel ugyanis az ellenzéki sajtóorgánum Márki-Zaynak, akitől azóta sem érkezett válasz:
„Hány zsidó elég?
Hány zsidó túl sok már?

Reformátusok vagy vallástalanok esetében is ugyanaz az arány érvényes?
Mire jó a zsidó? Úgy tűnik, sajnálkozik azon, hogy nincs elég a Fideszben. Mennyit tartana kívánatosnak, illetve, mit tennének ön szerint »a zsidók« a Fidesszel, ha nagyobb számban lennének jelen?
Vezetne be kvótarendszert a megfelelő számú zsidó elérése érdekében?
Mi lenne a kvóta feletti, úgynevezett »túl sok« zsidóval?
Más politikai pártok esetében elégedett a zsidók számával?”
Nehéz e szarkasztikus kérdéseket kacagás nélkül elolvasni, márpedig a nevetségessé tétel a legkeményebb kommunikációs fegyverek egyike, nem véletlen, hogy mindkét oldalról gyakran kerül bevetésre. Csakhogy itt a 168 óra az ellenzék jelöltjét karikírozza.

Kétségbeesés, kapkodás, széthúzás

Mindemellett Márki-Zay hazudik is sok kérdésben, amelynek persze nagy hagyománya van a baloldalon.

Most épp azt találták ki, hogy Orbán Viktor tárgyalt a szuverenista pártok január 28-i madridi tanácskozásán Georghe Simionnal, az AUR elnökével. Annak dacára, hogy Simion hazugsága, miszerint részt vett e fórumon és aláírta a zárónyilatkozatot, igen hamar lelepleződött. Simiont nem hívták meg, sőt, miután csellel beügyeskedte magát a helyszínre, lelepleződése után a biztonsági őrök egyszerűen kidobták. Ezek után már tarthatatlan volt az orbitális hamisítás, amelyben élen járt a Jobbik EP-képviselője, Gyöngyösi Márton, aki február 4-én Magyargyűlölő román párt a Fidesz új szövetségese címmel tartott sajtótájékoztatót. Ekkor megpróbálták úgy finomítani álláspontjukat, miszerint az a probléma, hogy Orbán egy helyen tartózkodott a román pártvezérrel. A 24.hu arcátlansága odáig terjedt, hogy beszámolója címében azt kérdezi: „miért ment el Orbán a madridi szélsőjobbos találkozóra, ahol egy magyarellenes román párt is megjelent?” Az is

Vagyis érződik az ellenzéki térfélen a kétségbeesés, a kapkodás, a széthúzás az egységesség, magabiztosság, nyugodt erő közvetítése helyett. Nem csoda. Egy vesztésre álló gyülevész banda tragikomédiáját figyelhetjük, egy olyan társaságét, amelyet a hatalomvágyon kívül csak az tart össze, hogy jobban gyűlölik Orbán Viktort és a Fideszt, mint egymást. Ha nem Magyarország fennmaradása lenne a tét, ha nem azzal fenyegetne ezeknek az inkompetens figuráknak a hatalomra jutása, hogy véglegesen felszámolják hazánk magyar jellegét, akkor még szánakoznánk is rajtuk. De mivel a lét a tét, csak annak szurkolhatunk, hogy minél tovább tartson Márki-Zay önsorsrontó ámokfutása, s minél mélyebbre ássa magát e gátlástalan, magyar-
ellenes zsoldoshadsereg.