
2015. augusztus 21., 11:572015. augusztus 21., 11:57
Vannak közösségi terek, amelyeknek neve ismerősen cseng az erdélyi magyarság többsége számára, függetlenül attól, hogy a Tündérkert melyik szegletében is él. A kolozsvári Farkas utca ilyen. Jókora darab történelem, kötelezően meglátogatandó idegenforgalmi látványosság, kellemes derűt, simogató melankóliát sugárzó helyszín. Visszaköszön majd valamennyi kolozsvári történetben, legyen az regény vagy asztal mellett felidézett emlék. Korántsem utolsósorban szentély, hiszen a gótikus templom évtizedek alatt besötétedő falai sok zaklatott léleknek, vizsgára készülő diáknak, összetört szívű szerelmesnek, no meg egyre inkább a múltba révedő idős hölgynek biztosítottak menedéket, jelentettek reményt.
A Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata nyitányaként a Farkas utcai templom újra megnyitotta kapuit, készen áll újrajátszani valamennyi korábbi szerepét. Látványnak is gyönyörű, hiszen immár világos falai, hajója olyan perspektívákat kínál, amelytől aligha tudja függetleníteni magát a mégoly bigott látogató is. A templom felújítását és átadását nyilváníthatjuk nyugodtan a Kárpát-medencei magyarság szimbolikus, történelmi jelentőségű ünnepének, hiszen a megújulás metaforikus értelemben is olyan perspektívákat villant fel, amelyre igencsak szüksége van a tágas európai határok között is korlátozott kisebbségi létnek. Hiszen az immár 25 éve magunk mögött hagyott kommunista örökség lihegését időről időre még mindig a nyakunkon érezzük, ezért aztán minden felújított, újjáépített örökségünk egy-egy győzelem a visszahúzó erők ellen. Annak a hitnek az erősítése, hogy egyre több minden megmenthető, aminek visszafordíthatatlan pusztulásáról már-már bennünket is meggyőzött a jól artikulált propaganda.
Egy újjászületett épület, régi csinosságát felvillantó oromzat, újra használhatóvá tett hagyományos közösségi tér esetenként többet ér, mint a mindennapos élhetőségre tagadhatatlanul jótékony hatást gyakorló friss aszfaltréteg. Annak a lehetőségét biztosítja, hogy ne csak a dicsőséges múltra való visszarévedés legyen társítható egy-egy történelmi jelentőségű épület látványához. Hogy kiegyenesedve, nagyokat lélegezve mesélhessünk gyermekeinknek róluk, akik így már nemcsak egy lepusztult épület díszletét látják benne, hanem a mába átmentett értékek esztétikus funkcionalitását is.
A Farkas utcai templom újra szép. Falában felfedezhető a beépített ágyúgolyó, a kóbor macskát üldöző eb. Mint amikor egy poros téma egyszerre csak üdítő olvasmányként bukkan elő. Benne múlt, jelen, jövő. És annak megerősödött tudata, hogy a magyar Kolozsvár örök.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!