Amerikai hidegzuhany a moldáv–román egyesüléspártiakra

Belpolitikai vihart kavart Bukarestben és a Moldovai Köztársaság románbarát köreiben az Egyesült Államok chişinăui nagykövetének, James Pettitnek vasárnap, a moldovai közszolgálati televízióban sugárzott interjúja, amelyben az amerikai diplomata amellett kardoskodott, hogy a Moldvai Köztársaság maradjon szuverén és független állam. „A Moldovai Köztársaság nem Románia” – kijelentése több román politikusnál is kiverte a biztosítékot, élén Traian Băsescuval, aki hosszú évek óta moldáv–román egyesülést vizionál.

A Romániával kiváló katonai együttműködést ápoló amerikaiak reakciója hidegzuhanyként érkezett az egyesüléspárti román politikusokra, hiszen mind Chişinăuban, mind Bukarestben sokan nyeregben érezték magukat a két ország egyesülésének lassú, de előbb-utóbb mégis sikert ígérő útján. A feszült és zavaros kelet-európai térség mai állapotában nehezen képzelhető el, hogy nagyhatalmi beleegyezés nélkül olyan Nagy-Románia kebelezzen be újabb, románnak titulált területeket, ahol a lakosság soraiban igen jelentős a más nemzetiségű, zömében orosz, gagauz és ukrán kisebbség. Ismerve a kelet-ukrajnai orosz reakciókat, Oroszország aligha nézné ölbe tett kézzel, hogy Románia nagy orosz kisebbséggel is rendelkező területeket követel magának, ahol gyorsan és hatékonyan „megoldaná” a nemzetiségi kérdést.

Néhány évvel ezelőtt, Komrádban, a Moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartományban járva meghallgattam néhány idősebb gagauz visszaemlékezését az 1918 utáni 22 éves román uralomról, amikor a bukaresti hatalom iskoláikat bezáratta, és aki nem volt hajlandó románul beszélni, azt középkori módon megbotozták. Ahogyan többen is mondták, ennél az éránál a szovjet megszállás sem volt rosszabb. Ezek a román „kisebbségbarát” eljárások – amelyek az idők folyamán Erdélyben sem szűntek meg, csak éppen átalakultak, „kifinomultabbakká” váltak – ma is elrettentően hatnak minden román területi terjeszkedés előtt.

Egy 2004-es felmérés szerint a Romániával történő egyesülést a Pruton túli ország népességének mintegy 22 százaléka támogatja, amiből egyértelművé válik, hogy még a román lakosság többsége sem vágyik Bukarest fennhatósága alá. Az Európai Unión belüli, a „légiesített” határokkal történő román–moldáv egyesülésnek lenne nagyobb realitása, de a helyzet mai állása szerint mind Ukrajna, mind Moldovai Köztársaság igen messze van a Brüsszeltől elvárt kritériumrendszertől. Nem mintha Románia sokkal jobban állna gazdaságilag, de ha valami csoda folytán a két csődtömeget mégis összezárnák, Brüsszel pénze sem volna elég a közös felzárkóztatásra.