
A kolozsváriak kedvenc óvónénije, Muszka-Pál Anna
2021. szeptember 22., 11:482021. szeptember 22., 11:48
2021. szeptember 22., 13:312021. szeptember 22., 13:31
Iskolakezdés napján gyűltünk össze születésnapot ünnepelni. Nem kevesen, nem sokan…hanem rengetegen. Meglepetésparti akart lenni egy óvónéni számára, aki most szeptemberben ünnepelte 60. születésnapját. Elméletileg ennek nem kellene még hírnek sem lennie, hiszen „csak” egy óvónéni. De tényleg „csak” az? Nem. Sokak számára ugyanis nem egy a sok közül, hanem Az óvónéni. Talán ezért is köszöntöttük őt egy város szélén kibérelt kerthelyiségben háromszázan. Igen, nem elírás. Iskolakezdéskor, egy hétköznap kora délután háromszáz személy szakított időt arra, hogy többhetes szervezést követően meglepetéssel szolgáljon Nusinak.
Valószínűleg sokak számára szerveztek vagy szerveznek hasonló partikat. De igencsak kétlem, hogy ennyien gyűlnének össze a mai világban, e vírusos körülmények között. Ám mivel Nusiról volt szó, nem volt kérdés senki számára, hogy ne menjen el. Kicsi és nagy, szülő és gyermek. Így gyűltünk össze több százan, akik között volt teológiai tanár és cégvezető, orvos és kétkezi munkás, politikus és pszichológus egyaránt. Mert mindenki tudja és érzi: Nusi nem csak óvónéni. Ő nemcsak játszik és bosszankodik a gyerekekkel, eteti és itatja őket, nemcsak öltözteti és altatja, szereti és korholja (gyermeket és még néha szülőt is), hanem tanítja és oktatja…neveli a szó minden értelmében. Nem állami alkalmazott csupán, aki szorgalmasan végzi a munkáját, hanem a hivatását a legfelső fokon végző és gyakorló szakember, aki mindig és mindenhol a gyereket és annak érdekét tartja szem előtt. Ezért is jött el számos jelenlegi és főleg egykori tanítvány, akik közül egyesek már rég elvégezték az egyetemet és tanárokként keresik kenyerüket.
Nusi ugyanis – ahogy az egyik egykori apuka fogalmazott – gyökereket és szárnyakat adott a kicsiknek. Gyökereket, hiszen alapos nevelésben részesítette a piciket, a nagyobbakat megtanította a kicsiket segíteni és tisztelni. Gyökereket, mert oktatta őket a szép magyar beszédre vagy éppen a történelemre, hiszen március 15-én a gyerekek büszkén vonultak fel az oviban készített piros-fehér-zöld csákókkal és kokárdákkal Kolozsvár Főterén. Ugyanakkor szárnyakat is, hogy az oviban a tarsolyukba összeszedett kincseket a gyerekek később megfelelően kamatoztassák. Nem hiába térnek be még most is az egykori Berde Mózes utcai óvoda épületébe szülők és kicsik egyaránt azzal, hogy „Hoztam egy szál virágot nőnap alkalmából, Nusi!” „Hogy érzed magad?”.
És nem csupán a karácsonyi verses-zenés ünnepélyek tartalmasak, az anyák napi foglalkozásokon készített ajándékok életre szólóak vagy az évzárók emlékezetesek, hanem ennél sokkal több. Az évente szervezett kirándulások vagy a télbúcsúztató nevettető farsangok is mindenki számára élményt jelentettek és jelentenek, hiszen ott nem csupán a gyerekek érezték és érzik magukat jól, hanem a szülői közösség is. Nusi ugyanis nem csupán óvónéni, városi magyar értelmiségi, hanem közösségépítő személy is, akinek a munkája és munkássága, hivatása és hozzáértése már rég túlnőtt az óvoda falain.
Gyerekeket nevel és oktat évtizeden keresztül, közösségeket alakít ki, akiknek tagjai nem ismeretlenként mennek el egymás mellett az utcán, hanem beszédbe elegyednek, régi emlékeket idéznek fel, vagy éppen kisegítik egymást, ha kell.
Lehet, a szülinapi parti nagy meglepetés volt számára, az emlékalbum, a torta, a köszöntések, az estébe hajló buli és a konfettieső esetleg túlzásnak tűnhet. De hidd el, kedves Nusi, ezt ki kell érdemelni. Erre pedig a mai rohanó világban vajmi kevesen képesek. Te pedig egyike vagy azoknak.
Boldog születésnapot és sok egészséget, Muszka-Pál Anna!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!