A vírus kíméletlen tenyerese

2020. július 03., 17:392020. július 03., 17:39

Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, a környezete elvárja tőle, hogy benőjön a feje lágya, és ne kövessen el olyan gyerekes csínytevéseket, mint tízéves korában. Ez még az élsportolók esetében is így van: egy harminc esztendős többszörös bajnoknak már nem lehet ugyanazt elnézni, mint ifjúsági korban szárnyát bontogató társának.

Sok tényezőtől függ, hogy mikor kezdjük komolyan venni az életet, a szakmát vagy hivatást, amit választottunk. Hülyegyerek lehetsz negyvenéves korodban is – persze nem orvosi szempontból, hanem ami a személyiségedet illeti.

Rengeteg tehetséges ember lesz fiatalon híres és gazdag. Néhányukra még az is ráfogható, hogy megérdemelten, és nem különféle érdekcsoportok látják úgy, hogy csúcsra kell járatni az illetőt. A valódi tehetség világokat hódíthat, példaképpé válhat. Csakhogy a gazdagság, a hírnév, az elismertség még nem garancia arra, hogy valaki ne maradjon infantilis, és ne akarja minden áron szembe röhögni a világot.
Különleges eset borzolja a napokban a kedélyeket nemzetközi sportberkekben. Köztudott, hogy a járvány keresztbe tett a sportolóknak is. Különféle sportágak bajnokságai szüneteltek vagy értek hirtelen véget, eseményeket – köztük a 2020-as tokiói olimpia, Európa- és világbajnokságok – halasztottak el vagy töröltek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a sportemberek feszültnek érzik magukat, de hát ezekben az időkben ki nem az. Jó részük nyelt egy nagyot, és különösebb gond nélkül elfogadta az intézkedéseket, amelyeket elsősorban az ő érdekükben hoztak.

Akadt néhány fiatalember viszont, aki azt mondta magában, márpedig ő megmutatja ennek az átkozott vírusnak, hogy erősebbek nála. És láss csodát: nem volt az!

Hirtelen támadt ötletük akkora pofára esést jelentett, hogyha mindez nem lenne veszélyes és szomorú a környezetükre nézve, talán még most is rajtuk röhögne a fél világ.
Novak Djokovics, a világelső teniszező feleségével együtt már a járvány kitörésekor pedzette: nem igazán hisz e koronavírusos őrületben. Az általa a Balkán több országában szervezett Adria Tour két állomásán – a harmadikat és negyediket végül törölték –

Djokovics és felesége mellett egyelőre a bolgár Grigor Dimitrov, a horvát Borna Coric, a szerb Viktor Troicki, illetve többek edzője, felesége fertőződött meg.

Ezek után a világelső bűnbánó képpel kijelentette: hibázott. Késő vigasz…
Nem sokan találtak mentséget a horvát teniszező tetteire, de Djokovics szenior, aki világéletében kocsmáros volt, s hirtelen felcsapott filozófusnak és egészségügyi szakértőnek, fia védelmére kelt mondván: nem a csemetéje a hibás, hanem azok, akik titokban becsempészték a betegséget a turnéra. Ismerjük ugye a nótát: mindig más a hibás saját butaságunkért…
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játékosok nem úgy kapták el a vírust, hogy egymástól tíz méterre, egy hálótól elválasztva ütögették a teniszlabdát. Hanem akkor adták át egymásnak, amikor fittyet hányva minden előírásra, esténként nagyokat buliztak, egymás nyakába borultak, kosárlabda- és focimeccseket szerveztek, örömükben ölelkeztek.

Novak Djokovics egy végtelenül szimpatikus, kivételes tehetségű sportember. De úgy látszik, nála is összegyűlt az a pénz és hírnév, ami elég ahhoz, hogy azt gondolja, minden és mindenki fölött áll,

sebezhetetlen, különb a hétköznapi halandónál, és ami másnak nem szabad, az neki egyenesen ajánlott. Ám a vírus sem hagyja magát: bebizonyította, hogy nem válogat. Akkora tenyerest vágott oda Djokovicséknak, hogy azt még sokáig emlegetik.