
A „koporsó” déli ablakai a Házsongárdi temetőre néznek majd
Fotó: Somogyi Botond
2021. február 27., 17:052021. február 27., 17:05
Előbb idegen katonabakancsok csattogására, fegyverek zajára ébredt a város. Identitása bukfencet vetett, ismeretlenektől lettek tele az utcák. Aztán eljött a gyűlölettől szított rombolás ideje. Most pedig ránk köszönt az esztelen építés korszaka. Ami közös bennük: az átalakulás. Nem a jó irányba…
Miután leáldozott Funar csillaga, és több mint egy évtized után úgy gondoltuk, véget ért egy remélhetőleg soha vissza nem térő, borzalmas sovinizmussal jellemezhető „lobogós korszak”, úgy tűnik, a jelenlegi városvezetés immár az összlakosság ellen indít támadást. Az egykori PUNR-s, majd nagy-romániás polgármester piros-sárga-kékbe öltöztetett mániái kismiskák voltak amellett, ami az utóbbi időben történik az egykori kincses városban.
Funar „csak” Mátyás királyunk szobrát akarta elköltöztetni, eltüntetni, hogy nyoma se maradjon a magyarok büszkeségének. Boc és csapata sokkal rafináltabb módszerekkel dolgozik: szinte észrevétlenül, csendben bontogatja mindazt, ami a múlt. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan törölnek, amíg rádöbbenünk: egész utcákat rombolnak le, és a földből többemeletes tömbházak nőnek ki. Esztétikailag igénytelenek, olykor teljesen lehetetlen helyeken, kisebb épületekre rátelepedve, néhol járda és út nélkül teremnek a semmiből, ahogyan valaki fejéből éppen kipattan az ötlet.
Az ingatlanmaffia egész utcákra, negyedekre rátette a kezét. Ha egy környéket kiszemelnek maguknak, ott kő kövön nem marad.
Akkora pofoncsapás azonban rég nem érte Kolozsvárt és lakosait, mint amit mostanában kapott. Bár évek óta botrány övezi, a napokban valósággal elárasztotta a közösségi médiát a kolozsvári Petőfi (Avram Iancu) utcai szálloda képe: a szomszédos egyszintes épületek fölé magasodó betonmonstrum – amelyet a kolozsváriak csak „koporsóként” vagy „űrlényként” emlegetnek – az utca teljes arculatát elrontja, és a középkori várfalat is takarja.
Ezáltal megváltozik az egész Petőfi utca képe, és mivel ez az építkezés precedenst teremthet, elképzelhető, hogy további hasonló szörnyszülöttek árasztják el a történelmi utcát. Hogy a befektetőknek miként sikerült megszerezniük az engedélyeket, mai napig talány. Tény, hogy évekkel ezelőtt az illetékesek kiadták az urbanisztikai engedélyt, az újdonsült tulajdonos – egy börtönéveit töltő Ghișe nevű szebeni „üzletember” – még a bontási időpont előtt ledózeroltatta a régi ingatlant, mielőtt a területi műemlékvédelmi bizottság kezdeményezhette volna az épület műemlékké való nyilvánítását. Az egykori Nemes–Bethlen-kúria füvészkertjében álló japánakácokat és kőrisfákat a helyi természetvédelmi hivatal engedélyére hivatkozva kivágták. Senkit sem érdekelt, hogy a 18. század végén épült ház udvarát képző kertbe egykor Európa minden régiójából hoztak fákat, amely a Mikó-kerti füvészkert előtt nemcsak Kolozsvár, de Erdély egyik legkorábbi botanikus kertjeként szolgált. E fák túléltek két századváltást és egy ezredfordulót, világháborúkat, de nem tudtak ellenállni a barbarizmusnak. Csupán a civilek (magyarok és románok egyaránt) emelték fel a szavukat akkor, amikor a befektető lebontotta a régi ingatlant és letarolta az egykori füvészkertből még megmaradt fákat. És szintén ők tiltakoztak (egyes sajtótermékek képviselőivel együtt), amikor a középkori várfal részlete és az azzal párhuzamosan futó alagút bukkant elő az építés során, de a befektető még csak a közelbe sem engedte a régészeket. Pedig a felfedezés kötelezővé tette volna a terület régészeti feltárását, leletmentesítését. A szomszédok többször is követelték Emil Boc polgármestertől, lépjen közbe. A sajtó is rendszeresen írt a befektetés mögött álló különös érdekekről, de minden tiltakozás süket fülekre talált. A városvezetés mentegetőzik, Boc Bukarestet, az építészek az inkompetens polgármesteri hivatalt okolják a Kolozsvár szívében felhúzott, gigantikus koporsóra emlékeztető épület felépítése miatt.
Kéz a kézben tüntetik el mindazt, amivel a város a „kincses” jelzőt kiérdemelte. Amit még a kommunisták sem mertek megtenni, azt gond nélkül elvégzik a demokráciában a kétes hírű újgazdagok, akiknek egyetlen istenük a pénz. Hazug eszmék mögé bújva rombolnak és építenek. Még néhány év, és vigyorogva elmondhatják: bevégeztetett…
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!