
A „koporsó” déli ablakai a Házsongárdi temetőre néznek majd
Fotó: Somogyi Botond
2021. február 27., 17:052021. február 27., 17:05
Előbb idegen katonabakancsok csattogására, fegyverek zajára ébredt a város. Identitása bukfencet vetett, ismeretlenektől lettek tele az utcák. Aztán eljött a gyűlölettől szított rombolás ideje. Most pedig ránk köszönt az esztelen építés korszaka. Ami közös bennük: az átalakulás. Nem a jó irányba…
Miután leáldozott Funar csillaga, és több mint egy évtized után úgy gondoltuk, véget ért egy remélhetőleg soha vissza nem térő, borzalmas sovinizmussal jellemezhető „lobogós korszak”, úgy tűnik, a jelenlegi városvezetés immár az összlakosság ellen indít támadást. Az egykori PUNR-s, majd nagy-romániás polgármester piros-sárga-kékbe öltöztetett mániái kismiskák voltak amellett, ami az utóbbi időben történik az egykori kincses városban.
Funar „csak” Mátyás királyunk szobrát akarta elköltöztetni, eltüntetni, hogy nyoma se maradjon a magyarok büszkeségének. Boc és csapata sokkal rafináltabb módszerekkel dolgozik: szinte észrevétlenül, csendben bontogatja mindazt, ami a múlt. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan törölnek, amíg rádöbbenünk: egész utcákat rombolnak le, és a földből többemeletes tömbházak nőnek ki. Esztétikailag igénytelenek, olykor teljesen lehetetlen helyeken, kisebb épületekre rátelepedve, néhol járda és út nélkül teremnek a semmiből, ahogyan valaki fejéből éppen kipattan az ötlet.
Az ingatlanmaffia egész utcákra, negyedekre rátette a kezét. Ha egy környéket kiszemelnek maguknak, ott kő kövön nem marad.
Akkora pofoncsapás azonban rég nem érte Kolozsvárt és lakosait, mint amit mostanában kapott. Bár évek óta botrány övezi, a napokban valósággal elárasztotta a közösségi médiát a kolozsvári Petőfi (Avram Iancu) utcai szálloda képe: a szomszédos egyszintes épületek fölé magasodó betonmonstrum – amelyet a kolozsváriak csak „koporsóként” vagy „űrlényként” emlegetnek – az utca teljes arculatát elrontja, és a középkori várfalat is takarja.
Ezáltal megváltozik az egész Petőfi utca képe, és mivel ez az építkezés precedenst teremthet, elképzelhető, hogy további hasonló szörnyszülöttek árasztják el a történelmi utcát. Hogy a befektetőknek miként sikerült megszerezniük az engedélyeket, mai napig talány. Tény, hogy évekkel ezelőtt az illetékesek kiadták az urbanisztikai engedélyt, az újdonsült tulajdonos – egy börtönéveit töltő Ghișe nevű szebeni „üzletember” – még a bontási időpont előtt ledózeroltatta a régi ingatlant, mielőtt a területi műemlékvédelmi bizottság kezdeményezhette volna az épület műemlékké való nyilvánítását. Az egykori Nemes–Bethlen-kúria füvészkertjében álló japánakácokat és kőrisfákat a helyi természetvédelmi hivatal engedélyére hivatkozva kivágták. Senkit sem érdekelt, hogy a 18. század végén épült ház udvarát képző kertbe egykor Európa minden régiójából hoztak fákat, amely a Mikó-kerti füvészkert előtt nemcsak Kolozsvár, de Erdély egyik legkorábbi botanikus kertjeként szolgált. E fák túléltek két századváltást és egy ezredfordulót, világháborúkat, de nem tudtak ellenállni a barbarizmusnak. Csupán a civilek (magyarok és románok egyaránt) emelték fel a szavukat akkor, amikor a befektető lebontotta a régi ingatlant és letarolta az egykori füvészkertből még megmaradt fákat. És szintén ők tiltakoztak (egyes sajtótermékek képviselőivel együtt), amikor a középkori várfal részlete és az azzal párhuzamosan futó alagút bukkant elő az építés során, de a befektető még csak a közelbe sem engedte a régészeket. Pedig a felfedezés kötelezővé tette volna a terület régészeti feltárását, leletmentesítését. A szomszédok többször is követelték Emil Boc polgármestertől, lépjen közbe. A sajtó is rendszeresen írt a befektetés mögött álló különös érdekekről, de minden tiltakozás süket fülekre talált. A városvezetés mentegetőzik, Boc Bukarestet, az építészek az inkompetens polgármesteri hivatalt okolják a Kolozsvár szívében felhúzott, gigantikus koporsóra emlékeztető épület felépítése miatt.
Kéz a kézben tüntetik el mindazt, amivel a város a „kincses” jelzőt kiérdemelte. Amit még a kommunisták sem mertek megtenni, azt gond nélkül elvégzik a demokráciában a kétes hírű újgazdagok, akiknek egyetlen istenük a pénz. Hazug eszmék mögé bújva rombolnak és építenek. Még néhány év, és vigyorogva elmondhatják: bevégeztetett…
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!