A háború ára

Úgy tűnik, az dönti el az orosz–ukrán háború kimenetelét, hogy az oroszok vagy az európaiak és az amerikaiak bírják-e tovább anyagi forrásokkal. Merthogy erről szól e keserves történet – emberek tízezreinek a halála árán. Ma Oroszország belső tartalékait felélve mindent elkövet, hogy győztesen kerüljön ki ukrajnai kalandjából. A másik oldalon ugyanezt teszi Európa és az Amerikai Egyesült Államok, ahonnan számolatlanul dől a pénz és a fegyver Ukrajnába, hogy az utolsó emberig harcra késztessék az ukránokat. Nehéz tehát megjósolni a háború időtartamát és végkifejletét, azt azonban biztosra vehetjük, hogy az ukránok és az oroszok mellett mi, európaiak fogjuk megfizetni legkeményebben a háború árát.   
A több évtizedes európai jólét titkát dióhéjban úgy lehetne megfogalmazni, hogy a nagy mennyiségű energiahordozót és más nyersanyagokat importáló országok tudásuk hozzáadásával olyan gazdasági értéket teremtettek, amely látványosan megemelte az életszínvonalat. Ehhez azonban nélkülözhetetlen volt az olcsó és elérhető távolságban levő nyersanyag. Ennek az anyagi jólétnek a biztosításához szükséges utánpótlás került most veszélybe az Oroszország elleni büntetésekkel.

Ha a régi kereslet változatlan marad, a fennmaradó 70 százalékon ugyanannyian fognak osztozni. Szerencsére még nem ennyire rossz a helyzet, mert nagy energiafogyasztók – például Kína, India, Dél-Amerika – változatlanul kereskednek Oroszországgal. Ha az Egyesült Államoknak és Brüsszelnek sikerült volna elérnie, hogy senki ne vásároljon energiahordozókat Oroszországtól, akkor ma egy liter benzin ára kb. 4–5 euróba kerülne. Talán nem érjük meg ezt az időszakot, amely az összeomlás irányába taszítaná a világgazdaságot.
Honi tájainkon egy fokkal rosszabb a helyzet, mint az Európai Unió többi tagországában. Ennek okait kár boncolgatni, mindannyain ismerjük. Ahogy mondani szokás, kutyából nem lesz szalonna, és Romániából sem modern, élhető ország.
Nemrég európai uniós statisztikákat sorjázó listát böngésztem a 27 tagország teljesítményéről, a várható élettartamról és sok másról. Egyáltalán nem meglepő módon Románia legtöbb helyen az utolsó, vagy Bulgáriát megelőzve az utolsóelőtti helyen végzett. Az adatok az ország 2007-es európai uniós csatlakozása óta lényegesen nem változtak. Az EU-ba történő belépéskor tapasztalt hatalmas hiányosságokat a többi ország gazdasági és szociális színvonalához képest Romániának nem sikerült ledolgoznia. Nem véletlen, hogy az orosz–ukrán háborúnak tulajdonítható gazdasági visszaesés és infláció ismét minket érint legjobban a környező országok közül. Közben a román kormány mindenféle megtorló intézkedés élharcosa, amellyel még inkább ellehetetleníti az országba érkező nyersanyag-szállítmányokat.

A nehéz helyzetben levő reálgazdaságból elmaradnak a pénzromlás kivédésére szolgáló fizetésemelések, az állami költségvetés alkalmazottjait hitelekből fizetik. A háború elhúzódása nehéz gazdasági helyzetünket tovább súlyosbítja. Úgy tűnik, a politikusoknak semmi sem drága. Mindenki háborúzni akar, annak árát pedig a kisemberekkel fizettetik meg.