Horn Gyula és a békés átmenet

Pufajkás voltam. Na és? –elhíresült mondását 1956-os szerepvállalása kapcsán fogalmazta meg Horn Gyula, aki 1956. október-novemberben nemzetőr volt, majd 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. Nem túl dicsőséges szerepvállalását később lánya születésével, illetve azzal magyarázta, hogy bátyját a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg – más változatok szerint a dokumentumfilm rendező testvér baleset áldozata lett, elgázolta egy teherautó. A jelek szerint az ötvenes években huszonéves Horn a „jó” oldalra állt: szolgálataiért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet, pályája ettől kezdve töretlenül ívelt a magasba. Dolgozott a magyar pénzügyminisztériumban főelőadóként, a külügyminisztérium szovjet osztályán attaséként, bulgáriai, jugoszláviai külszolgálata alatt nagykövetségi titkári, később tanácsosi rangban tevékenykedett. 1969-től kezdődően 16 éven át az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozott. 1985-ben visszakerült a külügyi tárcához, négy évig volt külügyminisztériumi államtitkár. A nyolcvanas évek végétől az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként tartották számon, a külkapcsolatokról vallott és külföldi tárgyalópartnereivel folytatott megbeszélésein meg is fogalmazott nézetei nyomán az a vélemény alakult ki róla, hogy felkészült, felvilágosult gyakorlati szakember.

Rendszerváltás, szimbólumok

1989 májusától 1990 májusáig Horn a Németh-kormány külügyminisztere volt, a nagyvilágban a szimbolikussá emelkedett magyar–osztrák határnyitás révén vált híressé. 1989. június 27-én ugyanis osztrák kollégájával ő vágta át ünnepélyesen a vasfüggönynek nevezett műszaki határzár szögesdrótját, valamint bejelentette, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet polgár várakozott Magyarországon.

A határnyitás jelentős lépésnek bizonyult később a német újraegyesítés folyamatában. 1990 márciusában ő írta alá Moszkvában a magyar–szovjet csapatkivonási megállapodást, de valószínű, hogy a kivonulásról a Kremlben már korábban döntöttek. Egyike volt az immár „munkás” jelző nélküli Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapítóinak 1989 októberében, ’90 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnökeként tevékenykedett, 1994 és 1998 között pedig Magyarország miniszterelnöke volt. 2010-ig az Országgyűlés tagja volt, 2007 szeptemberétől azonban betegsége miatt már nem vett részt a parlament munkájában.

 Kommunista hatalomtechnikus

Horn Gyula nagyszerűen egyensúlyozott a rendszerváltás zaklatott átmeneti éveinek politikai viharaiban: az utolsó igazi szocialista politikusként emlegetik, aki soha nem fordított hátat korábbi nézeteinek, hanem kiválóan hasznot tudott húzni belőle. A magyarországi békés átmenet idején igyekezett megszabadítani pártját minden terhes, marxizmushoz köthető ideológiai címkétől. Ugyanakkor a tranzitidőszak bizonytalanságában a biztonságra hivatkozva az MSZP-vel sikerült megnyernie a választókat azzal, hogy az alakulat mindenek felett a „demokrácia védelmét” szolgálja, és egyetlenként hajózhat csendesebb vizekre az ingatag gazdasági-politikai-társadalmi helyzet baljós hullámverésében.

Az 1994-es választások előtti autóbalesetét (rebesgették, hogy merénylet volt) is a politika szolgálatába állította: „A kezünket és a bordánkat összetörhetik, de a gerincünket nem” – mondta a korabeli tévénézők által ismert, gerincrögzítő koronájában egy MSZP-s rendezvényen. A választásokon győztes párt vezetőjeként 1994. július 15-én az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. Az általa vezetett kormány fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében az akkori pénzügyminiszterről elnevezett, sokat vitatott Bokros-csomagot, amely hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország elkerülte a fenyegető pénzügyi csődöt, az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék azzal bírálta a csomagot, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul magas árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.

 A titokzatos betegség

Közeli munkatársai körében meglehetősen csökönyös, könnyen ígérő, de azt be nem tartó emberként is ismert Horn Gyula utoljára a 75. születésnapjára rendezett ünnepségen jelent meg a nyilvánosság előtt. A politikus – akiről az a hír is járta, hogy alkoholgondokkal küzd – 2007. szeptember 16-án került a honvédkórházba súlyos betegséggel. A kórházban VIP-teremben feküdt, állapotáról teljes hírzárlatot rendeltek el. Bulvárlapok szerint utolsó éveiben bár lefogyott, fizikailag jó állapotban volt, ám Alzheimer-kórhoz hasonló betegségben szenvedett, nem ismerte fel ismerőseit, hozzátartozóit. Betegsége szervi problémákkal nem járt, de szélsőséges hangulatingadozásai miatt állandó felügyeletre szorult.