Az olaszországi Ferrara magyar emlékei – Janus Pannonius hét esztendőn át tanult az itáliai városban

A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Itália, délszaki kalandok címmel rendezett kiállítást magyar írók Itália-élményei alapján. A 2013-as esemény összefoglaló kiadványának olvasása visszarepített az élményszerű tereket is bemutató utolérhetetlen hangulatba. E kötetben olvastam először az „italománia” szót, s való igaz, napjainkban is sokan indulnak útnak a szépséges Olaszhon felé, mint annak idején íróink, költőink. S hogy miért? Álljon itt egy múlt századi idézet Elek Artúr tollából, aki 1913-ban így fogalmazott Ottocento című művében: „Mi, nem olaszok leginkább azért zarándokolunk Itáliába, hogy megtaláljuk ott azt, ami nálunk nincs, a múltunk emlékeit, azokat az ősi városokat, bennük óutcákat, az utcákban réges-régi házakat, melyekben valamikor tudósok, költők, művészek és hősök éltek, azok a nagyok, akiknek puszta neve hallatára is bizseregni kezd képzeletünk.”

Janus Pannonius nyomában

Az én szívemet az húzta Ferrarához, hogy Janus Pannoniusunk – költőnk, kinek verselését Itália-szerte elismerték – hét esztendőn át tanult a városban. Vitéz János püspök, Janus gyámatyja az olasz szabadszellemű humanistához, a korai reneszánsz egyik legjobbnak tartott pedagógusához, Guarino da Veronához küldte hétéves nevelt fiát. A tudós Nicolo d’Este meghívására érkezett Ferrarába, hogy a herceg fiának nevelője legyen. Itt letelepedett, s magához vonzotta az akkori Európából a tanulni vágyókat. Nemcsak a latin, hanem a görög kultúra mélységeit is oktatta.
Janus Pannoniusra mély hatást gyakorolt a tudós mellett töltött időszak, amelynek több költeményében is hangot adott. Ferrara akkori uralkodójához írt versében megfogalmazza, miért volt fontos számára a szépséges középkori város. „Most Leonello, hogy lejutottam a távoli Észak/ Marcona tájairól hercegi városodig:/ Nem ragyogó híred vonzott ide mégse, bocsáss meg./ Nem neves ősökkel dús fejedelmi lakod,/ És nem Ferrara, százszinü, tündöklő viseletben, Mégcsak a hétkaru Pó lágy, üde partjai sem,/ Nem szememet, de mohó fülemet vágyom teleszívni,/ S néki Guarino ád ajkairól eledelt.” A veronai Guarinóhoz írt Dicsőítő ének több, mint hatszáz sora zengi oktatójának nagyságát. Többek között így dicséri: „…Három kortól jár egyszerre a hála tenéked:/ Egyik a múlt, mert fényét föltámasztod, a másik,/ Mert neki írsz, a jövő, s a jelen, mert szóval okítod…/”
Czezmicei János Ferrarában választotta magának a Janus nevet, érdekes, hogy nem Szent Jánosét, hanem az ókori múlt és jövő istenéét. Guarino, a reneszánsz tudós egy ajánlólevélben így ír költőnkről. „Ezt a Janust, házi növendékemet, aki nemzetségére nézve magyar, erkölcseiben olasz, tudományában csodálatos, sőt inkább bámulatot keltő, neked ajánlom, fogadd őt tieid közé” – idézi Kardos Tibor Janus Pannonius verseinek előtanulmányában.
Az 1434-ben született – s betegség miatt fiatalon meghalt – költőnket korán érett tehetségként említi több forrás is. 1458-ban tért haza Magyarországra, Mátyás király uralkodása alatt a közélet szereplőjeként és pécsi püspökként szolgált. Többször visszalátogatott olasz földre. 1465-ben diplomáciai feladatot látott el: Rómában tárgyalt, egyrészt török elleni segélyért, másrészt pápai engedélyért Vitéz János pozsonyi egyeteméhez. Janus Pannonius részt vett az 1471-es, Mátyás király elleni összeesküvésben – helytelenítve a király költséges csehországi hódító háborúját, a törökök elleni védekezés háttérbe szorítását, – így száműzetésbe kényszerült. Ferrarai tanulóéveinek emlékét több száz epigramma őrzi.

A geometrikus formák városa

Ferrara a Po folyó egyik mellékága mentén fekszik, a várost kilenc kilométer hosszan középkori kőfal veszi körül. Utcáin sétálva visszarepülhetünk a múltba. Egykori reneszánsz fényét mutatják a tekintélyes méretű paloták, amelyek többségét – síkságon lévén – vörös téglából építették. Úton-útfélen a házfalakon, a kerítéseken a téglákkal való „játékba” ütközhetünk, geometrikus formák teszik változatossá az építményeket. Hosszú a Ferrarát uraló Este-család urainak, őrgrófjainak és hercegeinek névsora. A város felvirágzását a 15–16. században segítették legjobban. A tudomány, a művészetek mecénásaként nyomot hagytak.
A Janus Pannonius által versbe öntött, fiatalon elhunyt Leonello mindössze kilenc évig uralkodott. Rövid regnálásának nagy hatása volt Ferrarára. Ez az idő adott lökést azoknak az intellektuális és kulturális mozgalmaknak, amelyek meghatározták a város 15–16. századi fejlődését. Leonello építő munkája humanista központot hozott létre, amely vonzotta Európából a tanulni vágyókat, filozófusokat. Nagy szerepe volt a Ferrarai Egyetem reformjában. A 15. században művészeti, jogi és orvosi képzés folyt a Paradiso-palotában, amely ma könyvtárként működik. Benne értékes kéziratokat őriznek. Ferrara egyetemén jelenleg nyolc tudományban s művészeti területen kínálnak képzést.

Kopernikusz és Paracelsus társaságában

A Palazzo Paradiso előtt ottlétünkkor kerékpárok parkoltak, fiatalok áramlottak ki-be a főbejáraton. Mi is besodródtunk velük, s a szokásos, keverék-nyelves, mutogatásos módszerrel – amelyben az olaszok igencsak élen járnak – sikerült felfedeznünk a tekintélyes, emeletre vezető lépcsőházban a Janus Pannonius tanulóéveinek nyomát őrző márványtáblát. Rajta latin és olasz nyelven a következő szöveg áll: „A pécsi püspök, Janus Pannonius (1434-1472), a legnagyobb magyarországi humanista költő, a ferrarai egyetemen Guarino Veronese tanítványa emlékére.” A táblát Ferrara városa, a Ferrarai Reneszánszkutató Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete 2002-ben avatta fel. Neves társaságban helyezték el: Kopernikusz és Paracelsus tudósok, és Ariosto költő emlékének közelében. Sajnos az internet ferrarai vonatkozása említést sem tesz hazánk fiáról. Az olasz könnyedséget mutatja, hogy az emeleti könyvtárba besétálhattunk, forgathattuk fejünket, nézhettük a középkori freskókat, s talán olyan könyv felett is elsiklott tekintetünk, amit Janusunk az 1400-as évek közepén kézbe vett.

Leonello őrgróf hagyatéka

A gróf művészetpártolásának bizonyítékául több adalék is szolgál. Freskókat rendelt az általam nagyra becsült Piero della Francescától, a quattrocento kiváló mesterétől, aki a távlat megjelenítését úttörőként matematikai módszerek segítségével oldotta meg. A ferrarai uralkodó érdeklődése az akkori kor divatjának megfelelően az antik, a görög és a római világ felé fordult. Ezek újravirágzása érhető tetten a művészeti ágakban. Leonello az akkor már fejlett flamand festészet képviselőit is meghívta udvarába. Az intarzia korabeli mesterei is dolgoztak palotáján. Vittore Pisanellótól három érmet rendelt hatalmának, életének megörökítésére. Az érmék egyik oldalán – mivel antik pénzérmegyűjtő volt, így kívánta – római kori hatalmi helyzetben látható. Míg a másik felén udvarának, életének képei jelennek meg. Az első érem, Ferrara kis oroszlánja, 1441-ben készült el. Jelképes üzenetet hordozott, hiszen a Leonello név jelentése kis oroszlán, ugyanakkor az állat az erős hatalom megjelenítője.
Vittore Pisanello megfestette Leonello képmását is, amit a bergamói képtárban őriznek. Borso d’Este követte az uralkodói székben elhunyt öccsét. Az ő képmásával, szoborba öntött alakjával Ferrarában több helyen is találkozhatunk. Követte a hagyományokat, így őt is a művészetek mecénásaként tarthatjuk számon.
Az Este-dinasztia területe folyamatosan gyarapodott a középkorban. Modena, Reggio s később – pápai adományként – Ferrara hercegei lettek. Ez utóbbi címet a Velencei Köztársaság elleni harcokkal érdemelték ki. Csak a pápai hatalom előretörésével s az Este-család fiúágának megszakadásával veszítettek erejükből a 16. század legvégén.
Ferrara hercegeit a lakosok formális szavazással választották meg. Itáliában területi és pénzügyi szempontból az Esték birodalma lll. Niccolò – az első hercegi cím birtokosa, Borso apja – alatt vált politikai tényezővé. A kialakulóban lévő polgárság is részese volt a művészetek, az építészet fejlődésének. Ezzel nem dicsekedhetett minden olasz fejedelemség, hercegség, hiszen az akkori uralmi felosztottságban az olasz „csizma” területén a pápa, a spanyol, a francia király s a német-római császár osztozott. Mindegyik felségterületen érvényesítették saját hazájuk uralkodói, nemzeti gondolkodásmódját. Így például a spanyol kézen lévő Nápolyban szigorú társadalmi, vallási szabályok uralkodtak, míg Ferrarában a könnyedebb franciás stílus honosodott meg.

(folytatjuk)

Csermák Judit