A sokszínű indiai hitvilág – turistaszemmel a világhírű nevezetességek és a mindent behatároló szegénység árnyékában

Ebben valamennyi ágazat megegyezik, az eltérések az egyes hitcsoportok közt pedig onnan erednek, hogy a hindu felfogás szerint az egyetemes és egyetlen Törvény az átélésnek, megvalósításnak, követésnek nagyon sok útját teszi lehetővé. … Bármely úton jár a hívő, ha igazán törekszik, Hozzám jut el.” Az egész világ élete örök körforgásban van, ugyanazok között a keretek között ismétlődik. A tettek következménye meghatározza az ember újjászületésének formáját. A hindu vallás istenének, Brahmannak megjelenései: Brahma, a teremtő, Visnu, a fenntartó és a pusztítva megújító Siva. Az isteni hármas a Trimúrti.

Az eredeti hinduizmus befogadó volt más vallásokkal szemben, ezért maradhatott fenn évezredeken keresztül világfelfogása. A hinduk szent törvényeit a Védákban fogalmazták meg. A Véda szent ismeret, tudás, ami öröktől fogva létezik. Sokáig szájhagyomány útján terjedt. Álljon itt egy idézet a bölcs szabályokból: „Épp ezért a vagyonos adjon a szűkölködőknek, és tartsa szemét állandóan az Életnek messzeségbe vezető útján: a kincsek forognak, mint a szekér kerekei, és egyiktől a másikhoz gördülnek forgásuk közben.”

Egyenlőséget hirdető vallások

A buddhizmus és a dzsainizmus Kr. e. a 6. században keletkezett. Mindkettő az emberek egyenlőségét hirdette a kasztrendszerrel szemben. Nem ismerték el a szent szabályok, a Védák és a brahminok papi tekintélyét. A buddhizmus Indiából kiszorulva, fokozatosan elterjedt Ázsiában. A dzsainizmus hívői következetesen alkalmazzák az „ahimszá” (nem ártás) ősi parancsát. Közülük kerülnek ki azok, akik maguk előtt söprik az utat, nehogy bogárra lépjenek, szájmaszkot hordanak, nehogy muslincát belélegezve elpusztítsák azt. Szélsőséges irányzatuk az „égtájruhások”, ők semmiféle öltözéket nem vesznek magukra.
Az iszlám és a többségben lévő hindu vallás követőinek viszálya kísérte India 20. és 21. századi történelmét is. Magunk is tanúi lehettünk, hogy –

Az indiai hitvilág két fő eposza a Rámájana és a Mahábhárata, melyek összefoglalása 1963-ban jelent meg Baktay Ervin tollából Indiai regék és mondák címen. Az érdekes, szövevényes történetekben – melyek szereplői a földre szállt istenek is – erkölcsi tanulságok olvashatók a mindennapi élet pilléreiként. Például a Mahábháratában egy nagy csatajelenetben Krisna, szinte összefoglalva a hindu szemlélet lényegét, így szólt: „…Élj a tettben, a kötelesség művében! Ne várd az eredményt, a helyes cselekedet vezéreljen, ne pedig gyümölcse, amelyet az hoz majd… Minden cselekedet áldozati mű legyen, amely a világegyetem nagy kerékforgását segíti továbblendíteni. Játssza minden a saját szerepét hittel, áhítattal!...” Ráma, Visnu hetedik avatárja, azaz megtestesülése a hősi kötelességtudat, a férfias erő mellett az alázatos önmegtagadásnak, a szenvedések tűrésének és a megrendíthetetlen hitnek a példaképe. Szítá, a felesége az áldozatos örök nőiség megtestesítője. A hindu istenek közül az embertestű, elefántfejű Ganésa, az akadályok elhárítása, a szerencse védnöke. Több vallás tiszteli, ábrázolása rendkívül gyakori.

Az eltörölt, de mégis létező kasztrendszer

A nép hitének élő példáját láttuk egy útközi megállóban a „motorbiciklis” templomnál. Egy fiatalember járművével balesetet szenvedett, életét vesztette. Motorbiciklijét a rendőrség elszállította. Másnap reggelre azonban hiába keresték az őrsön a járművet, eltűnt, a történtek helyén találták meg. Ismét elszállítván, lelakatolták, de akárhányszor ismételték, a motor rejtélyes módon mindig visszakerült a baleset helyszínére. A csoda helyén egyszerű oltárt emeltek az ifjúnak, s láttuk, tömegek kérték közbenjárását. Máskor útközben buszsofőrünk egyszer csak megállt egy hegytetőn, egyszerű oltár előtt áldozott. Keresztény hódolatot is láttunk: család gyújtott gyertyát egy utcai kereszt előtt. Régiségek, ajándéktárgyak raktárában járva egy félreeső zugban, porosodó polcokon keresztény emlékek tűntek szemünkbe. Az egyik fakorpusz különlegesség volt: mintha Krisztust életfára szegezték volna, festett levelek zöldelltek a korpusz körül.

Már a Védákban rögzítik a varnák, a színek alapján való tagozódást. India őslakosai, a dravidák sötét bőrűek voltak. Minden északról betörő ellenség egyre jobban délre szorította őket, s a népek keveredésével az arcszínek világosodtak. A négy fő kaszt: a brah-
minok (papok, értelmiségiek), a ksatriják (harcosok, nemesek), a vasiják (földművesek, iparosok, kereskedők) és a sudrák (szolganép). S léteznek a kaszton kívüliek: a páriák, az érinthetetlenek. Elnevezésük hindi nyelven: pancsama. Pancs jelentése öt, ők az ötödik kaszt. Jóllehet az indiai alkotmány a 20. század közepén kimondta a kasztrendszer megszűnését, annak nyomai a mai napig élnek. Ezt érzékelteti, hogy rendeletileg szabályozzák például a felsőoktatási intézményekben tanulók, államhivatalokban dolgozók létszámában a hátrányos helyzetűek arányát. (Ők az úgynevezett OBC, other backwared classis – más hátrasorolt osztályok.)

Lépéskút és a Szelek Palotája

Rádzsasztán egyike India 28 államának, a rádzsputok a nagy indiai eposzok hőseit tartják őseiknek. A „királyok földjén” uralkodó maharanák a mogul megszállás alatt is viszonylagos önállóságot élveztek. A híresen gazdag uralkodók hatalmas palotákat, erődöket építtettek. A rádzsput férfiakat ma is messziről felismerni sárga-narancssárga, vagy rózsaszínű turbánjukról.
Fáthepur Szíkri rövid életű fővárosként szolgálta a hatalmat. Nagy Akbar mogul uralkodó pár év alatt építtette fel egy sziklasávon vörös homokkőből, a világörökség része a szellemváros. Szent ember élt itt, kihez a gyermekáldásért könyörgő asszonyok járultak, s sírját manapság is látogatják. Örültem, hogy egy kevésbé ismert indiai műemlékkel is megismerkedhettünk Abhaneriben.

A mellette lévő templomot Hashat Matának, a boldogság és öröm istennőjének szentelték. Kőfaragványai mívesek, tehetséges mesterek kezére utalnak.
Dzsaipurt rózsaszín városnak nevezik. E színben pompázik egyik legismertebb látványossága, a Szelek Palotája is. Hegyen magasló erődjébe elefántháton mentünk fel. A mogul uralkodók hatalmát hirdetik a több udvar köré épített paloták, csarnokok, s a városi palota is. Tetején zászló leng, jelezve, hogy a maharadzsa otthon tartózkodik. Az üzleti élet dúsgazdag Birla családja több hindu templomot építtetett Indiában. Vagyonuk nagyságáról némi képet alkothattunk az általunk látott – Visnunak és Laksmínak, Visnu feleségének a gazdagság istennőjének – szentelt dzsaipuri szent helyen, ami az 1980-as évek végén készült el. A szikrázóan fehér márványból épült templom falait kívül-belül mitológiai jelenetek, személyek faragványai díszítik. Számunkra külön érdekesség volt, hogy a külső falon felfedezhettük Jézus Krisztust, Máriát, Szent Pétert, Szent Antalt, többek között Zarathustra és Konfucius társaságában. A Jantar Mantar kiépített csillagvizsgáló a világörökség részét képezi. A rekkenő hőségben a csoportból kevesen vállalkoztunk az épített eszközök körbejárására. Megérintette az embert a régiek tudás utáni vágya, tudásának színvonala.

Elhunytak hamvai a tó vizében

Puskhar területe az egyik legszentebb hely Indiában. A víz a hínduk szerint varázshatással bír. Vannak helyek, ahol lélekmegtisztítóként hat, isteni legenda fűződik hozzá. A Puskhar-tavak a hagyomány szerint a Bráhma kezéből kihulló virágszirmokból keletkeztek. Itt található India egyetlen neki szentelt temploma. A szent hely keresett búcsújáróhely, a világ tíz, India öt legfontosabbja között tartják számon. Bazáron át kacskaringózó út vezetett a templom bejáratához, ami előtt egy vendéglő előterében megválhattunk lábbelinktől. Minden szent helyre cipő nélkül lehet belépni. A lábbeli őrzőknek természetesen baksis jár. Sok lépcsőn felmászva jutottunk a 14. századi előtérbe, majd innen a belsőbe. Itt megragadó kép fogadott bennünket,

Sajnos itt fényképezni nem lehetett, csak csendben figyelni hátulról az áhítatot. A Puskhar-tó körül több, mint 500 templom található. A tó partján kiképzett lépcsőkön a bráhminok áldják meg a zarándokokat. A mienk egész kitűnő angolsággal végezte szertartását, s köszönte meg az adományt. India minden tájáról hozzák ide, s szórják a tó vizébe az elhunytak hamvait a hozzátartozók. Ha nem saját járművel érkeznek, a hamvaknak akkor is foglalnak helyet a közlekedési eszközökön.

Négyszemélyes riksában tízen

Essék néhány szó a közlekedésről. Egy-egy kismotoron az egész család elfér, strandpapucsban, a gyerekeket ölelve. Szlalomoznak a forgalomban, többnyire bukósisak, biztosító öv nélkül. A négyszemélyes riksákban sokszor tíz utast is megszámolhattunk. Mindig az jutott eszembe: itthon mekkora cirkusz, amikor unokáinknak a gyereküléseket próbáljuk beszuszakolni az autónkba. A háromkerekű járműveken hatalmas rakományokat tornyoznak fel, s a vézna, szikár, de a jelek szerint erős emberek hajtani tudják azokat. A kétsávos utak felfestésére szerintem nemigen érdemes pénzt költeni, mivel többnyire háromsávosként használják. A teherautókat vidám színekkel, mintákkal ékesítik. Hátul felirat díszeleg: blow horn!, azaz dudálj! Ennek a felszólításnak minden fajta jármű eleget tesz. Nyomják a dudát, jelezve: jövök. A járműveken kisebb karcolásokat, horpadásokat láttunk, de igazi, komoly balesetnek nem voltunk szemtanúi. Építik az autópályákat. Érdekes volt látni, hogy a betonozott részeket vastag, nedves zsákszövettel takarták le, hogy megóvják a kiszáradástól. Az autóállomány a városokban viszonylag új kocsikból áll. Idegenvezetőnk mesélte, hogy belső használatra gyártanak hazai autót, amit mintegy háromezer dollár értékkel dobnak piacra. Ez azonban a külföldi előírásoknak érzéseim szerint nem felelne meg.

Csermák Judit

(folytatjuk)