Ufókutatás: nem vagyunk egyedül?

A leghíresebb eset amerikai

1947. június 24-én Kenneth Arnold amatőr pilóta a Rainer-hegy közelében egyszerre több, nagy sebességgel haladó azonosítatlan repülő tárgyat látott, amelyeknek elmondása szerint csészealj formájuk volt. Fontos megjegyeznünk, hogy ebben az időszakban éppen, hogy elkezdődött a hidegháború, az amerikai és orosz katonai fejlesztési kísérletek titkosítására fedősztorikat találtak ki, esetenként földönkívüliekről is. Aztán 1946 nyarán Svédország felett egy azonosítatlan fénycsóva repült át, amely megrémítette a lakosokat, de utólag kiderült, hogy egy, a Föld légterébe bekerült és abban elégett meteoritot láttak. A téma egyik legtöbbet említett esete a roswelli ufó-szerencsétlenség, amellyel kapcsolatban évtizedek során rengeteg ellentmondásos magyarázat született. 1947 nyarán az amerikai Új-Mexikóban található Roswell városában William Brazel telkére lezuhant egy különös tárgy, amelyről a hivatalos szervek azt állították, hogy egy meghibásodott meteorológiai szonda. Akkor még néhányan akadtak csupán, akik repülő csészealjnak gondolták az objektumot, a történet a 70-es és 90-es évek között éledt újjá, amikor új információk szivárogtak ki: korábban azonosíthatatlan, furcsa testeket találtak a lezuhant tárgy körül. A 20. században könyvek, dokumentumfilmek, spekulációk százai születtek a roswelli eset kapcsán, amelyek többnyire mind arról szóltak, hogy egy földönkívüli jármű lezuhant a bolygónkra, utasai pedig meghaltak. Különböző, többféle változatban ábrázolt ufonauták testeiről készült, kétes forrású fényképekkel illusztrálták az elmondottakat. Az ufóhívők akkoriban rendszeresen hangoztatták, hogy létezik egy olyan amerikai állami csoport, amely rendszeresen eltünteti a földönkívüliekre vonatkozó bizonyítékokat a civil társadalom elől. Szemtanúk egy nagyfejű lényről is beszéltek, amelyről később kiderült, hogy egy Dan Fulgham nevű kapitány volt, akinek sérülés következtében nagyon megduzzadt a feje. Szakértők azóta a Roswell-szindróma kifejezést is meghatározták: vannak emberek, akik annyira belemerülnek az ufó-történetekbe, hogy képesek egymástól különálló információkat összekapcsolni, és újabb összeesküvés-elméleteket gyártanak hozzá, illetve hamisan szemtanúnak állítják be magukat. A szkeptikusoknak erős gyanúra az adott okot, hogy számos tanú harminc évvel az eset megtörténte után nyilatkozott, vagy halála előtt árulta el élete nagy titkát. Ugyanakkor többen valószerűtlennek tartják, hogy egy naprendszerek közötti űrutazásra képes lény csupán felbukkanjon a Földön, és ne akarjon kapcsolatba kerülni az emberekkel.

A legfanatikusabbak vallást alapították meg

A 20. század folyamán számos olyan eset is napvilágot látott, amelyek napokra eltűnt, majd zavarodott állapotban hazakerült emberekről szóltak, akik állították, hogy földönkívüliek rabolták el őket. 2011-ben került elő egy néhány másodperces filmszalag, amelyen egy kis termetű, földönkívülinek titulált lény látható, és úgy számoltak be róla, hogy a roswelli eset egyetlen ufó túlélője. A felvétel 1940-es vagy 50-es évekbelinek tűnik, a képkockákon látható lény hatalmas fejjel, nagy szemekkel, kicsi szájjal, hosszú ujjakkal, vékony testtel rendelkezik, és testhez simuló ruhát visel. A film hitelességét azóta sem sikerült bizonyítani. 2014-ben is ismertté vált egy ufóészlelés: ausztrál tévések furcsa, repülő objektumokat vettek észre Új-Zéland felett, amelyek elmondásuk szerint nem lehettek madarak, ahhoz ugyanis túl gyorsan haladtak. Úgy ítélték meg, hogy 4000 kilométer/órás sebességgel suhantak át az égen.

2015-ben a londoni szilveszteri tűzijáték során kaptak lencsevégre egy furcsa égi jelenséget: kerek, zöld tárgyat láttak repülni a Temze felett, amelyről több neves brit lap is írt hangsúlyozva az objektum szokatlan forgó mozgását. A tárgyról ugyanakkor legtöbben állítják, hogy a tűzijátékot filmező kameradrónról van szó – a felvételen könnyen felismerhető a kézi drónok propellerének jellegzetes, körkörös mozgása. Egy ufókutató tavaly a NASA élő kameraképeinek figyelése közben január elsején arra lett figyelmes, hogy a Nemzetközi Űrállomástól néhány száz méterre egy fényes repülő objektum tűnt fel. A YouTube-ra is feltöltött videó hitelességét azonban egyértelműen cáfolja, hogy azt jóval korábban, 2014-ben töltötték fel a megosztóra. Ezekhez hasonló videók, szinte követhetetlen mennyiségben kerülnek fel évente különböző videómegosztó portálokra, blogokra repülő csészealjakról, különös alakú, furcsán szállingózó objektumokról, az ufóhívők örömére pedig mindegyikre nem adtak magyarázatot. A szkeptikusok szerint számos esetben – például egy titkos katonai művelet/kísérlet során – nem is számíthatunk hivatalos sztorira.

A minden repülő tárgyban idegen lényt látó fanatikusokat messze meghaladják a raëlizmus vagy más néven raëliánus egyház követői. Az egyik legismertebb UFO-vallást a francia sportújságíró és tesztpilóta, Claude Vorilhon alapította. Követői szerint Vorilhon különleges tudás birtokosa, aki földönkívüliek utasításait hajtja végre a Földön. A raëliánusok úgy tartják, hogy bolygónkat az emberi fajjal együtt egy intelligens, Elohimnak nevezett, földönkívüli faj teremtette DNS-szintézisek, génmanipulációk során. Szerintük az idegeneket régen angyaloknak és isteneknek tekintették, akik időről időre prófétákat küldtek a Földre, hogy felkészítsék az emberiséget a jövő változásaira. Közéjük sorolják Mózest, Jézust és Buddhát is.

A keresztény egyház világszerte erősen bírálja és támadja a vallást, amely 1974-ben alakult és 2006-ban 55 000 követője volt világszerte. A csatlakozók tagdíjat fizetnek, hitük szerint nem dohányoznak vagy kávéznak, alkoholt is csak mérsékelten fogyasztanak, és a halhatatlanság klónozás általi elérése a céljuk – állításuk szerint már sikerült embert klónozniuk, bár ennek nyilván kevesen adnak hitelt. Susan J. Palmer kanadai szociológus szerint a szekta szándékosan törekszik maga körül vitát kelteni, ezzel tartva fenn tagságát.

Matematikailag nagy esély van más „élő” bolygóra

A nemzetközi ufókutatásokat eleinte nagyrészt állami támogatásokból, mára főként magánszemélyek adományaiból finanszírozzák. Az tény, hogy mindeddig egyetlen konkrét bizonyítékot (tárgyat vagy akár hiteles fényképfelvételt) sem találtak, a korábbiakról mind – köztük az interneten elterjedt, ufonautát boncoló orvosok felvételéről is – bebizonyosodott, hogy hamisítványok. Azonban az is tény, hogy a világegyetem folyamatosan táguló végtelen tér, amelyben már csak matematikailag is könnyen van esély arra, hogy egy másik galaxis valamely bolygóján élet alakuljon ki, például egy olyan planétán, amely nagyjából ugyanannyi távolságra helyezkedik el a saját csillagától, mint mi a Naptól. Bár abban nem hisznek, hogy jártak volna a bolygónkon, az asztrofizikusok is állítják, hogy a végtelen űrt tekintve naiv gondolat azt hinni, hogy csak a Föld az egyetlen ilyen előnyös elhelyezkedésű bolygó. Ha pedig az emberhez hasonló faj kialakult már valahol az ottani körülményekhez alkalmazkodva, a tudósok szerint semmi sem garancia az emberinél jóval nagyobb intelligenciára, amellyel az idegenek fényévtávolságot leküzdve képesek lennének meglátogatni minket. Bár az Egyesült Államok által korábban támogatott ufókutatás vezetője, Joseph Allen Hynek professzor korábban hangsúlyozta, vannak a Napnál több millió évvel idősebb csillagok, az ember az első repülőgép feltalálásától számítva 70 év alatt jutott el a Holdra, úgy lehetséges, hogy egy egymillió éves civilizáció jóval többre képes, mint mi.