Puskás Tivadar telefonközpontja

Mégsem minden Budapesten született! – mondhatjuk, ha egyebek mellett arra gondolunk, hogy az első magyarországi telefonhívás nem Budapesten zajlott, és nem is 1881-ben, amikor Puskás Tivadar megépítette az első telefonközpontot a fővárosban. Bell találmánya, a telefon ugyanis mindössze két készülék között biztosította az összeköttetést. 1877-ben Sopron és Győr között már történt távbeszélő-kísérlet, majd rá három évvel – egy évvel a Puskás-féle központ megépítése előtt – Szombathely és Győr közt már telefonbeszélgetés zajlott. Hangsúlyozni kell, hogy mindössze két készülékről van szó, így hát unalomig lehetett hívni egy számot – mindig ugyanazt...

Mielőtt feltaláló lett, az 1844-ben született, mérnöki végzettségű Puskás Tivadar Erdélyben volt az angol vasúti társaság helyi képviselője. Ötletekért nem kellett a szomszédba mennie, az 1873-as bécsi világkiállításon például nagyszerűen működő menetjegyirodát nyitott. Később felcsapott aranyásónak, majd Edison terjesztési ügynöke lett. Közben ugyanúgy járt az esze a találmányokon, mint jóval híresebb főnökének. Élete alkonyán ugyan Edison – éppen Budapesten tett látogatása alkalmával, lehet némi udvariasságból – úgy emlékezett, hogy a telefonközpont ötletét legelőször Puskás vetette fel, ám ezt – félreértések tisztázása végett – még maga Puskás sem állította! Igaz, vezetésével épült meg a párizsi és budapesti telefonközpont, ám a találmány egy Dumont nevű francia mérnök nevéhez fűződik. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy Puskás Tivadar alkotta meg az első telefonhírmondót, ami gyakorlatilag a rádiózás előfutára volt, és ezáltal vonult be a történelembe.

Az akkori szolgáltatásokat össze sem lehet hasonlítani a maiakkal. Viharban például nem működött a központ, az emberek féltek, hogy a készüléken keresztül beléjük csap a villám. Ugyanakkor a vonalak áthallásosak voltak, furcsa és zavaró lehetett, hogy mások beszélgetését is hallhatták a sajátjukon kívül...

A pesti központot öccsére, Ferencre bízta Tivadar, majd ennek halála után, 1884-ben átvette a vezetését. A mai napig fennmaradt az utókor számára az első telefonos kisasszony neve: Matkovics Júliának hívták, és 1881-ben vizsgázott le távbeszélő-kezelésből. Mivel a telefonközpontok indulásakor még nem gondolkoztak számokban, a kisasszonyoknak meg kellett tanulniuk az összes előfizető nevét, sokak címét és szakmáját is. Képzelhetjük, mi lenne ma, amikor minden sarkon találunk egy gyógyszertárat, ha egy előfizető nemes egyszerűséggel csak annyit mondana, mint anno: „adja a patikust!\"