Oscar-gála: sok hűhó mindenért

Idén is több mint 200 ország televíziója közvetítette a filmvilág legrangosabb díjainak átadását, a 87. Oscar-gálát a hollywoodi Dolby Színházból. Így a nézők is világszerte együttérezhettek azokkal a színészekkel, akik teljes „harci” díszben, hatalmas ruhakreációkban voltak kénytelenek végigülni a szemmel láthatóan nem túl kényelmes székekben azt a néhány, olykor végtelennek tűnő órát, amíg sikerült kihirdetni a díjakat. No, de azért ne morzsoljunk könnyeket, a filmvilág kiválasztottai eközben dolgoztak és magamutogattak, ami számukra létszükséglet, ráadásul nem kis pénzt hoz a házhoz. Mert az Oscar-díjátadó könyörtelen és kőkemény munka a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt. Hosszas készülődés előzi meg, felépítésük, kommunikációjuk egy politikai kampányéval vetekszik, a színészek pedig hetekig koplalnak, edzenek, formatervezett ruhákat, frizurákat és sminkeket próbálnak, szépségfarmokon aszalódnak, hogy aztán 40 másodpercig rájuk irányuljon egy egykedvű operatőr kamerája.

Árral szemben

Ezt a trendet egyébként idén látványosan elítélte Patricia Arquette, aki szereplésével azóta felrobbantotta az internetet. A színésznő, aki a Sráckor című produkcióban nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, olyan lelkes és lelkesítő beszédet mondott, hogy Hollywood egyik nagyasszonya, Meryl Streep, sőt, a mellette ülő, köldökig dekoltált Jennifer Lopez úgy ugrott fel tetszésnyilvánításként a helyéről, ahogyan azt egy Eb-döntőn tennék gólhelyzetkor a csapatukat kísérő magyar szurkolók. Arquette ugyanis az amerikai nők egyenlősége mellett állt ki – szeretettel várjuk Kelet-Európában  –, úgy véli többek közt, törvényileg kellene előírni, hogy a nőket a fériakkal azonos léptékű fizetés illesse meg azonos munkáért. (Nagy felháborodást keltett Amerikában, amikor kiszivárogtak a Sony adatai, és kiderült, hogy a nők alacsonyabb fizetést kapnak a cégnél, mint a férfiak.) Azt is elmondta, hogy ruháját a legjobb barátnője tervezte, és a díjkiosztó reggelén nem volt manikűrösnél, hanem alapítványa számára gyűjtött pénzt. A Sráckort 12 éven át forgatták ugyanazokkal a szereplőkkel, és hogy hűen alakítsa az ambiciózus, gyermekeit egyedül nevelő nő szerepét, ezalatt – most fogózzon meg a kedves olvasó! – Arquette egyáltalán nem plasztikáztatott, ami ebben a tekintetben középkorú nők számára örökkévalóságnak számít Hollywoodban.

Emma Stone zöldje

S bár a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart Arquette elvitte előle, azért a barátnő ruhája nem vetekedhetett az Emma Stone által viselt kreációval (sem): divattervezők szerint ez volt az idei legjobb ruha. A légies könnyedségű, elöl zárt, hátul nyitott Elie Saab-ruha finomzöld (világos jádekő) színe egészen egyedi, azt jósolják, ez lesz a jövő tavaszi-nyári szezon megkerülhetetlen divatszíne. Többen viseltek egyébként finom, pasztell árnyalatokat: a már említett Jennifer Lopez is Elie Saabot vett fel, uszályos, gyöngyös drappos tüdőszínűt. És még két pasztell világoskék ruháról szólunk: ugyanaz az árnyalat Chrissy Teigen modellen a felül csipkésen áttetsző, köldökig dekoltált, alhasig felsliccelt változatban a legszexisebb ruha lett, míg Reese Witherspoonon az alakkövető, de komoly változatban visszafogottságával tarolt, és a legelegánsabb színésznővé avatta viselőjét.

Emlékezetes pillanatok

Bár a humor nem mindig jutott el a színpadról a közönséghez, azért emlékezetes pillanatok most is akadtak. Például: a brit színész, Benedict Cumberbatch már az első percekben előkapta belső zsebéből a laposüvegét jelezve, hogy ezt az egész felhajtást csak itallal lehet elviselni. Aztán: az est házigazdája, Neil Patrick Harris alsónadrágban sétált be a színpadra megidézve az est nyertesének, a Birdman című filmnek az egyik emlékezetes jelenetét. És: ez a mi nézőpontunkból nehezen érthető, de patakokban csurogtak a könynyek a férfiarcokon is, midőn felhangzott John Legend Glory című dala.

Fontosabb kategóriák díjazottjai:
Legjobb film: Birdman (rendező: Alejandro González Iñárritu)
Legjobb rendező: Alejandro González Iñárritu (Birdman)
Legjobb férfi főszereplő: Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)
Legjobb női főszereplő: Julianne Moore (Still Alice)
Legjobb férfi mellékszereplő: J. K. Simmons (Whiplash)
Legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette (Sráckor)
Legjobb idegen nyelvű film: Ida – Lengyelország (rendező: Pawel Pawlikowski)
Legjobb adaptált forgatókönyv: Kódjátszma
Legjobb eredeti forgatókönyv: Birdman
Legjobb operatőri munka: Emmanuel Lubezki (Birdman)
Legjobb animációs film: Hős6os
Legjobb egész estés dokumentumfilm: CitizenFour
A legjobb látványterv: A Grand Budapest Hotel
Legjobb filmzene: Alexandre Desplat (A Grand Budapest Hotel)

No, de akkor mit nézzünk?

Jogos lehet a kérdés az olvasótól, hogy akkor most mit érdemes megnézni a tavalyi év amerikai filmes terméséből. Alejandro González Iñárritu mexikói filmrendező Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című show-bizniszszatíráját a legnagyobb szeretettel ajánljuk. Az idei gálán három kategóriában számíthatott Oscar-díjra – a legjobb film producereként, rendezőként és forgatókönyvíróként – és mindhárom elismerést be is söpörte. Operatőre, Emmanuel Lubezki szintén díjazott lett. (Ő rekorder egyébként: a Gravitációval tavaly is nyert szobrocskát – hogy a Birdman egyes jeleneteit hogyan vette fel, ma is homály fedi.) A Michael Keaton főszereplésével forgatott alkotás egy egykori sztárszínész vívódásait mutatja be, önmagába vetett hitének gyakori megingásait a külső világ elvárásaival szemben, a közönségszínészet és a valódi művészet közötti feszültség örök kérdéseit.

Keaton, bár nagy esélyes volt, nem kapta meg a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, azt A mindenség elméletében a Stephen Hawking elméleti fizikust megszemélyesítő Eddie Redmayne nyerte. Utóbbi alkotást leginkább Redmayne játékáért érdemes megtekinteni, aki nagy technikai bravúrral ábrázolja a tolószékbe kényszerülő, amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS-ben) szenvedő tudóst. És Julianne Moore alakításáért ajánljuk a Still Alice című filmet is, ebben Moore nyelvészprofesszort alakít, aki kezdi elfelejteni a szavakat, és mikor orvoshoz fordul, kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved. A Whiplash című film megalkuvást nem ismerő zeneiskolai tanárának megformálásáért J. K. Simmons kapta a legjobb férfi mellékszereplő díját, ezt a filmet is a mezőny kiemelkedőjének tekinthetjük. Akárcsak persze a legjobb film díjára is esélyes, egy, a gyermekeit egyedül nevelő anya kemény kitartását bemutató Sráckort, amely végül a díjak tekintetében alulmaradt a Birdmannal szemben. És ne feledkezzünk meg a négy technikai díjat begyűjtő Grand Budapest Hotelről sem, amely nevénél fogva is érdekes lehet számunkra. Korábban az Erdélyi Napló hasábjain is írtunk az Ida című produkcióról, azt mondtuk róla, hogy lengyelül, lengyel színészekkel forgatott film fekete-fehér volta ellenére is egyedi színfolt a mozifilmek palettáján, és igencsak esélyes a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. Jóslatunk beigazolódott, a hatvanas években játszódó, egy fiatal novíciáról szóló film megkapta a díjat, így hát továbbra is szeretettel ajánljuk megnézésre.