Márai Sándor eltitkolt szerelme

A hat évtizeden át ugyanazzal az asszonnyal, Lolával – Matzner Ilonával – házasságban élő Márai Sándort mindig is vonzották a nők, de vonzalmai általában plátóiak maradtak – egy kivétellel. A kivétel egy gyönyörű tehetséges színésznő volt, Mezei Máriának hívták és titkos szerelmük csupán néhány hónapig tartott 1941 januárja és késő ősze között. A viszonyról könyv is született Szigethy Gábor irodalomtörténész tollából, a Mezei–Márai szerelem című, sok képpel és dokumentummal illusztrált kötet.

Szigethy Gábor szerint az ismert színésznő és Márai Sándor kapcsolata nem mindennapi történet. Viszonyukat titkolniuk kellett, volt úgy, hogy egy szálloda különböző emeletén szálltak meg, vagy csak az éjszaka leple alatt találkoztak, nehogy az író feleségét megbántsák.

2011-ben Mezei Mária örököse átadta az irodalomtörténésznek a színésznő rendezetlen levelezését és fényképeit, ezek egyértelmű bizonyítékai a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatának. Bár mindketten elkerülhetetlennek tartották a találkozást – egyébiránt a rádióban ismerkedtek meg – , Mezei Mária későbbi férje elmondása alapján valójában gyötörték egymást, Márai rendkívül fárasztó ember volt, néhány óra titkos találkozás a színésznőt halálosan kimerítette. A Mezei-hagyatékban fennmaradt dokumentumokból arról is tudomást szerezhetünk, hogy Márai volt az, aki szakított Mezeivel: az akkori Auguszt cukrászdában ülve kaviáros szendvicset ettek, amikor Márai udvariasan, szinte bocsánatkérő mosollyal közölte vele, hogy nincs rá szüksége, ő művész, neki más dolga van. Márai 1943 decemberében leírja naplójában, hogy becsületes embernek belső emigrációba kell vonulnia. Leányfalura ment és nem lépett nyilvánosság elé 1945 tavaszáig.

Aztán, mint tudjuk, Márai nemcsak belső emigrációba kényszerült: 1948-ban hűséges Lolájával elhagyta Magyarországot: előbb Nyugat-Európába – Svájcba majd Olaszországba – mentek, majd innen New Yorkba költöztek. Később elsősorban anyagi okokból visszatértek Itáliába, de végül ismét Amerikában, ezúttal San Diegóban kötöttek ki, hogy szeretett fogadott fiuk, János közelében legyenek, aki időközben megnősült.

Mezei Máriával a szakítás után párszor még futólag, majd 1946 után soha többé nem találkozott az író, írásban sem érintkeztek egymással, de mindkettőjük életének meghatározó momentuma volt e kapcsolat. Lola, aki kivételesen művelt nő volt, egy nagyon jómódú kassai zsidó családból érkezett a házasságba, vélhetőleg tudott a liasonról, de nagyvonalúan szemet hunyt felette. Sorsa egyébként tipikusan írófeleség-sors: mindvégig Márai árnyékában élt, de töretlenül ragaszkodott az íróhoz. Márai gyakran írásait először Lolának adta véleményezésre, nélküle az író nem válhatott volna azzá, aki lett.

Az író életének nagy tragédiája, hogy Lola előtte elhunyt, majd egy évvel később 1987-ben, nevelt fiuk is meghalt. Az 1989-ben elment Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét.