Hobo, a csavargó zseni

Földes László 1945-ben Újpesten született. Édesapja, Földes László, partizánparancsnok volt, a háború után komoly karriert futott be a kommunista pártban: miniszterhelyettes, majd országgyűlési képviselő is volt. Két testvére közül a fiatalabb, György követte apját a politikai pályán, öccse, József viszont kereskedő lett. „Én egy olyan családból származom, ahol számomra minden nyitva volt. Ideológiai és politikai szempontból viszont megtagadtam az egészet. Mások is megtagadták a vallásukat, az identitásukat. Nekem a vallás a kommunizmus volt, az identitásomat pedig a kommunista család jelentette, onnan kellett menekülnöm. Ha így vesszük, elég nehéz volt. Tudtam, hogy nem halok bele, nem rongáltam magamat alkohollal vagy kábítószerekkel, és harminc éves korom után végül is megtaláltam a helyemet. Azóta is azon az úton járok, és nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen szerencsétlen vagy sikeres vagyok, hanem azzal, amit teszek. Megtartja az embert az, ha valamiben hisz. Megtaláltam ezt a zenét, a kultúrát, a költészetet, és mindezt együtt is, és ez engem megtartott. És persze az emberek szeretete, ami mindenhez hozzáadódott, amire nem voltam felkészülve” – nyilatkozta Hobo hat évvel ezelőtt az Erdélyi Naplónak.

Történelem és zene

Hobo az érettségi után vegyésztechnikusként dolgozott, de elég nyilvánvaló volt, hogy azt a szerepet nem neki találták ki. Húsz évesen beiratkozott az ELTE Bölcsészkarának magyar–történelem szakára, de sosem tanított. Igaz, ma már történelminek mondható személyiségek verseit dolgozza fel, és még a Gulágra is ellátogatott, hogy személyesen tapasztalja meg a sztálini diktatúra őrületét. „Az érdeklődésem korábban is megvolt a történelem iránt, az ötvenes években az egyetemen nem tanítottak olyasmit, ami ezen a területen előbbre vitt volna. A múltban való áskálás megvolt az egyetem nélkül is, ne tulajdonítsuk neki, hiszen nagyon gyenge volt a képzés. Nem akarom bagatellizálni, de nem innen kaptam az indíttatást” – mesélte 2009 tavaszán lapunknak Földes Hobo László.

1966-ban Máriássy Félix felajánlotta neki, hogy ha megtanul valamilyen verset, felvéteti a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de Hobo visszautasította a lehetőséget. Ekkoriban írta meg első dalszövegét Lakájdal címen, és kimondottan az Omega együttest és közönségüket ócsárló Népszabadság-cikkre született válaszként.

Megszületik a HBB

1969-ben hozta létre első, mindössze négy fellépést megért zenekari próbálkozását Lepkék, virágok néven. 1971-ben megalakította a Rum pum pumm bohóctársulatot – később szakmai szempontokból is hatalmas sikerrel tért vissza a cirkuszi porondra a Circus Hungaricus című rockműsorával. És közben írt: nem csupán dalszövegeket, már 1972-ben megjelent Az út című novellája az Élet és Irodalomban. Ugyanebben az évben érdekes dolog történt: miután a Syrius együttes, melyet a kor legjobb magyar zenekaraként emlegetnek, megírta Az ördög álarcosbálja című albumát, és az Ausztráliában megjelent, Orszáczky Miklós együttesvezető kérésére Hobo a szöveget „visszafordította” magyarra. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az egész lemezt újraírta.

1978 áprilisában egy kocsmában alakult meg a Hobo Blues Band. Ez Hobo elképzelése szerint egy hobbi-együttes lett volna, de Póka Egon csatlakozásával beléptek a profi zenekarok klubjába. 1979-ben csatlakozott az együtteshez az addigi állandó vendég, Deák Bill Gyula is. Ugyanekkor jelenik meg a HBB első nagylemeze Középeurópai Hobo Blues címen.

A Vadászat című dupla lemez – amelyet a kritikusok nemrégiben minden idők harmadik legjobb magyar rockalbumának szavaztak meg –, 1984-ben jelent meg. Hobo így emlékezett lapunknak adott interjújában: „A Pink Floydot nagyon szeretem, komoly verseik vannak Roger Waters tollából. A Fal című lemez és a film egy alapmű – e nélkül a Vadászat című lemezt nem tudtam volna megírni”.

A vers szerelmese

Véletlen vagy sem, Földes Hobo László általában tragikus sorsú költők – Jim Morrison, József Attila, Viszockij – műveit dolgozta fel. Az említett interjúban a művész erről is beszélt az Erdélyi Naplónak: „Nem az életük, a műveik érdekelnek. Tonnaszám vannak otthon angol nyelvű könyveim Morrisonról, a Rolling Stonesról – ahol Brian Jones halt meg fiatalon –, a József Attila szakirodalmat kifejezetten gyűjtöm. A művek az érdekesek, hiszen én sosem ütöttem ki úgy magam, mint ők, akár férfi-nő kapcsolatról, akár kábítószerről vagy vodkáról legyen szó. Játszom Villont is. Az embereknek nem igazán van fogalmuk, milyen is volt ő, mert általában a vagányt és kocsmaköltőt mutatják, ami ugyan költészetének egy fontos része, de nem az egész. Nála is lehet rettenetesen komoly dolgokat találni hitről, családról, amit kevesebben tudnak. Ezeknek a költőknek az írásai magukért beszélnek, nem kell hozzákeresni semmit. Rám nagyon hatottak, és elő tudtam adni.”

2011-ben a Hobo Blues Band hivatalosan bejelentette feloszlását. Az idén tíz zenei kritikus szavazata alapján a HBB-t kikiáltották minden idők legjobb magyar rockelőadójának. Földes Hobo László egyedül folytatja, immár a hetedik X-en is túl ugyanazzal az energiával, amivel elkezdte zenei hivatását.