Ferenczy Károly, a legnagyobb nagybányai

A nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője, Ferenczy Károly Bécsben született 1862. február 8-án egy bánsági német családban. A család akkor még a Freud nevet viselte, később magyarosították apjuk kezdeményezésére Ferenczyre. A kritikusok az impresszionizmus legnagyobb magyar mesterének tartják, pedig kezdetben jogi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Csupán 22 éves korában, 1884-ben kezdte el festészeti tanulmányait Rómában és Münchenben, majd két évig a párizsi Julian Akadémia növendéke volt.

Életrajzában érdekes mozzanat, hogy Párizs után a soktornyú Duna-menti városkába, Szentendrére költözött. Itt élt négy évig, ám azt a korszakát önéletrajzában egyszerűen megtagadta, alkotásaival kapcsolatban a „semmi” szót használva.

Első igényesebb műve a Kras­só-Szörény megyei Gavosdián – ahova gazdálkodni vonult vissza – készült 1885-ben Önarckép címmel. (A Lugostól 14 kilométerre délkeletre fekvő Gavosdia a múlt század elején a Krassókövesd nevet viselte, románok, magyarok, svábok lakták. 2002-ben már senki sem vallotta magát német anyanyelvűnek).

A nagybányai festőiskola

Művészetek iránti érdeklődése fokozódott, 1896-ban csatlakozott a Nagybányára vonult festőcsoporthoz (Hollósy Simon, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és mások), és ott hosszú időre le is telepedett. Természetrajongása szerencsésen találkozott a nagybányaiak rajongásával. Stílusa ettől kezdve egyenletes ütemben fejlődött sajátosan egyénivé, amely ugyanakkor a nagybányai irányzatot is képviselte. Nagybányai éveinek kezdetén a panteista természetszemléletből kiindulva a megfigyelt természeti motívumok és a művészi képzelet költői szintézisére törekedett, monumentális bibliai kompozíciókat festett (Józsefet eladják testvérei, Ábrahám áldozata). Ő volt az a festő, „a legnagyobb nagybányai” – ahogyan már pályatársai nevezték –, aki a legkövetkezetesebben gondolta végig a szabadtermészeti festés problémáit. Képein az impresszionizmus színgazdagsága hagyott nyomot. Nagybánya szegényparaszt- és bányászélete több kép festésére ihlette, amelyek között legigényesebb a Hazatérő favágók című, több példányban alkotott kompozíció 1899-ből. Az egyik borús hangulatú, a másik napsütéses. Ferenczy életművének egyik érdekessége, hogy sokszor ugyanazt a témát több változatban is megfestette.

1885. november 14-én Körmöcbányán feleségül vette távoli rokonát, Fialka Olgát, nemsokára megszületett első gyermekük, Valér. Ikreik, Béni és Noémi 1890-ben születtek. Mindhárom Ferenczy-gyerek híres művész lett. Közülük talán Ferenczy Béni szobrászművész neve a legismertebb, ő készítette apja síremlékét is a Kerepesi temetőben.

A kiváló pedagógus

1900-tól a napfény festése kötötte le érdeklődését, ezzel egyidejűleg az emberalak és arc kifejezése vált lényegessé számára. 1903 őszén magániskolát nyitott Budapesten. Ekkora már eljutott az impresszionizmus közelébe, de nem vált hirdetőjévé. Első gyűjteményes kiállításán a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet vonultatott fel. Eközben családja a dalmáciai Lussin Grande szigetén élt. 1906-ban a Képzőművészeti Főiskolán az alakrajz és festés tanára volt. Ferenczy Károly kevés beszédű, zárkózott, nehezen felengedő egyéniség volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy a főiskola egyik legkiválóbb pedagógusává váljék. Végleg Budapestre költözött, s az addig szinte kizárólagosan szabadtéri gyakorlatát műtermi festéssel cserélte fel.

Ferenczy Károly a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője, a nagybányai művésztelep iránymutató egyénisége volt. Műveit szinte beteges önkritikával vizsgálta, egy időben rendszeresen átfestette őket (előfordulnak másfél centis festékréteget magukon hordó vásznai), később egyszerre több példányban, párhuzamosan dolgozott ugyanazon a témán, apró eltérésekkel, hogy módja legyen utólag a legmegfelelőbb verziót kiválasztani. Elégedetlenségének így is több műve áldozatul esett: megsemmisítette őket, illetve gyakran szétszabdalta, így a ma ismert képei gyakran korábbi, nagyobb kompozíciók részletei.

1917-ben romló egészsége miatt lemondott a Nagybányai Festők Társaságának elnökségéről, március 18-án hunyt el. Nagy hatással volt a magyar festészet további alakulására, fő művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.