Fény és sötét

Az ENSZ Közgyűlése még 2013-ban határozott arról, hogy 2015 a fény és a fényalapú technológiák nemzetközi éve lesz. A tudomány-népszerűsítő programsorozatot az UNESCO koordinálja. A nemzetközi év megrendezését több aktuális évforduló is alátámasztja. Az első optikai témájú könyv, az arab tudós Ibn Al-Haytham tollából pontosan ezer éve jelent meg. A francia Augustin-Jean Fresnel 200 éve ismerte fel a fény hullámtermészetét, a skót James Clerk Maxwell 150 éve dolgozta ki a fény elektromágneses hullámelméletét. Albert Einstein száz éve közzétett általános relativitáselméletében is fontos szereplő a fény. A legmagasabb tudományos elismerést tavaly kétszer is a fénnyel kapcsolatos kutatásokért ítélték oda.

Az ENSZ amúgy minden évet tematikus esztendőként kezel, egyszerre többet is meghirdet. Idén a fény mellett a termőföldek is nagyobb figyelmet kapnak, tavaly többek közt a családi gazdálkodás éve volt, 2013-ban az inkák szent gabonája, a quinoa volt középpontban, 2011-ben az erdőket, a kémiát és az afrikai eredetűeket emelték ki, míg 2010-ben a fiatalság és a biodiverzitás élvezett nemzetköziséget.

Életet ad, életben tart

Fény nélkül nincs élet. Olyan alapvető és szerves része mindennapjainknak, hogy jelenlétét természetesnek és magától értetődőnek vesszük. A világév révén a figyelem középpontjába állításával az emberek minél szélesebb körében szeretnék tudatosítani a fény és a fényalapú technológiák fontosságát, életünkben betöltött pótolhatatlan szerepét.

Nem minden fény látható az emberi szem számára, ám minden esetben alapvetően elektromágneses sugárzásról beszélünk. Mérföldkőnek számított a fény sebességének megállapítása, ami pontosan 299 792,458 km/s, felkerekítve 300 000 km/s-os értékre szoktak utalni. A fény számos vonatkozása létfontosságú. A fotonok kontrollálása például lehetővé teszi az okostelefonok, laptopok, internet működését, de az orvosi diagnosztikában is használatos. A 21. század épp annyira fotonfüggő, mint amennyire a 20. század elektronikafüggő volt. De gondoljunk csak a nap életadó erejére: fénye az egész természet számára nélkülözhetetlen, ám hővé és elektromossággá is alakítható. A fény felhasználásának gazdasági hatása is jelentős.

Fény nélkül

Európa-szerte kiemelt programpontként kezelték a fény éve keretében március 20-át, amikor a kontinensen napfogyatkozás volt megfigyelhető. A földrész lakossága többnyire csak részleges napfogyatkozást figyelhetett meg, teljes elsötétülés csak a Feröer-szigeteken és a Spitzbergákon volt megfigyelhető. Már ahol épp látható volt az égbolt, mert Feröer egy részére például hiába utaztak csillagászati összegekért a turisták, a felhőktől jobbára semmi nem látszott. A Feröer-szigeteken megesett, hogy valaki szelfibottal verte párját, miközben bosszúsan üvöltötte, hogy „Nem erről volt szó!”, míg mások az utazási irodát okolták az elmaradt látványosságért. Kolozsváron derült volt az ég, Temesváron szintén, de Székelyudvarhelyen például úgy vált „teljessé” a területileg amúgy csak részlegesen lehetséges napfogyatkozás, hogy a felhők teljesen eltakarták a napot.

A múlt heti napfogyatkozás egyébként is rövid ideig mutatta legszebb arcát: mindössze 2 perc 49 másodpercet tartott az elsötétülés, szemben a maximálisan lehetséges 7 perc 32 másodperccel. De egy gyűrűs napfogyatkozás akár 12 percet is tarthat. Összesen négy napfogyatkozástípust tartanak számon: részleges, teljes, gyűrűs és hibrid (a két utóbbi ötvözete), ezek annak a ténynek köszönhetőek, hogy a bolygók és a holdak elliptikus pályán keringnek, így a Hold és a Nap látszólagos mérete változó. Valójában a Hold a Napnál 400-szor kisebb és 400-szor közelebb van hozzánk, ám kedvező helyzetben a Hold mégis eltakarhatja az egész napkorongot.

A napfogyatkozás megfigyelésére számos módszer adódik. A sajtó idén is hangsúlyozta, hogy a kormozott üveg, napszemüveg vagy a floppy-lemez nem jó megoldás, mert ezek átengedik a káros sugarakat. A veszélyt a nap erős fénye és ultraibolya-sugárzása jelenti, ami nemcsak napfogyatkozáskor lehet káros a szemretinára és lencsére, de ilyenkor hosszabb ideig bámulunk az égitestre, kockáztatva ezzel látásunk épségét. Petőfi Sándor még egy versében is megemlékezik arról, hogy az 1842-es teljes napfogyatkozáskor tanúsított könnyelműségének következtében éveken át küszködött szemfájdalommal, bal szemével pedig soha többet nem látott tisztán. A megfelelő szűrők beszerzése viszont nem volt tisztázott, így maradtak a papírlapos camera obscurák, szűrőárnyékok vagy a mosdótál víztükrében megfigyelt látvány, esetleg hegesztőszemüveg a szerencséseknek.

Teljes napfogyatkozás legközelebb jövőre lesz Kelet-Ázsia, Ausztrália és a Csendes-Óceán térségében. Tizenegy év múlva csak Spanyolországig vagy Izlandig kell utaznunk hasonló élményért. Mi az 1999-es esemény után legközelebb 2081. szeptember 3-án láthatunk teljes elsötétülést fényes nappal a térségben – már ha megérjük, vagy ha a „szellemi fény” pislákol még akkor.