Léphaft Pál délvidéki karikaturista rajza Csermák Zoltánról
Az újságírói szakma gyönyörű. Mégis vannak olyan pillanatai, amelyekre az ember nem szívesen emlékezik vissza. A híres francia filozófus, La Rochefoucauld szavai jutnak eszembe: az emberek baklövéseiket nevezik tapasztalatnak. Nos, ezekből pályám során volt részem bőven, íme, egy csokorra való.
2018. december 30., 19:522018. december 30., 19:52
2018. december 30., 19:562018. december 30., 19:56
A Duna Televízió egyik alapítójaként szívemen viseltem a korrekt újságírói kapcsolatokat, s jobbító ötleteimet megosztottam kedves kollégáimmal is. Mivel a legtöbb műsorunk ajánlója közepes volt, felkértek, hogy tartsak összefoglalót a szerkesztők számára a műsorokat népszerűsítő anyagok készítéséről és a sajtókapcsolatokról. Tökéletes bemutatót terveztem, részletesen ismertettem a külhoni lapokat, utaltam erős és gyenge oldalaikra. Külön fejezetet szántam az újságírói kapcsolatok fenntartásának, és arra is időt szenteltem, hogyan kell bánni a promóciós anyagokat beszerkesztők „lelkével”. A népes résztvevők figyelő tekintetéből láttam, nem pusztába kiáltott szó, amit elmondok. Ezért végezetül megreszkíroztam egy viccet is:
Ekkor elszabadult a pokol, az egyik öntudatos kolléga felcsattant. „Mi itt mindnyájan újságírók vagyunk, minket sértesz vérig megjegyzéseddel!” – felkiáltással indította el a lavinát. Ehhez a hógörgeteg tulajdonságai alapján mások is csatlakoztak. „Nem így gondoltam, a jelenlevők természetesen kivételek, az írott sajtó munkatársaira céloztam, tudjátok, milyenek” – s egyéb megjegyzésekkel próbáltam védeni a mundér becsületét. A korábbi magabiztosságom eltűnt a lincshangulatban, egyre jobban belezavarodtam. Végül a mellettem ülő publicista, Bayer Zsolt, csendesen a fülembe súgta: „hagyd a fenébe, egyre rosszabb!”. Így ért véget a szebb reményű értekezlet, amely után több nappal is, ha találkoztam a résztvevőkkel, fejüket rázva mormogták magukban: „még, hogy lusta vagyok”.
Egy kicsit veszélyesebb kalandot rejtett a szépségverseny. No ne arra gondoljanak, hogy beleszerettem a legszebb hölgybe. Addig nem is jutottam, hiszen már a technikai részleteknél behavazódtam. A szó legszorosabb értelmében. A 90-es évek közepén rendezték Veszprémben a Miss Universe Hungary versenyét, amit a Duna Televízió is élőben közvetített. Mint támogatónak, a Dunának is járt némi jutalom, így a zsűriben is ülhetett tévés delegált. Erre a posztra az egyik elnökhelyettest jelölték, aki behívatott, s kérte, mentsem ki, s szükség esetén helyettesítsem a királynőválasztásban a királynék városában. Nem volt ellenemre a feladat, hazaszaladtam fogkeféért és pizsamáért, viszont amikor a sztrádára értem, már nagy pelyhekben esett a hó. Később már alig lehetett látni valamit a hózivatarban. Amikor a nagy veszprémi lejtőig jutottam, szomorúan vettem tudomásul, hogy az út jeges, s pár pillanat múlva a Toyotám már pörgött is lefelé a lejtőn. Szerencsére nem volt forgalom az úton, de e forgás így sem volt életbiztosítás. Egyszerre egy csattanást véltem hallani, s az árokban találtam magam. Egy óra múltán valaki megszánt, s együttes erővel nyomtuk ki a kocsit az útra, majd hosszasan köszöngettem megmentőmnek az áldozatkészségét, s egy karácsonyra szánt borral jutalmaztam emberszeretetét.
Nagy nehezen leértem Veszprémbe, a versennyel viszont keveset törődtem,
A végén már nem vártam meg a fogadást, igyekeztem haza a meleg ágyikómba. Pesten egy piros lámpánál dudáltak rám, hogy a kerekem teljesen befelé hajlik. Valóban látványos volt a ferdülés, így hétfőn, első utam a szervizbe vezetett, ahol a munkafelvevő összehívta a szerelőket, akik kollektíven vakarták fejüket, s vészjóslóan dörmögtek valamit a bajuszuk alatt. Egy hét múlva kaptam meg a többszázezer forintos számlát, feleségem – némi malíciával, de megértően – csak annyit tett hozzá:
A Dél-afrikai Köztársaságot szépsége, sokszínűsége nyomán Szivárványországnak is hívják, s valóban rászolgál e jelzőre. Háromszor forgattam a fekete kontinens legdélibb államában, s mindmáig temérdek szép emléket őrzök magamban. Egy kivételével. Fokvárost pazar fekvésének köszönhetően a világ legszebb városai között tartják számon: Nápollyal és Rióval együtt emlegetik. Magunk is felmásztunk az Asztal-hegyre, megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, a színházban egy jó musicalt néztünk meg, sétáltunk a bevásárló negyedben, megcsodáltuk az elsuhanó Rolls-Royce-okat. Fekete vezetőnknek viszont nem imponált e pompaimádat, s öntudatosan szembesíteni szeretett volna a dél-afrikai valósággal. Javasolta, hogy a bádogvárosban is készítsünk vágóképeket. Az ötlet jónak tűnt, viszont vendéglátónk nem volt tisztában a favelák zárt törvényeivel, s azzal, hogy csak kemény pénzért lehet rizikó nélkül belépni, pláne forgatni a sötét negyedben. Az első percek még csendesen teltek: porban játszó bűbájos gyerekeket s harminckét fogukkal szélesen mosolygó lányokat vettünk fel. Majd
Ekkor esett le vezetőnk agyában a tantusz, s üvöltve kergetett be mindenkit a kisbuszba; padlógázzal hagytuk el a területet. Még sokáig pattogtak a kövek az ajtó karosszériáján s ablakán…
Az év végi hangulatot javítandó minden évben körlevélben küldtünk ki néhány csacskaságot a kollégáknak, amelyeken ha nem is lehetett tele pofával röhögni, de egy-egy mosolyt talán megértek. Egyszer görbe tükröt tartottunk magunknak is, s saját műsorainkra húztuk rá a vizes lepedőt: egy, a Duna Televízió stílusára fabrikált műsorajánlatot is összeállítottunk. A leírtak többeket valóban mosolyra késztettek. Kivéve egy kolléganőt, aki majdnem kiküldte a listát az egyik műsorújságnak. Szerencsére felhívott, s szememre hányta, hogy nem írtam oda a kezdési időpontokat, így pótoljam gyorsan, mert lapzárta van. A szerényebb humorérzékkel megáldott hölgy a vonal másik végéből hallatszó harsány hahotából döbbent rá a valóságra … másfél évtized után egyébként újra elkezdett visszaköszönni. Néhány példa az ominózus ajánlóból:
A film melankolikus képi eszközökkel mutatja be egy magányos hölgy és a természet tiszta szerelmét. A pipogya természet csalárd módon megcsalja a kis teremtést, és az asszony különös módon áll bosszút.
Egri gazfickók
Török film, G. Gárdony regényének ötletéből. A film az Európába tartó török újhullám perspektivikus alkotása, és tulajdonképpen a jó és a rossz párharcán alapul. A csalárd Gregory Wineless (magyarra talán Bornemissza Gergőnek fordítanánk) és a tiszta szívű, szent dervis, Jumurdzsák késhegyre menő küzdelmét mutatja be – a nézők megnyugtatására eláruljuk – hepienddel.
Az asztaltáncoltató – portréfilm Gombos Gyuláról
A portréfilm egy gombfocijátékos vívódásáról szól attól a momentumtól, hogyan áll össze a taktika a sportember fejében, addig a pillanatig, amikor is a játékos az ellenfél térfelére pöcköli a gombját. A mozi hűen bizonyítja, hogy a hangos botrányoktól és doppingtól mentes ritka sportág is lehet lebilincselő.
A kerek erdő bájai – svéd film, csak gyerekeknek!
Cincike, a hiú görény eltéved az erdőben. Amikor erejének vége felé jár, összetalálkozik Persilkével, a mosómedvével, aki nemcsak a teknőjét osztja meg vele, de örök optimizmusával jövőképét is formálja. A már-már művészi filmet az egészséges életöröm lengi körül.
Az erdő kerek bájai – svéd film, csak felnőtteknek!
Hím a-Laja, a sziú nyomkereső eltéved az erdőben. Amikor erejének vége felé jár, összetalálkozik Tominikával, az apacs mosónővel, aki nemcsak a wigwamját osztja meg vele, de örök optimizmusával jövőképét is formálja. A már-már művészi filmet az egészséges erotika lengi körül.
A Dunna alatt
A Dunna Televízió első intimebb éjszakai műsorpróbálkozása. A tapasztalt, de mókás alkotók gazdag képi világgal illusztrálva keresnek ötleteket arra, hogyan lehetne megállítani a népességfogyást a Kárpát-medencében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!