Egy svéd tanítónő csodálatos utazása

Selma Lagerlöf Niels Holgersson történetét feldolgozó meseregénye – amelyet „mélyen morális” mondanivalójáért Nobel-díjjal jutalmaztak – magyarul is megért már több mint húsz kiadást. A vadludak társaságában utazgató kisfiú meghódította az egész világot, a történetet negyven nyelvre fordították le, és több korosztályt is elszórakoztató rajzfilmsorozat készült belőle. A világirodalom egyik legviccesebb „tankönyve” a Nils Holgerson csodálatos utazása – holott Selma Lagerlöf élete korántsem volt mulatságos.

Fogyatékos gyerek

A nyugat-svédországi Mårbackában született 1858. november 20-án, és szülei szörnyülködve látták, hogy gyermekük testi fogyatékos: ifjú korában sántított, és bár vasakarattal legyőzte a súlyos gyermekkori betegségeket, egész életében bicegve járt. Apja, a nyugalmazott hadnagy és földbirtokos Erik Gustaf Lagerlöf, mélyen vallásos ember volt, de az italt sem vetette meg. Furcsa személyisége Selma életét is jelentősen befolyásolta: mivel az apa szinte szégyellte lánya fogyatékosságát, elzárva tartotta a világtól, otthon taníttatta – igaz, a legkitűnőbb tanítók és tanárok jártak hozzá. Selma otthon tanult nyelveket, ott szokott rá a szenvedélyes olvasásra, és nagy magányában kezdett verseket írni.

Apja mértéktelen italozása miatt hamarosan a család birtokai is elúsztak, huszonéves korára Selma otthon és szülők nélkül maradt, de a tragédiák nem törték meg. Stockholmba ment, beiratkozott egy tanítóképző iskolába, ahol kitűnő tanuló volt. Tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal húzta ki a három évet, tanítói diplomát szerzett, és hatalmas célt tűzött maga elé, amelynek egyelőre köze sem volt az irodalomhoz: megfogadta, hogy visszavásárolja az apja által eldorbézolt családi birtokokat.

 Irogató hajadon

Egy lányiskolában tanított 1885 és 1895 között, ekkor fogott bele első regénye, a Gösta Berling történetei című terjedelmes munka megírásába. Noha az olvasók körében nem aratott túl nagy sikert, a svéd kiadás után – amely később dán fordításban vált igen népszerűvé – a kritika felfigyelt a fiatal írónőre. A mű, amely egy gazdag asszony örömökben, kudarcokban, csalódásokban gazdag életét mesélte el, világsiker lett. Bár mindenféle érzelmekről mesterfokon írt Selma Lagerlöf, magánéletéről sosem beszélt. Mivel férfiak társaságában nem lehetett látni, kortársai sejtették, hogy a Sophie Elkan írónővel kialakított kapcsolata több, mint barátság…

Harminchárom évesen felhagyott a tanítással, és minden idejét az írásnak kezdte szentelni. Okosan gazdálkodott a pénzzel, és néhány év leforgása alatt teljesült az álma: fogadalmához híven visszavásárolta a gyermekkorának otthont adó vidéki kúriát. Ismét beköltözött a birtokra, anyagi helyzetének megerősödése után ország-világjárásba kezdett. Gyönyörködött a szépségekben, és közben állandóan tanult: olaszországi útján az ókori és reneszánsz emlékeket szívta magába, Egyiptomban a piramisok üzenetét, a Szentföldön pedig a kereszténység tanait. A legendás és a titokzatos dolgok mindig izgatták. Krisztus legendák című elbeszéléskötete a vallásos áhítat derűs lehetőségére példa, a titokzatosság pedig kalandos-fantasztikus regényének, az Arne úr kincsének legjellemzőbb vonása.

A humanista mesélő

A Nils Holgerson csodálatos utazása Svédországban – ez az eredeti teljes címe – mesekönyv is, ugyanakkor pedagógiai oktatókönyv, földrajz és néprajz, és a természet szeretetére lelkesítő történetsorozat is. Ebben érzékelhető a legjobban Selma tanítói tehetsége, mesélőkészsége. Bár Svédország nem vett részt az első világháborúban, az írónőt megviselték a szörnyű hírek. A második világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Halála előtt egy évvel, amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, Selma Lagerlöf a Nobel-díjjal járó aranyérmét elküldte a finn kormánynak azzal a szándékkal, hogy árverezzék el, az érte kapott pénz pedig segítse őket a Szovjetunió elleni harcban. Bár a finn kormányt mélyen meghatotta a gesztus, az érmet visszaküldte az írónőnek.

A valóságról, a szeretetről mesélgető tanítónőt 82. életévében, birtokán érte a halál.

Selma Lagerlöf-idézetek

• „...amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.”

• „Várok arra, aki erőszakkal szakít el önmagamtól, olyan erősnek kell éreznem a szerelmet a szívemben, hogy megreszkessek tőle.”

• „Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.”

• „A szerelem egész biztosan megmutatja a helyes utat, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy követni merje az ember. És ez nincs meg mindnyájunkban.”

• „Inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat.”