Egy svéd álsorozatgyilkos története

Fordulópontnak számít a svéd igazságszolgáltatás történetében 2013. július 31-e. Ezen a napon mondták ki, hogy a legendás svéd sorozatgyilkos, Sture Bergwall, alias Thomas Quick utolsó, nyolcadik gyilkossági ügyében is visszavonják a korábbi jogerős ítéletet, és Bergwallt ebben az ügyben is felmentik. Ezt megelőzően, 2008 óta Bergwall hét másik gyilkossági ügyében is visszavonták az 1990-es években hozott jogerős ítéleteket.

 Az évszázad baklövése

Bizonyságot nyert tehát az a hosszú éveken át hangoztatott feltételezés, miszerint a Bergwall/Quick-ügy Svédország modern kori igazságszolgáltatásának legnagyobb baklövése. Mindez egy olyan országban, ahol az emberek mindig is maximálisan megbíztak az igazságszolgáltatásban, és ahol az elmúlt száz év alatt mindössze három gyilkossági ügy ítéletét változtatták meg utólag. Beatrice Ask, svéd igazságügyi miniszter igyekezett is megnyugtatni a lakosságot: bizottságot állít fel, amely kivizsgálja, hogyan történhettek azok a baklövések, amelyek elvezettek a hibás ítéletek sorozatának meghozatalához. „Ez a legkevesebb, amit jelenleg tehetünk, de nyolc, egymástól független törvényszék nem ítélhet el egy ártatlan embert gyilkosságért minden következmény nélkül” – nyilatkozta a miniszterasszony, aki szerint minél hamarabb vissza kell nyerni az embereknek a svéd törvénykezésbe vetett hitét.

A svéd szokásokat ismerve a vétkeseknek nem kell attól tartaniuk, hogy név szerint kipellengérezik őket, az is igaz viszont, hogy a legismertebb főszereplők neve mindig is ismert volt a közvélemény számára. Akihallgatásokat vezető rendőr, Seppo Pentinen, a Bergwall elleni kivizsgálások vezetője, Christer van der Kvast főügyész, a pszichológus Birgitta Støhle vagy éppen Claes Borgström védőügyvéd neve gyakran szerepelt a médiában a Sture Bergwall elleni perek ideje alatt.

 Készségesen bevallott gyilkosságok

De ki is ez az ember, akit éveken át a legveszélyesebb sorozatgyilkosnak tartottak Skandináviában, akinek rémtetteitől éveken át hangos volt a svéd sajtó, és akiről néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy nagy valószínűséggel soha nem ölt. Sture Bergwall idén töltötte 63. életévét, kopaszodó, szemüveges férfi, akiről nehéz elképzelni, hogy harminc ember meggyilkolásáért felelős. Márpedig az 1990-es években maga vallotta, hogy nem kevesebb mint 30 embert gyilkolt meg élete során, köztük számos kisgyermeket, sőt, azt is állította, hogy egyik áldozatát meg is ette. A gyilkosságok mellett egyéb bűncselekményeket is elkövetett, szexuális zaklatás és rablás is szerepel a bűnlistáján. Utolsó bűncselekménye, egy meghiúsult bankrablás után került a Säter elmegyógyintézetbe 1991-ben. Röviddel ezután Bergwall vallani kezdett, több olyan gyilkosság elkövetését is beismerte, amelyeket a svéd rendőrség az évek során nem tudott megoldani. Harminc gyilkosságot vállalt magára, ezek közül nyolcat találtak bizonyítottnak, amelyekért jogerősen el is ítélték.

Már ekkor sokan akadtak Svédországban, akik fenntartással fogadták a gyilkossági kivizsgálások eredményeit, és gyanúsnak tartották, hogy az ítéleteket Bergwall/Quick beismerő vallomásai alapján hozták meg. Egyetlen alkalommal sem talált az ügyészség szemtanút vagy tárgyi bizonyítékot, ami Bergwallt az illető gyilkossághoz kapcsolta volna. Ennek ellenére a törvényszék nyolc esetben úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyítékkal rendelkezik Bergwall elítéléséhez. Mindehhez kellett Bergwall együttműködő magatartása is, aki készségesen és részletesen vallott az állítólagos gyilkosságokról.

 Csak legenda

2008-ig nem sok minden történt az ügyben. Bergwall/Quick a Säter elmegyógyintézetben töltötte napjait, a legendás sorozatgyilkos neve egyre inkább feledésbe merült. A 2008-as év végén tűnt fel a színen Hannes Røstam svéd újságíró és tévés, aki egy dokumentumfilmet szeretett volna forgatni a sorozatgyilkosról. Røstam egyike volt azon szkeptikusoknak, akik úgy érezték: valami nincs  rendjén Bergwall bírósági ítéleteivel. A forgatás során Bergwall egyre nagyobb bizalommal közeledett Røstamhoz, egyre bizalmasabb beszélgetések alakultak ki köztük. Egy nap Bergwall azzal állt elő, hogy ő tulajdonképpen ártatlan, egyet sem követett el a harminc beismert gyilkosságból. Az elkövetkező hetek, hónapok során aztán fény derült arra, hogy mi is történt az elmegyógyintézet falai között, és hogyan született meg a svéd sorozatgyilkos legendája.

Sztárcsináló kutatómunka

Kiderült, hogy Bergwall, aki az 1990-es évek elején felvette a Thomas Quick nevet, éveken át bolondját járatta az egész svéd igazságszolgáltatási rendszerrel. Az elmegyógyintézetben hamar észrevette, hogy annál inkább figyelnek rá – személyzet és társak egyaránt –, minél szörnyűbb és horrorisztikusabb történeteket mesél a gyermekkoráról valamint fiatalabb éveiről. Szörnyű gyermekkori emlékek elevenedtek meg, és minél borzalmasabbak voltak, annál elégedettebbek voltak a pszichiáterek. Sőt, Bergwall/Quick még dicséretben is részesült, amiért szembesülni mer traumáival. Az eredmény nagy mennyiségű gyógyszer volt, amit azért kapott gyógyítóitól, hogy le tudja győzni démonait. Minnél szörnyűbb történetekkel állt elő, annál több gyógyszer volt a jutalma, és mindez oda vezetett, hogy mintegy tíz éven keresztül Sture Bergwall bódító ködben élte a mindennapjait. A gyógyszerek hatása alatt könnyen jöttek az újabb hazugságok, a benzodiazepinek meg egyéb pszichoaktív gyógyszerek hatására az is mellékessé vált számára, hogy az elmesélt történeteknek milyen következményei lesznek. Azonkívül Bergwall/Quick egyre növekvő „hírneve” különleges státust biztosított számára az elmegyógyintézet páciensei között. Ő volt a sztár a számos nehézfiú között, élvezte a népszerűséget, a sok jutalmat, amit a rendőrséggel való együttműködésért kapott.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan tudott  Bergwall beismerő vallomást tenni olyan ügyekben, amelyeknek nem ő volt az elkövetője. Honnan ismerhette a gyilkosságokat olyan behatóan, hogy el tudja hitetni a nyomozókkal, valóban ő a tettes. A Hannes Røstammal folytatott beszélgetések során derült ki, hogy Bergwall rengeteg időt töltött könyvtárakban, hatalmas anyagot gyűjtött össze a különböző gyilkosságokról, amit aztán „felmondott” a nyomozóknak.