Christiania, a szabad város

Christiania (dánul: Fristaden Christiania) egy önjelölt autonóm városrész Koppenhágában, Dánia egyik legnépszerűbb látványossága, bár célját tekintve egyáltalán nem turistaattrakció. 1971-ben egy csapat ember egyszerűen átvágta az elhagyatott, 84 hektáros Bådmandsgade laktanya kerítését és beköltözött: ebből nőtt ki a szabad város. A terület hamar ismertté vált hippi lakóiról és arról, hogy egyik részében hasist, illetve kannabiszt, azaz füvet lehetett vásárolni. Ez ma is így van, bár a skandináv országban tiltott szerek. Kemény drogok árusítása és használata viszont még Christiania területén is tilos.

Rendszertelen rendszer

Ám ha azt gondolnánk, hogy a „flower power” városrészben az élet csupa játék és mese, tévednénk, mert története során atrocitásokra is sor került – legtöbbjük a könnyűdrog-terjesztők közt pattant ki – és a dán állam sem nézte mindig jó szemmel az öntörvényű közösség létezését.

Történtek kísérletek az – egyébként működő – anarchiában élő christianiaiak kilakoltatására, mindeddig sikertelenül. A dánok egyébként alapvetően rokonszenveznek a terület lényegével és lakóival. Manapság nagyjából ezren élnek a szabad városban és félmilliónyian látogatják őket a kuriózumnak számító, hetvenes éveket idéző életérzés és környezet miatt. A népesség nem rendelkezik vezetővel és senkinek nincs saját lakása. A lakhelyek – a laktanya egykori épületei és a saját kézzel épített és díszített házak, otthonok – a közösséghez tartoznak, megvenni nem lehet egyiket sem. Bekerülni sem egyszerű a lakosok közé: sokan szeretnének christianiaiak lenni, míg a hely igen kevés. A jelentkezőnek kérnie kell a lakrészt és ha megüresedik egy, és úgy dönt a közösség, hogy befogadja a jelentkezőt, akkor következhet a várva várt költözés. Aminek természetesen következményei is vannak. Például az, hogy ha személygépkocsival rendelkezik, akkor azt a városrészen kívül kell tárolnia, Christianiában ugyanis nem közlekedhetnek autók.

A városrész jogállása sokáig vitatott kérdés volt, 2012-ben hozták létre az alapítványt, ami kezeli az ingatlanokat. A területet nem Koppenhága, hanem az állam felügyeli, rendfenntartó szervek még sincsenek az utcákon. 1994 óta a lakók fizetnek adót és illetéket a víz, villany és szemétszállítás után.

Biciklik és böfögés

A Christianiában élők között – a leírások szerint – sok a szociális támogatást igénylő, a hontalan és a munkanélküli, jó részük azonban dolgozik – negyven százalékuk a városrészen kívül – és mintegy 250 gyermek is él a 21. századi kommunában.

A lakosok közt népszerűnek számít a meditáció, a jóga, és sok vállalkozást is működtetnek: kovácsok, fafaragók, bicikliszerelők, pékek, továbbá galériák, boltok, bazárok, mozi, ökoéttermek, kávézó, dzsessz- és blues-klubok tulajdonosai. Az itt összeállított biciklik például arról híresek, hogy kialakításuk lehetővé teszi nehezebb csomagok és több gyerek szállítását is. A terület lakóinak saját színtársulatuk is van, a Solvognen group, mely performanszokat és happeningeket tart Skandinávia szerte. Christianiának saját himnusza és zászlója is van. Előbbi az I kan ikke slå os ihjel (Nem ölhettek meg minket) című, ami egy 1976-os tüntetés alkalmából született. Saját valutával is rendelkezik, a zászlója pedig piros alapon három, egymást vízszintesen követő sárga pont. Ezek utalnak a szeretet minden formájára, valamint a város nevében lévő három i-betű pontjára is. Már az 1970-es évek óta közismert helyszíne Christianiának a homoszexuálisok háza (Bøssehuset), ami az LMBT mozgalom, partik és előadások központja.

A terület saját szabályai nem bonyolultak: tiltott a fegyver, a lopás, a kemény drogok, az erőszak, a golyóálló mellény, a motorbiciklizés, tűzijáték árusítása, petárdák használata. A szigorú előírások mellett természetesen alternatív utasításokkal is találkozni Christiania utcáin kifüggesztve. Ennek értelmében: „szeressétek egymást, zenéljetek, csókolózzatok, böfögjetek, etessétek a teknősöket, legyen gyereketek, szedjetek virágot, használjatok vécét és rakjatok tábortüzet”. A helyiek vezetett körutakat is szerveznek a turistáknak.

A látogatók véleménye jócskán megoszlik Christianiával kapcsolatban: legtöbbjüknek persze tetszik a szabad szellem, de akad, aki kategorikusan kijelenti, hogy saját gyermekét semmilyen körülmények között nem vinné be a területre. A koppenhágai rendfenntartó szervek óvatos viselkedést ajánlanak a turistáknak: ne fényképezzenek – főleg a könnyűdrog-terjesztő részen ne –, de még csak ne is nagyon használják a mobiltelefonjukat, míg ki nem érnek a biztonságosnak ítélt Dánia és az EU területére. A helyi szabályok betartását ők is ajánlják.

A valóságban nem kell annyira tartani a christiániaiaktól. Az tényleg nem ajánlott, hogy füvet áruló egyéneket fotózzunk, de egyébként nyugodtan lehet fényképezni, biciklizni, szórakozni, az amúgy is laza lakosok már rég hozzászoktak a turistákhoz, inkább a turistáknak nehéz a színes világhoz való gyors alkalmazkodás.