
A húszesztendős énekesnőt órákon keresztül ostromolták rajongói aláírásért és közös fotóért kolozsvári koncertje után. A mindig vidám Antal Timi a magyarországi X-Faktor harmadik szériájának második helyezettjeként tett szert Kárpát-medencei ismertségre. A bánffyhunyadi születésű énekesnővel szülőföldről és példaképekről beszélgettünk.
2013. szeptember 12., 23:482013. szeptember 12., 23:48
– Mindig énekes szeretett volna lenni?
– Amióta csak az eszemet tudom. Gyerekkoromban is folyamatosan énekeltem. Reggel azzal keltem, este azzal feküdtem. Szegény szomszédokat mai napig sajnálom, hiszen azt kellett hallgatniuk, hogy folyton újabb dalokat tanulok, énekelek.
– Miket énekelt gyerekként?
– Például népdalokat, mivel gyerekként népdallal léptem színpadra. De otthon Britney Spears is nagy sláger volt nálam, vagy mondjuk Shakira. Az ilyen csajos énekeseket szerettem akkoriban.
– Romániai tehetségkutatókon is részt vett, de az X-Faktornak köszönhetően ismerik nagyon sokan. Ráadásul úgy érte el a második helyet, hogy egyszer sem kellett párbajoznia az élő adások végén. Számított erre?
– Én meg Oláh Gergő nem párbajoztuk. Egyáltalán nem számítottam erre, sőt, amikor bekerültem és eljött az első élő show ideje, akkor tejesen biztos voltam benne, hogy párbajozni fogok. És mégsem kellett. De mindig az volt bennem, hogy ha a múlt héten nem párbajoztam, most aztán biztosan... Nagyon féltem tőle, de nem került sor rá.
– Énekesnőként első helyezett lett. Milyen volt szembesülni az örömteli hírrel?
– Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg azt, ami bennem zajlott akkor, mert olyan nehéz volt felfogni. Három hónapig folyamatosan pörgött az életünk, nem csináltunk semmi mást, csak dalokat tanultunk. Elég nehéz volt elhinni akkor, de amikor hazajöttem, itthon végre átgondoltam. És hát nagyon-nagyon jó érzés… Leírhatatlan, hogy milyen az, amikor az utcán leállítanak, beszélnek veled. Ők tudják, hogy te ki vagy, te persze nem tudod, mert nem ismerhetsz mindenkit a világon. Nagyon szeretem.
– Máshol is ekkora rajongótábora van, vagy számít a hazai terep?
– Amikor itthon vagyok, mindig sokan vannak a koncerteken. Máshol is vannak egyébként, de amikor ide jövök énekelni, arra még soha nem volt példa, hogy ne kelljen autogramot adni, vagy ne kelljen fotózkodni. Nagyon jó itt a közönség, nagyon szeretem őket.
– Vajon túlzás azt állítani, hogy valamelyest az erdélyi fiatal lányok példaképe lett?
– Nem tudom, nem merem állítani ezt magamról. Viszont sokan mondták már nekem, hogy példaképként tekintenek rám. Nem is hittem volna, hogy valaki egyszer ilyet fog nekem mondani. Tanácsokat adtam, ha kértek, beszélgettem velük. Tényleg jó érzés ez, és a továbbiakban is megpróbálom úgy alakítani a dolgaimat, hogy a jövőben is mondhassák ezt nekem.
– Bánffyhunyad?
– Nagyon hiányzik. Rég nem voltam itthon, és amikor voltam, akkor is csak felléptem, és mentem is vissza Budapestre. Most van végre lehetőségem arra, hogy egy kicsit itthon is maradjak. Nem is annyira a város, hanem a benne élő szeretteim, barátaim hiányoznak.
– És a Kalotaszeg táncegyüttes?
– Mai napig is kötődöm hozzá, ott van a nevem a listán, hogy szerepelek a Kalotaszeg táncegyüttesben. Sajnos nagyon rég találkoztam a csoporttal, ők is hiányoznak és maga a néptánc is. Nem igen van időm foglalkozni vele. A barátaim, akik valamilyen szinten a népzenének élnek, és minden héten táncolnak, itt vannak. Akikkel pedig ott vesznek körül, kicsit más emberek. Ha Budapesten elmegyek egy táncházba, valahogy nem ugyanaz az érzés, mint amikor itt elmegyek egy jó kis „csűrdöngölőbe”.
– Milyen volt határon túli magyarként részt venni a magyarországi tehetségkutatón?
– Jó volt. Semmivel sem éreztem magam másabbnak vagy különbnek, mint a többiek. Illetve másabbnak mégis, mert kicsit más a mentalitásom, mint azoknak, akik nem itt élnek. De teljesen jól éltem meg azt, hogy ide kell hazajönnöm, és nem máshova. Nem jelentett ez soha problémát számomra. Sőt büszke voltam arra, hogy innen jöttem.
– Nem zavarták a „románozós” kommentárok?
– Nem. Aki kicsit utánaolvas, vagy csak ismeri a történelmet, nem ír ilyet. Aki meg nem tudja, az egyszerűen buta, és azzal nem is foglalkozom.
– Bolondos, mosolygós, álomszuszék, rendetlen és ügyetlen – ezt írta magáról. Ez mind egyszerre?
– Így van. Tegnapelőtt például beestem az ágy alá és összevissza ütöttem a lábam. Ma a mosdóba tartva nekimentem a nyitott ajtónak. A táskámat is utánam kellett már hozzák, de arra is volt példa, hogy postán küldték utánam az ottfelejtett kabátomat a fellépés helyszínéről. Aludni imádok és valóban vidám lány vagyok.
– Ha volna három kívánsága, mit kérne?
– Elsőként azt, hogy minden egyes szerettem világ életében boldog és egészséges legyen. Velem együtt, nyilván. Másodikként azt kívánnám, hogy legyen sikeres karrierem. Ennyi, nem is kellene több.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
szóljon hozzá!