Alkotótábor Böjte Csaba gyermekeinek

Pacsika Emília

Jónak lenni jó! Böjte Csaba jelmondata kicsit zavarba ejtő, mert ha az ember kimondja, rögtön arra gondol: tudunk-e jók lenni, és az is kérdés, ki is az igazán jó? Egy biztos: a kultúra, a történelem, az erkölcs, a hit szellemi négyes fogatának bakjára gyermekeket felültetni semmiképp sem haszontalan dolog. Pláne, ha a kicsik a kocsikázást játékos időutazásként élhetik meg.

Az Égig érő fesztivált a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai immár negyedik éve rendezik meg a szovátai Szent József Gyermekotthonban. Az intézményrendszer otthonaiban nevelkedő nehéz sorsú gyermekek közül sokan a nyári vakáció idején sem utazhatnak keresztszülőhöz, rokonhoz, nagymamához – mivel nincsenek rokonaik, vagy ha van is, nem fogadókész. Ezek a gyermekek annak is örülnek, ha nyáron megszokott lakóhelyükről kimozdulhatnak, ha más otthon lakóival találkozhatnak, ismerkedhetnek, játszhatnak. Nekik rendeznek izgalmas tábort nyaranta Szovátán, mindig egy kiválasztott téma köré szervezve az eseményeket.

Az idei tábor főszereplőjéül Szent László Árpád-házi magyar királyt választotta Böjte Csaba, az alapítvány vezetője, mert szerinte a bátor, erényes, irgalmas lovagkirály ma is példa lehet a magyar gyerekek számára. Bojoievschi Éva, aszovátai gyermekotthon pedagógusa, a program fő szervezője meseszerűen izgalmas forgatókönyvet álmodott meg, s hozzá két országból csalogatott oda magyar előadókat, csoportvezetőket, válogatott a lovagkorhoz, László király személyéhez, emlékéhez illeszkedni látszó szereplőket, íjászokat, táncosokat, középkori muzsikát játszó zenészeket. A jó pedagógus tudja, hogy a múlt nagy egyéniségeit megmutatni a fiatal generációknak csak élvezetes, játékos formában szabad. A mesék, a legendák bűvkörében lenni pedig gyermekként és felnőttként is egyaránt nagyon jó érzés! Jó beleszédülni az örömteli, önfeledt szerepjátékba, elhinni, hogy 1077-et írunk, hogy királyválasztás van, s hogy a lovagi erő-és észtorna eredményén tényleg státuszok, birtokok és rendjelek megszerzése múlik. Jó kipróbálni, milyen lehetett anno lovagvárat építeni, a céhműhelyekben aranydénárért berendezést, felszerelést csináltatni: címert a fafaragókkal, zászlót a varrodásokkal. És persze udvari színházra és birkózóversenyre is szükség lehet egy királyi várban.

És mennyi minden jó dolog lehet még egy ilyen táborban. Például Szent László életéről, tetteiről, példájáról szóló kérdéseket megfogalmazni, arról beszélgetni, megtapasztalni, hogy a zászlóknak milyen komoly szervezőereje lehet, amikor szép rendben, élő dudaszóra lépdelve a közeli hegyre sétál minden csapat. És jó részt venni azon a szentmisén, amit a patak völgyében, a gallyakból megépített virtuális templom oltárán Csaba testvér celebrál. És milyen jól esik mindezek után az a finom gulyásleves, amelyet a gyermekotthon vezetői, Lengyel János és felesége készítenek a táborlakók számára.

Minden földi és szellemi jó mellett azonban egyik legfontosabb értéke ennek az együttlétnek, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiból összetoborzott gyermekek egy hét alatt átélhetik a verseny, a szerepek, az alkotás kínálta örömök érzését. Idén például egy hétig lehettek hercegek, hercegnők, lovagok, bajnokok. A felnőtt segítők és csoportvezetők pedig ismét közelebb kerülhettek ahhoz az igazsághoz, hogy bármilyen körülmények közé születik egy gyerek, a gondoskodás, a tisztelet, a velük való odafigyelő, játékos foglalkozás rendkívüli módon megemelheti az olyan gyerekek képességeit is, akik a mindennapokban talán nem a nagykönyv szerint teljesítenek.

Az Égig érő fesztivál táborában semmi se lehetetlen. Csak úgy játékból, égig érő magasságokba is el lehet jutni.