A kubai forradalom győzelme

Hogy Batista egy választásokat elcsaló, kisstílű diktátor volt, ahhoz kétség sem fér. De hogy mégis mi lett Kubából az utóbbi fél évszázadban, az már Fidel Castro lelkén szárad.   Két évtizede uralkodott népe felett Batista, amikor az ellenzék 1953-ban 120 fegyveres támadást indított a Moncada-laktanya ellen – és ezzel megkezdődött a diktatúra elleni küzdelem. A támadás vezetőjét, Fidel Castrót elkapták, és 15 évre ítélték, de 1955-ben amnesztiával szabadult. Hiba volt elengedni, de ezt akkor még senki sem tudta…Mexikóba ment, ahol maga köré gyűjtötte a forradalom híveit, és elkezdte szervezni a harc folytatását. Csatlakozott hozzájuk Ernesto Che Guevara, a legenda, aki fiatalok millióinak vált utóbb példaképévé, benne látták a mindenkori forradalmi eszmék megtestesítőjét.

Batista diktatúrája már az amerikaiaknak is kezdett az idegeire menni – az idegbajt természetesen jelentős gazdasági és politikai érdekek is befolyásolták –, és a forradalmárok a jenkikben jelentős támogatókra találtak. 1959-re már egész Kuba forrongott, Batista pedig Dominikába menekült. Fidel lett az atyaúristen Kubában – szinte szó szerint, hiszen Castro nyomán egy pogány, kommunista pártállam született, amelyben Castro szava szentírás lett. Népét is becsületesen átverte: ígéretével ellentétben, a hatalom megszerzése után Fidel Castro nem rendezett demokratikus választásokat és nem állította vissza a Batista előtti alkotmányos rendet. Ehelyett a teljhatalmat egy háromtagú triumvirátus – Fidel Castro, Raúl Castro, Ernesto Guevera – vette át. Guevera vezetése alatt létrejött a kubai gulág, kényszermunkatáborok rendszere másként gondolkozók számára és mindazoknak, akik nem értettek egyet a teljhatalmú triumvirátus elképzeléseivel – erről nem tudtak azok, akik példaképet láttak Chében.

Nem túlzás azt állítani, hogy Kuba miatt karnyújtásnyira volt az emberiség egy atomháborútól: 1962-ben kitört a Kubai Rakétaválság, amerikai kémrepülőgépek felfedeztek szovjet rakétakilövő-állásokat, amelyek atomrakétákat fogadtak volna. A III. világháború fenyegető réme az egész világot behálózta, egy esetleges atomháború szinte elkerülhetetlennek tűnt. Csupán J. F. Kennedy elnök higgadtságának köszönhető, hogy az emberiség nem lett egy zsírpacni a falon. Kennedy és Hruscsov végül megegyeztek a rakéták leszereléséről:  az oroszok Kubából vonták ki őket, az amerikaiak Törökországból vitték haza az atomtölteteket.

Elnökök, pártfőtitkárok jöttek-mentek a történelemben, Castro viszont fél évszázadig a helyén maradt. 2006. július 31-én egészségügyi okokból, ideiglenesen átadta a teljes hatalmat öccsének, Raúlnak. Fidel Castro valódi egészségügyi állapota azóta is államtitok…