A keresztfiúknak ötven lejt kell adni, ugye?

Én már dugványkoromban sem vártam a locsolókat. Pedig az anyukák ilyenkor komótosan kisterilizálják apró lánykáikat mosolyok és tojástöltések közepett. Hagyományhűen ott ácsorogtam a konyhában két lépésre az ajtótól fehér harisnyában, lila zsákruhában, székelyfonásos hajjal be-begörbítgetve a padlócsempe hidegétől bizsergő babszemlábujjaimat. Mert hogy néz ki a zokni a fehér harisnyán? Bőven elég a műgyapjas házi papucs. A földszinten lakó félig román fiúcska a pizsamaáztatásért rajongva rendszerint reggel hatkor zörgetett, tört magyarsággal elsuttogott versikéje és félig csukott, csipás szemek bája után vissza is dörömbölt a földszintre. Még két óra szendergés után újabb hideg ébresztés következett: édesapám pálinkáspohárnyi vízbe mártogatott, friss ibolyaszállal és szeretettel csepegtetett körbe, hogy el ne hervadjak még vagy kilencven évig. Ezért valahogy sohasem tudtam haragudni.

Aztán jöttek. Megállás nélkül. Bodros, zselés hajú fiúcskák frissen vasalt hada, amelynek nagy részét addig még életemben nem láttam. Milyen bájosak, angyaliak, ahogy összezavarodva hadarják: kék erdőben jártam, zöld ibolyát láttam. Nem baj, ügyes vagy – mondogatjuk, miközben vigyorgunk lendületlen illemtudással, kicsavart nyakkal, titokban visszatartott lélegzettel várva az újabb adag aromafelhőt. Szórták is bőséggel fejbúbra, mellkasra, vállra, fülcimpára egy-két főtt tojásért és édesanyám egylejeséért. Egy idő után már csak az egylejesért. A tojást előbb a kerítéshez verték a suhancok, aztán frissen bokszolt cipőcskéikkel lapították tovább.

Furcsa fajta a húsvéthétfői, parfümharmatos gyerek: unja cipelni a tojásokat sárga, billás nejlonzacskóban, az egylejeseket viszont gondosan gyűjtögeti a farmerdzseki cipzáros zsebében. Aminek szigorú rendje van: az idegen egy lejt, az osztálytárs vagy barát ötöt, a keresztgyermek már 30–50-et kap a markába. Attól függően, hogy épp mennyire kedves a keresztanyja szívének. Az osztálytársak sohasem kérnek kalácsot, porcukros fehéregérkét: összedugott fejjel vihorásznak mákos szájszéllel és várják a csatos pénztárca hangjának kattanását. Kora délután aztán beesik egy-két rokonszenvalapú látogatás is meleg öleléssel, enyhe fenyőillattal, hosszú beszélgetéssel.

A húsvéti locsolkodás egyben a nagy családi, kultúrvigyorral fűszerezett újraegyesülés ünnepe is. Egy évben kétszer látott keresztapák, sógorok, sógorcimborák és azok cimboráinak köményes pálinkától terhelt, fűszeres lehelete szépíti a megváltás ünnepét. Az össze-összeakadó nyelvek társalkodó témája az időjárás, a köszvény és a szépen formálódó keresztlány idomai. A megváltó aznap édesapa, aki a locsolkodásból hazaérkezve a szédítő leveket jól látható mozdulatokkal a szekrény aljába elrejtve türelmes eleganciával tisztítja meg a házat a látogatóktól. Estére kétszeri mosásra váró, patikazamatú ruházat és szúrós fejfájás, a tévében a Mel Gibson-féle Passió, majd fogadalom, hogy jövőre X előtt biztos bezárjuk az ajtót. Aztán a jó meleg húsleves után végre eljön néhány ceremóniátlan, őszinte pillanat is elbeszélgetve arról, hogy mit jelent anyának, apának, lányának Isten és Fia.