
Napjainkban egyre népszerűbb a Csiszár Fürdő
Fotó: visitcovasna.com
A Kézdivásárhely melletti Csiszár Fürdő neve mára újra ismerősen cseng mindazok számára, akik a természetes gyógyulás hívei, azok számára, akik a hagyományos fürdőkultúra szerelmesei. A hely, amely több mint egy évszázados múltra tekint vissza, ma is családi kézben van – Johann Taierling és testvére, Péter Ferenc élesztették újjá az évtizedeken át pusztulóban lévő fürdőt. Johann Taierling a felújítás és üzemeltetés történetéről mesélt az Erdélyi Naplónak.
2025. augusztus 04., 18:212025. augusztus 04., 18:21
2025. augusztus 04., 18:222025. augusztus 04., 18:22
Kézdivásárhely és környéke történelmének egyik különös fejezete a Csiszár Fürdőé – egy olyan létesítményé, amely az 1800-as évek vége óta a gyógyulás, a természeti erő és a közösségi élet szimbólumává vált. Bár voltak időszakok, amikor az enyészeté lett, mindig akadt valaki a Csiszár-leszármazottak közül, aki szembeszállt az idővel, a történelemmel, és új életet próbált lehelni a borvizes medencékbe. Johann Taierling a családi emlékezet hordozójaként mesélte el, hogyan született újjá a fürdő több évtizedes küzdelem után – és miért nem csupán vállalkozás ez, hanem életforma.
A fürdő alapítója, Csiszár Dénes, Johann ükpapja volt. Székely lófő, nemesi család sarja, aki korát megelőző, vállalkozó szellemű férfi volt. Nemcsak hogy gépészmérnöki tanulmányokat folytatott Budapesten, de
Fotó: Csiszárfürdő Facebook-oldala
A fürdő születése egy vadászathoz kötődik. Egyik leshelyén – azon a helyen, ahol ma a főmedencék találhatók – vadat várt, miközben a föld alól borvíz kezdett bugyogni a lába alatt, amikor székét leszúrta a földbe. Tapasztalt emberként hamar felismerte, hogy értékes, gyógyhatású ásványvízforrásra bukkant. Megvásárolta a területet, és az évtizedek során családjával együtt közel 500 hektárt vásároltak össze – Bálványos egész hegyoldala az övék lett.
Fotó: Tuchiluș Alex
Ekkor kezdődött a fürdőépítés: a nyári hónapokat fenn töltötte a vidéken, és szinte minden évben épített valamit – vendégházat, tánctermet, fürdőmedencéket, meleg vizes kádakat.
A 1890-ben épített létesítmény gyorsan ismertté vált. Csiszár Dénes különleges figyelmet fordított arra, hogy a természetes adottságokat a vendégek kényelmével ötvözze. A borvizeket például egy régi kazánnal melegítette fel, amelyet korábban a szeszgyárban használt, és faházakba öntve kínálta a meleg fürdőt a látogatóknak – ez a korban szinte csúcstechnológiának számított.
1939-ig, Dénes haláláig, virágzott a hely, majd a család egészen 1948-ig fenntartotta. Ekkor azonban elérte a fürdőt is az államosítás.
A kommunizmus első húsz évében az állam gyakorlatilag magára hagyta a fürdőt. A fából épült régi létesítmények lassan elkorhadtak, eltűntek, leomlottak. Csak a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kezdtek újra érdeklődni a fürdő lehetőségei iránt. Ekkor új, korszerűnek számító épületeket emeltek – panziókat, kantint, kezelőbázist, beltéri medencét.
Fotó: Tuchiluș Alex
A gyógykezelések immár orvosi felügyelet mellett zajlottak, kúrákat írtak fel, volt fürdőorvos, ápolónő. A fürdő ismét évi tízezreket vonzott. Ez a második aranykor 1995-ig tartott, amikor a rendszerváltás utáni privatizáció újabb törést okozott. Az ingatlanokat több részre bontva adták el különböző cégeknek, amelyek azonban nem fektettek vissza semmit.
A Taierling család, bár a kommunizmus alatt Temesváron élt, sosem feledte a bálványosi gyökereit. Johann édesanyja rendszerellenesnek számított, mivel jómódú családból származott, és mivel még a hetvenes években megpróbált megszökni az országból – sikertelenül – családját szoros megfigyelés alatt tartották. Édesapja német származású volt, de még így sem sikerült elhagyniuk az országot.
Fotó: Tuchiluș Alex
Végül
Mivel még nem volt családja, állása, vállalta a kalandot. A nagymama kézdivásárhelyi visszaszerzett lakásában talált otthonra, és elindította az ingatlan-visszaigénylési eljárásokat.
A fürdőhöz nemcsak földrajzi, hanem mély érzelmi kötelék is fűzte. Gyerekként sok nyarat töltöttek a nagymamával Bálványoson. Ő volt az élő emlékezet, aki történeteket mesélt, a saját tapasztalatait adta tovább a régmúlt időkről. Ezek az élmények már kisgyermekként beléjük ivódtak, és mikor lehetőség nyílt arra, hogy a mese valóra váljon, Johann nem tétovázott.
2011-ben egy csődeljárás során sikerült liciten visszavásárolniuk a fürdőt és néhány épületet. Ezzel kezdődött az új időszámítás.
Eleinte minden mondhatni hobbiról szólt: nyarakat töltöttek fenn, apránként újítottak, kalákákat szerveztek helyiekkel, barátokkal, önkéntesekkel – még zenéltek is esténként.
A fürdő fokozatosan éledezett.
A fordulópontot egy sikeres vidékfejlesztési pályázat hozta el, amely lehetővé tette szaunák és fűtésrendszer beszerzését.
Ekkor döntötték el: ideje professzionális irányba vinni a fürdőt. Azóta már szezonálisan működik – 3–4 hónapon keresztül minden nyáron –, és nemcsak a kiadásokat fedezi, de némi nyereséget is termel.
Fotó: Tuchiluș Alex
Johann és testvére eredetileg kommunikációs formatervezőként tudatosan építették a fürdő marketingjét. Facebook-hirdetésekkel célozták meg Kovászna és Hargita megye lakóit, és fokozatosan visszavezették a köztudatba a fürdőt. A reklám működött: ma a vendégek 90 százaléka ezen az úton érkezik. A helyiek visszajárnak, a turisták jellemzően 4–5 napos kúrákat végeznek.
A visszajelzések alapján a pozitív tapasztalatok szájról szájra terjednek. A vendégek nagyjából fele román, fele magyar, és a szezon alatt folyamatos a forgalom.
Balneológia – múlt, jelen és jövő
A fürdő eredetileg gyógyfürdőként működött, és a kommunizmus idején ez volt a fő profilja: fürdőorvossal, ápolóval, kúrákkal. Ma állandó orvosi jelenlét még nincs, de szakmai kapcsolatok már léteznek. A Babeș-Bolyai Egyetem geológusai rendszeresen mérik a víz összetételét, magyarországi és hazai orvosok is gyakran látogatják a helyet.
Jelenleg minden medence mellett részletes információs táblák segítik a tájékozódást – ezek régi szakkönyveken alapulnak, és tartalmazzák a javallatokat, ellenjavallatokat is. Bár professzionális balneológiai háttér még nincs, a cél az, hogy hosszú távon ez is kiépüljön.
Fotó: Tuchiluș Alex
Johannék három–négy épületet már megszereztek, de ezek fejlesztésre várnak. Nyitottak a partnerségre, befektetőkre, de óvatosak, hiszen a fürdő 130 éves örökség, amelynek sorsa a család nevéhez és becsületéhez kötődik.
Ahogy Johann fogalmaz: „ez nekünk nem kötelesség, hanem szívügy”.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!