A 2500 éves szépség: rekonstruálták Ukok hercegnő arcát

Zilahi Ágnes Réka

Egy 2500 évvel ezelőtt elhunyt, tetovált szibériai hercegnő arcát rekonstruálta egy svájci preparátor. Ukok hercegnő annak a szibériai fennsíknak a nevét kapta, ahol 1993-ban rátaláltak az archeológusok. A múmiára – a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésére – egy novoszibirszki kutató, Natalja Polosmak lelt rá. A szakembereket is meglepetésként érte a lelet épsége, teste pedig szépen kidolgozott őskori művészi motívumokkal díszített volt, viszont nyakát és arcát megviselte az idő, így senki nem tudhatta, hogyan nézett ki élete során.

Nemrég viszont a svájci, állatkitöméssel foglalkozó szakembernek, Marcel Nyffeneggernek köszönhetően elkészült az arcrekonstrukció. A Schaffhausenben élő kutatót a német Speyerváros történelmi múzeumának, a Historische Museum der Pfalz munkatársai kérték fel erre. A szakértő, akinek fő „szenvedélye” az őskori emberek arcának a rekonstruálása, a múmia koponyájának 3D-s modellje alapján dolgozott, és alapos kutatómunkára volt szüksége, hogy az arcizmokat, a bőr struktúráját, a hercegnő szemeit és arckifejezését hitelesen ábrázolhassa. Egy hónapon keresztül építette fel a csontozatra az arcizmokat, a szövetrétegeket, illetve a bőrstruktúrát, majd meghatározta a hercegnő szemszínét, illetve arckifejezését.

A gyurmaszerű anyagból készült modellt szilikonnal, majd egyfajta gumi és gyanta keverékkel borította, erre kerültek rá a végső kellékek – a szemöldökök, a szempillák és a haj. Több mint 100 000 hajszálat használtak a hercegnő hajának elkészítéséhez. A hercegnő megközelítőleg huszonöt évesen hunyhatott el. Hat ló társaságában temették el, az állatok szerepe az volt, hogy spirituális kísérők legyenek a túlvilágon. Nyughelyén posztóból, fából, bronzból és aranyból készült díszeket is találtak, továbbá egy kis edényt, amelybe kannabiszt raktak, és egy kőből készült tálcát, amin égetett koriander magok voltak.

A vele eltemetett ruhák és „kozmetikumok” alapján a kutatók újjáalkották a hercegnő öltözködési stílusát, és sikerült felfedniük szépségének titkait is. Ukok hercegnő hosszú kínai selyemruhát viselt és bonyolult motívumokkal díszített csizmát hordott. Abban a korszakban a népességnek csak a magas státussal rendelkező embereit temették kínai selyemben. A haja teljesen le volt nyírva, azonban egy lószőrből készült parókát hordott.

A hercegnő testén lévő tetoválások ma is népszerűek lennének. A bal vállán egy mitológiai állat volt: szarvasfej, egy griffmadár csőrével, agancsokkal. Az agancsokat griffmadárfejek díszítik. Emellett testén egy leopárdot ábrázoló tetoválás volt, az egyik csuklóján pedig egy szarvasfej.

A kutatók szerint Ukok hercegnő 162 centiméter magas lehetett, és 25-28 éves kora körül – mellrák miatt csontsoványan – halhatott meg. Az elmúlt húsz évet a múmia Novoszibirszkben, egy tudományos intézményben töltötte, jelenleg pedig Gorno Altaiskben van, a Republikánus Nemzeti Múzeumban. Az Altaj-hegység lakossága egyébként nem örül, hogy a múmiát elszállították eredeti helyéről. A helyi öregek azt állítják, hogy a múmia eltávolítása egy túlsó világra nyíló ajtó megjelenéséhez vezetett, és Ukok hercegnő bosszúként földrengéssel és árvizekkel bünteti majd őket.

A Siberian Times szerint Ukok hercegnő nemsokára saját mauzóleumot kap, és továbbra is az Ukok fennsíkon fog örök álmot aludni. A szibériai hercegnő megtalálásának helyszíne Oroszország, Kína, Kazahsztán és Mongólia négyes határpontjának közelében található, ahol korábban szkíta-hun kori halomsírokban fejedelmi temetkezéseket tártak fel az i. e. 6. és 3. század közötti időszakból. A helyszínről művészeti korszakot (paziriki kultúra) is elneveztek.