
2013. június 21., 17:502013. június 21., 17:50
Az előzmények ismeretében akármilyen hihetetlen, de Veszprémben elbúcsúztatták Perez Carlost. Igaz, nem az első alkalommal, de talán utoljára. Mert bár a magyar és a veszprémi kézilabdázás emblematikus alakja még csak negyvenkét éves, el kell fogadni, hogy repül az idő. Játékostársai felett mindenképpen.
„Nem, most már tényleg ez volt az utolsó, este meg is hívok mindenkit egy koccintásra” – bizonygatta kétkedésem hallatán „Csárli” még 2005 júniusában Békéscsabán, a Macedónia elleni Eb-selejtező után, ehhez képest a tavalyi, londoni olimpián is csatasorba állt. Ekkor azonban már túljutott pályafutása páratlan hosszúságú, bő egy évtizedes zenitjén.
Amíg csúcsra járt, csapatai rá hegyezték ki a taktikát, ha végképp nem jött össze semmi, egy keresztmozgás, elzárás, Perez-bomba kombináció jelentette az utolsó mentsvárat. Még Mocsai Lajostól is hallhattunk olyat időkéréskor, zaklatott tétmeccs hajrájában, hogy „mostantól csak Csárli lőhet, adjátok oda neki a labdát.” Az ellenfél ezzel szemben hiába igyekezett felkészülni ellene, belőle – a 2000-es évtized elején még a Dunaferrt erősítő Császár Gábor mesélte, hogy az újvárosi mester, az egyébként roppant igényes Imre Vilmos posztonként haladva a rivális feltérképezésében, a balátlövőhöz érve annyit mondott: „Reméljük, Csárlinak nem nagyon megy majd a játék”.
Csakhogy általában nagyon ment neki. Már a kubai válogatottban is, bár amikor 1997 őszén honfitársaival Magyarországra érkezett, még úgy tűnt, egyéni sportágként űzi a kézilabdát. Aztán csapatemberré fejlődött, megtartva azt az erényét, hogy továbbra is képes volt egyedül meccset nyerni. Klubjának, az 1997-től egészen az idén februárig szolgáló Veszprémnek megszámlálhatatlan alkalommal, de „fő műve” a 2003-as portugáliai világbajnokság volt. Úgy lett gólkirály, hogy kilenc találkozón 64-szer talált be, az athéni olimpiai kvalifikáció szempontjából sorsdöntő összecsapáson, a jugoszlávok ellen például 13-szor. Majd félszáz magyar válogatott találkozóján súrolta a nyolcas gólátlagot, kétszeres olimpiai negyedik, vb-6. és 7., KEK-győztes, BL-döntős, 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben, majd még 2011-ben, negyvenesztendősen is az év kézilabdázója volt Magyarországon.
Mindezek puszta számok, amelyek tiszteletet parancsolnak ugyan, de az emberről szinte semmit sem árulnak el. A fentebb már idézett, közelmúltbeli veszprémi és válogatott csapattárs, Császár Gábor szavai annál inkább: „Számomra ő a kézilabdáslegenda. Nagyon ritka, amikor valakiben ilyen fizikai adottság ilyen tehetséggel párosul, ráadásul a sportág iránti különleges alázattal és szerénységgel is. A sztárokkal teletűzdelt Veszprémből is ki tudott emelkedni, sőt, a magyar válogatottból is. Még tévén néztem, mit művelt a 2003-as világbajnokságon, oroszlánrésze volt abban, hogy a magyar csapat kijutott az olimpiára. Az athéni részvételemet neki is köszönhetem. Nagyon kevés, ennyire meghatározó alakja volt és lesz a magyar kézilabdázásnak. A mentalitása, a személyisége mindig is példaértékű marad.”
E véleményt extraklasszisok sora oszthatja, hiszen az első hívó szóra, örömmel érkeztek Carlos Perez 2013. június 9-i veszprémi búcsúfellépésére, az MKB Veszprém–Világválogatott találkozóra. Csárlinak, a katari Al-Shamal jelenlegi játékosának mindkét garnitúrában helye lenne; bár esetében talán az sem lehetetlen, hogy egyszerre eljátsszon két csapatban is.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
szóljon hozzá!