Murphy kosaras törvényei

Akár háromezres csarnokot is megtöltött volna az elmúlt hét végén Sepsiszentgyörgyön rendezett női kosárlabda Románia-kupa négyes döntője, ám mivel a Szabó Kati sportcsarnokban csak 965 ülőhely áll rendelkezésre, a két mozgótribün felállítása révén is csak 1200-1300 néző lehetett tanúja a szentgyörgyi kosárlabdázás története egyik legnagyobb sikerének. Egy kupagyőzelem van már a dicsőséglistán, de 2008-ban csak kevesek ünnepelhettek a kolozsvári sportcsarnokban, míg ezúttal testközelből ismerkedhettek a zöld-fehér hívek egy országos léptékű diadal élményével.

A szentgyörgyi expressz ugyanis részben behúzott kézifékkel is elgázolta a Final Four további tagjait, ami a pillanatnyi boldogságon túl a bajnokság kezdődő rájátszására is szép fényeket látszik rávetíteni. Az alaphelyzetben többnyire hét játékost pörgető Sepsi-SIC ugyanis a kupahét kezdetén elveszítette egyik meghatározó emberét, Paşcalăut, aki ugyan törött ujjal is melegített, végül azonban a hazaiak boszniai szerb mestere, Zoran Mikes egyetlen percre sem kényszerült őt pályára küldeni. Az Aradi ICIM elleni, hosszabbításba torkolló elődöntőt követően Jeffery is igencsak húzta a lábát, őt azonban „összedrótozták”, úgy ítélve, hogy nem fenyeget a rásérülés veszélye. Az amerikai bedobó aztán nyerőemberré lépett elő a Gyulafehérvári CSU elleni döntőn, a finálé három negyedén át ide-oda hullámzó állás után pedig meghozta gyümölcsét a hazaiak hatalmas erőtartalék-mozgósítása.

Ami mindjárt arra a következtetésre ragadtat, hogy a Sepsi-SIC-nek volt, amit mozgósítania. A jelek szerint a háromszéki klub szakmai vezetése minden korábbinál magasabb szinten teljesít. A boszniai szerb edző, Zoran Mikes egyre jobb csapattá rakta össze a remek alapképességekkel rendelkező négy amerikai légióst – Murphyt, Jefferyt, Marshallt és Harrisont –, illetve a két román alapembert, Părăut és Paşcalăut. De a végjátékokban idén érvényesülő szentgyörgyi acélosság – két fontos meccset is hosszabbítás után, másokat az utolsó percekben döntöttek el a javukra – az erőnléti edzők fontosságáról és hozzáértéséről is árulkodik. Marko Milinkov időleges és Bartók Botond állandó jelenléte egyelőre a súlyosabb fáradságtól, illetve izomsérülésektől is megóvta a játékosokat, ami ilyen rövid kispaddal rendelkező csapat esetében igencsak bravúros teljesítmény.

A másik következtetés: az élmezőny legkisebb költségvetésű együttesének vezetői kimagasló ár-értékarányú vásárlásokat hajtottak végre a játékospiacon. Az idegenlégiósok közül a bajnokság alapszakasza és a kupa négyes döntője is kiemelte a center Murphyt, aki mindkét rendezvény MVP-jének, azaz legértékesebb játékosának bizonyult. Az Arad elleni elődöntőben már félidőben 20 ponttal és 12 lepattanóval dicsekedhetett, de a döntőben is szállította azt a magabiztosságot és pontosságot, amely nyugalmat teremt a palánkok alatt. Ha neki megy a játék – márpedig neve mellett igencsak egyenletesen jó teljesítmény szerepel a statisztikákban –, a Sepsi-SIC gyakorlatilag bármelyik hazai mérkőzés esélyesévé lép elő.

A látványosságot és eredményességet egyaránt szállító csapat körül azonban ma sem csitulnak a helyi játékosok jelenléte körüli viták. Részben talán jogosan – de csak részben. A több évtizedes kosarashagyományokkal rendelkező székelyföldi város ugyan több, akár válogatottságig eljutó játékost is kitermelt, ám egyiküket sem tudta megtartani. Ennek egyik oka az egyetemi városok elszívó hatása, a másik pedig maga a romániai utánpótlás-nevelő rendszer hiányosságaiban keresendő. Itthon ugyanis az ifjúsági korból kinövő játékosok többségének alig jut olyan játéklehetőség, amely révén a felnőttkorba fokozatosan beleizmosodva követelhetnének helyet az első osztályos csapatokban. Például az amerikai egyetemi bajnokság mintájára, ahonnan évről-évre bőségeseket merít a teljes európai kosarastársadalom.

Románia-kupa, döntő: Sepsi-SIC–Gyulafehérvári CSU 61:54 (13:13, 16:15, 13:13, 19:13). Legjobb dobók: Jeffery 19, Murphy 16, Părău 10, illetve Agunbiade 13, Deura 9, Pavel és Price 8-8. A 3. helyért: Aradi ICIM–Alexandriai CSBT 82:56 (18:17, 10:19, 10:24, 18:22). Legjobb dobók: Simmons 20, Plouffe 19, Brosovszky 10, illetve Stroman 23, Voicu 12, Arnold 8.

A helyi játékosok szerepét cseppet sem minimalizálva érdemes azért feleleveníteni épp a szentgyörgyiek két évvel ezelőtti példáját, amikor a súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködő klub kizárólag saját, főleg ifjúsági korú játékosokkal fejezte be a bajnokságot. A korábbi élvonalbeli szerephez szokott hazai szurkolók akkor olyan mértékben fordítottak hátat kedvenc csapatuknak, hogy egy idő után már a Mikes Kelemen Gimnázium sporttermének lelátója is túlzottan tágasnak bizonyult a szurkolói érdeklődéshez képest. A Sepsi-SIC-nél azonban tisztában vannak vele, mekkora plusz attrakciót jelentene egy-két helyi identitású kosaras jelenléte. A célhoz nemcsak az országos élvonalhoz tartozó ifjúsági csapatok működtetésével igyekeznek közelebb kerülni, hanem a felnőtt másodosztályban való jelenléttel is, ahol elsősorban a nagy csapat kispadjáról ma még csak másodpercekre pályára küldött játékosok jutnak főszerephez. Sőt, idén már az egyetemi központokból elcsábított felnőtt korú játékosokkal is kiegészítették a keretet, s többen állítják, hogy Lovász, Kilin, Kokovay vagy Kelemen rövid időn belül jelentős részfeladatok megoldására is képes lesz.

Kupagyőzelmével Zoran Mikes együttese immár hivatalosan is „beismerte”, hogy az idei kosárbajnokság legnagyobb esélyese. A rájátszásban a Brassói Olimpia ellen kezdenek abban a tudatban, hogy a bajnoki döntőig – és a remélt aranyéremig – vezető út legalább annyira göröngyösnek ígérkezik, mint a kupameccsek tévéközvetítése révén minden korábbinál messzebb hangzó Székely Himnuszban megénekelt csillagösvény. Ha azonban a palánkok alatt és azon kívül is érvényesülnek Murphy törvényei, történelme legnagyobb sportsikerére készülhet Háromszék fővárosa.