Két másodpercre az olimpiai álomtól

– Kétszeres Balkán-bajnokként az ember talán joggal számít arra, hogy elindulhat az Eb-n. Mi történt?

– A szövetség szigorított, szintidőhöz kötötte az Európa-bajnokságra való kiküldést. Idén már futottam egy 2:04,80 perces 800 métert, ám itthon 2:04 alatti időt kértek. Azóta nem volt olyan nagy versenyem, ahol el tudtam volna ezt érni.

– Azért változatlanul marad a válogatott és az olimpiai keret tagja?

– Természetesen. A szövetségnél azt célozzák, hogy csak jó eredmények ígéretében utazzunk a nagy versenyekre. Annak valóban nincs értelme, hogy a mezőny hátsó felében kullogjunk, ezért kértek kemény időt tőlem is.

– Három évvel ezelőtt a londoni olimpiáról maradt le kísérteties körülmények között...

– Igen, a staféta nem került az első nyolcba, tizedmásodperceken múlt, kilencedik lett. Most Rióba nemcsak a váltóval, hanem egyéniben, 800 méteren is szeretnék kijutni. Az előbbi több mint valószínű meglesz, utóbbi már keményebb dolognak ígérkezik.

– Sikerülhet?

– Az biztos, hogy mindent megteszek érte. 2:02,50 a legjobb időm, az olimpiai szint pedig 2:00,00, vagyis két perc alá kell kerülnöm. Jövőre is lehet még kvótát szerezni, de csak májusig, ami már nagyon szoros határidő, így az idei hivatalos versenyeken kellene lefaragnom azt a két másodpercet. Az idény nagyon korán kezdődik számomra, május 2-án rajtol a váltó-világbajnokság a Bahamákon, majd lesz néhány nemzetközi verseny Romániában, külföldön pedig Európa-kupákon veszek részt. Majd következik júniusban az első Európai Játékok Bakuban, augusztusban pedig a pekingi világbajnokság. A vb-re 2:01 alá kell mennem, addig sikerülnie kell. Ha sikerül kijutnom Kínába, meglesz az olimpia is. Nagyon nehéz, néhány hónapom van rá, hogy ezt elérjem.

– Mit jelent ez a két másodperc?

– Feszegetnem kell a határaimat. Az edzésen van a lényeg. Legnehezebb, hogy folyamatosan szinten tartsd magadat. Az edzéseken elért eredményeimen sokszor látszott a fejlődésem. Tavaly nyáron már megfuthattam volna a 2:01-et, az isztambuli verseny elején előrementem, de tudtam, hogy ott vannak a hátam mögött, és nem mertem gyorsítani, hogy nehogy bajba kerüljek a végén. Sajnos, Romániában nincsenek már riválisok, mindössze ketten vagyunk Florina Pierdevarăvel. Az is gond, hogy a válogatottnál nincs sportpszichológus. Van ugyan egy orvosunk, aki sokat segít, de nem pszichológus. Pedig versenyek előtt minden apróság számít.

– Hogyan készül a fedett pályás és szabadtéri szezon között?

– Mivel nem mentem az Eb-re, most kicsit pihenek, naponta csak két könnyebb edzést tartok. Aztán megyek vissza edzőtáborba, majd augusztusig folyamatosan edzés és versenyzés van a programban. Mivel versenyről versenyre járok és edzek,magánéletre egyelőre szinte semmi esély. Szerencsére a csapattársaimmal jól kijövünk, nem unatkozunk.