Gyógyszeripari segítség a doppingoláshoz

Állítólag teljesítménynövelő nemesgázt szippantottak az orosz sportolók Szocsiban – adta hírül még februárban a német WDR tévécsatorna. A Nemzetközi Doppingellenes Bizottság (WADA) természetesen nem hagyta szó nélkül a dolgot, sőt, sokkolónak minősítette, hogy egy nem kimutatható doppingszer került a feketepiacra. Az MGN-t eddig csak állatokon tesztelték, de 100 ezer euróért bárkit felkészítenek vele a téli olimpiára. A szer azok után került a középpontba, hogy az Orosz Tudományos Akadémia egyik tudósa felajánlotta egy álcázott riporternek. A német WDR riporterétől 100 ezer eurót kértek volna, hogy a készítmény segítségével „felkészítsenek” egy sportolót Szocsira.

„Felháborító, hogy valaki ilyen szereket gyárt, aztán felelőtlenül tovább passzolja őket a sportolóknak” – nyilatkozta a WADA elnöke, Craig Reedie. A szervezet igazgatója sem volt visszafogottabb: „Sokkoló, hogy ezt a szert eddig csak állatokon tesztelték” – mondta David Howman. – Felháborító, de nem meglepő.” A vezető figyelmeztetett, a Szocsiban levett mintákat tíz évig megőrzik, így a később kifejlesztett technikák nyomán a most még nem kimutatható szerek is lebuktatják a doppingolókat. A WADA sajtótájékoztatóján arról is szó esett, hogy a gyógyszeripari fejlesztések közben a fejlesztő cégektől rendszeresen ellopják az új anyagokat, és azok a feketepiacra kerülnek.

A szer egyelőre nem illegális, és a használatát sem lehet egyértelműen kimutatni. A színtelen, szagtalan xenon az ötödik nemesgáz a periódusos rendszerben, használják lámpákhoz, vakukhoz és érzéstelenítéshez. Ennél most sokkal érdekesebb, hogy állítólag alkalmas teljesítményfokozásra is, egyes kutatások szerint ugyanis megnöveli az erythropoietin hormon, ismertebb nevén az EPO mennyiségét a szervezetben.

Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezetője szerint a xenon nem pótolja ugyan az oxigént, de egérkísérletekből úgy látszik, hogy képes mobilizálni a szervezetben egy fehérjét (HIF1Alpha), amely az EPO-szint emeléséért, illetve ezen keresztül a vörösvérsejtek fokozott termelődéséért felelős. Régóta használják a gyógyászatban, ott egyáltalán nem ismeretlen, alkalmazható például érzéstelenítőként és az oxigénhiányban szenvedő gyermekeknél, valamint infarktusos betegeken. „A sportok világában viszont nincs túl sok tapasztalat vele kapcsolatban, nem készültek megalapozott tudományos vizsgálatok. Korábban patkányokon és egereken kísérletezve vizsgálták a hatását, embereken még nem. Tudományos bizonyíték egyelőre tehát nincs, csak feltételezzük, hogy segít a xenon a sportolóknak a jobb eredmény elérésében” – állítja Tiszeker.

A szocsi olimpián mintegy 2500 doppingellenőrzést végeztek – ez 14 százalékos emelkedést jelent a 2010-es vancouveri játékokhoz képest –, s ebből mindössze hat lett pozitív. Ám a magyar szakember szerint ez a szám csak nőni fog. „Biztos vagyok benne, hogy ennél jóval többen éltek tiltott anyagokkal, úgy gondolom, lesz még mit keresni, pláne, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján a téli olimpiai sportágak között jó néhány kifejezetten doppingérzékeny is található, mint a sífutás, biatlon, gyorskorcsolya” – tartja Tiszeker Ágnes.

A hírek szerint a legmeghökkentőbb eset a norvég Marit Björgen doppingesete volt: a három aranyérmet nyerő sífutó pozitív tesztet produkált. Hasonlóan járt a német sílövő, Evi Sachenbacher-Stehle is. A 33 éves, orosz születésű versenyző 2002-ben Salt Lake Cityben, majd négy évvel ezelőtt Vancouverben még sífutóként nyert olimpia aranyérmet, illetve három ezüstöt. Fennakadt a rostán az ukrán sífutó Marina Lisogor, az olasz William Frullani bobos, Johannes Duerr osztrák sífutó valamint a lett férfi jégkorongválogatott játékosa, Vitalijs Pavlovs.

A doppingolás kérdése különben az 1960-as római olimpiától kezdve kapott nagy figyelmet, miután ott már bizonyíthatóan jelen volt. Az amfetamin-túladagolás halálesetet is okozott Rómában. A dopping mindig jelen volt, és várhatóan jelen is lesz, amíg csak az élsport létezik, és az emberi teljesítményt, képességeket megengedett és meg nem engedett eszközökkel egyaránt befolyásolni lehet. Sejtések vannak, bizonyítani egyelőre csak keveset tudnak. Elsősorban azért, mert sokkal több pénz van a doppingszerek gyártásában, mint az ellenőrzésben. A mintavétel mindenhol egyforma módszerekkel történik, a nagyobb csalások nem ott, hanem a hightech laborokban történnek, ahol kiváló orvosok, fizikusok, kémikusok dolgoznak nagy pénzért, talán ők maguk sem tudják, hogy épp kinek. És mivel óriási a harc a fejlesztésekben, nem is nagyon érdekli őket. Újabb és újabb „termékek” jönnek elő, amelyeket nem lehet időben követni, ezért az ellenőrök csak sodródnak az árral, és csupán a WADA listáján pontosan kimutatható szereket minősítik tiltott teljesítményfokozóknak.