Gátlástalanságba fulladó sport(olók)

A közelmúltban az amerikai sajtó és a világ sportsajtója szenzációként közölte a hírt: Aaron Hernandezt, az NFL egyik legsikeresebb csapata, a New England Patriots játékosát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A vád szerint különös kegyetlenséggel ölte meg Odin Lloyd amerikaifutball-játékost, aki Hernandez barátnőjének testvérével járt. Hernandez a gyilkosság idején csodálatos karrier kezdetén járt: épp ötéves, 40 millió dolláros szerződést írt alá a Patriotsszal. Ráadásul a sportolónak idén újra bíróság elé kell állnia egy másik gyilkossági ügyben is.

Márciusban újabb sportolóról szóló hír borzolta a kedélyeket. Bűnösnek találták az egykori teniszcsillagot, a korábbi 15-szörös Grand Slam-győztes Bob Hewittet, akit nemi erőszakkal és szexuális zaklatással vádoltak.

Februárban bizarr nemi erőszakról adott hírt a brit média: egy profi futballista, Nathan Nyafli épp arra a nőre vetett szemet, akit csapattársának sikerült lefektetnie. A férfi egyáltalán nem bánta, hogy „kölcsön kell adnia” az ágyában alvó meztelen nőt, az ifjú hölgy arra ébredt, hogy Nyafli megerőszakolja, míg társa a szoba egyik sarkában figyelt. Ha már Angliánál tartunk: néhány évvel korábban Loic Remy, a francia válogatott egykori csatára is hasonló bűnbe esett: csoportban elkövetett nemi erőszakért tartóztatták le a Queens Park Rangers akkori góllövőjét.

Nagy port kavart a dél-afrikai Oscar Pistorius ügye is: a műlábbakkal olimpiai részvételig vivő atléta állítólag betörőnek nézte barátnőjét, Reeva Steenkampot, ezért saját lakásában lelőtte. Bár a tárgyalás során egyre több olyan információ látott napvilágot, amely cáfolta ezt a forgatókönyvet, a bíróság csak gondatlanságból elkövetett emberölésért ítélte el – mindössze öt évre.

Kórházban kötött ki William Gallas felesége, miután a francia válogatott labdarúgó lakásuk előtt összeverte. Drogfogyasztás, a szerb alvilággal való kapcsolatai mellett Adrian Mutu ezúttal egy pincért vert meg Olaszországban, a múlt héten pedig Sabin Iliét hagyta helyben egy bukaresti szórakozóhelyen.

Az is kiderült, hogy minden idők legnagyobb kerékpárosa mégsem volt minden idők legnagyobb kerékpárosa: a Tour de France egykori fenegyereke, az amerikai Lance Armstrong tiltott ajzószereket fogyasztott, utána pedig hazudott, nem is egyszer. Az amerikai bokszolók ügyeire pedig hadd ne térjünk ki, különben igen hosszú fejezetet kellene nyitnunk. De pénzmosásért, drogkereskedésért került börtönbe a világcsúcstartó atléta Tom Montgomery, később pedig felesége is, az olimpiai bajnok Marion Jones. Emberrablásért ült a kolumbiai válogatott kapusa, René Higuita, de csapattársa sem úszta meg a rácsokat: Freddy Rincont kábítószer-kereskedés és pénzmosás miatt ítélték el.

A lista egyre gyarapszik, az utóbbi időben mintha rohamtempóban. Az adócsalókat pedig már nem is említjük, mert akkor olyan neveket is le kellene írni, mint Lionel Messi. Óriási sportolók, akik megdöbbentő, sok esetben megbocsáthatatlan dolgokat művelnek. Egyre többször, egyre gátlástalanabbul. Vajon miért? Úgy érzik, nekik szabad? Mert százmilliókat kapnak a reklámokból? Mert nem aprópénzből kénytelenek tengetni az életüket? Mert megengedhetik maguknak, és úgy érzik, bármit megtehetnek következmények nélkül? Talán igen. Hiszen hírnevükre való tekintettel, a médiában való szereplésük és vagyonuk miatt mintha sok esetben más mércével bírálnák el őket. Többen vélték úgy, hogy Pistorius például túl enyhe büntetés kapott, s az ítélet a családon belüli erőszak terén rossz üzenetet közvetít a társadalom felé.

Tény, hogy a sport már régóta elüzletiesedett. Mindent a pénz irányít, s az üzleti életben tapasztalt manipulációk és aljas megoldások ide is begyűrűztek. Vajon mikor válik újra szórakozássá, nemes versengéssé, amely a fiatalokat arra ösztönzi, hogy az életben se feledkezzenek meg a sportszerűségről?