Magyar állami támogatás nélkül a szórványoktatási rendszer összeomlana

„Amíg egy iskolának normatív a támogatása, mindent megtesz, hogy a másiktól elvegye a gyereket, odacsalogassa jobb feltételekkel, lehetőségekkel, nagyobb hírnévvel. Addig az iskolapolitika és -támogatás politikafüggő lesz, és nem fér bele mindenki” – vélte a szórványszakértő. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nincs átjárhatóság, átbeszélés, ami elősegítené a szórványkollégiumok hálózatként való működését. „28 év alatt sok iskolakonferencián voltam. Elmentünk, megbeszéltük, meghallgattuk, hazamentünk és ugyanazt a munkát folytattuk” – jelenti ki.

A szórványszakértő szerint elsőként annak a szemléletnek kellene megváltoznia, hogy bármely iskola konkurenciája legyen egy mellette lévő másik tanintézetnek. „Anyagilag függünk, ezt maga az oktatási törvény hozta létre, az a tény, hogy normatív a támogatás. Ez már eleve azt teszi, hogy az erőtlenebb, gyengébb, szórványvidéken lévő iskolákat fel fogják falni a nagyobbak. Kialakul egy-egy központ, ahova a válogatottak fognak menni. Csak mi lesz azokkal, akik nem tudják bevállalni, hogy oda menjenek?” – teszi fel a kérdést a lelkész. Emlékeztet, emiatt jött létre a szórványbentlakás azoknak a gyerekeknek, akik nem tudtak Udvarhelyen, Brassóban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron tanulni.

Legfőbb gond: kevés a gyerek

„Ez nem volt megszervezve, semmiféle logika, stratégia nem létezett” – emlékezik. Jelenleg sem tud olyan felmérésről, tervről, amely kielemezné: hol van jövője, hol tartható fent egy-egy intézmény. Holott a Vicében és Magyardécsében 43 gyerek ellátását és iskoláztatását vállaló Bástya Egyesületnek nagy segítség lenne az átjárhatóság, mivel helyszűke miatt hétvégenként nem tudja visszafogadni középiskolás diákjait: csak olyan líceumba küldheti a továbbtanulókat, ahol van hétvégi ellátás.

Beszterce-Naszód megyében a legfőbb gond a kevés gyerek. Bár a településen az egyesület már tizedik éve működtet szórványkollégiumot, és a térségben nehéz sorsú csángó gyerekek behozatalával próbálja biztosítani a magyar oktatást, már Vicében is egyre elkerülhetetlenebb, hogy az általánosban összevonjanak két osztályt. Jelenleg az a fő célkitűzés, hogy az óvoda és a két elemi összevont osztály maradjon meg, ezért egyre kisebbeket hoznak a végzősök helyébe. „Nincsenek már gyerekek, Csángóföldön is egyre kevesebb” – mutat rá Kerekes Zoltán. Mint mondja, egyfajta szóbeli egyezség van a térség szórványkollégiumai között, hogy ki melyik területet fedi le, de előfordul, hogy „merítgetnek” egymástól. „Ha el tudnak vinni olyan gyereket, akit mi nem, és csak elkallódna, románul tanulna, vagy egyáltalán nem tanulna tovább, az nem gond. Mindenkinek megvan a merítési zónája, aztán ahogy csurran-cseppen innen is, onnan is, az természetes” – fogalmaz.

A többit összekalapozzák

A Bástya Egyesületnek évente 25 millió forintos normatív támogatást biztosít a magyar állam, a Communitas Alapítványtól mintegy 5000 lejt kapnak ingázásra, a többit pedig „összekalapozzák”. „Nemzeti jelentőségű intézményként nem panaszkodhatunk, mert rendszeresen támogatnak. Hogy nem elegendő a pénz, az más kérdés. A hiányzó részt kötelességünk előteremteni máshonnan, valamit nekünk is kell tennünk. A támogatás nélkül sehol sem lennénk, de másfelől fennáll a veszély, hogy ettől függünk” – mutat rá Kerekes Zoltán, aki szerint, ha valamilyen okból megszűnik a magyar állami segítség, „lehúzhatják a rolót”.

Partnerszervezetként a magyarországi Mezőségi Őrzőkör Alapítvány még mindig segíti a környékbeli magyar oktatás fenntartását, az adakozó kedv azonban a gazdasági válság óta egyre csökken. Bár ruházattal, lábbelivel, játékokkal, élelmiszerrel ma is segítik a nehéz sorsú gyerekeket, pénzzel egyre kevésbé. „Rég szerveztek jótékonysági rendezvényeket, de ma már alig lehet rávenni az embereket, hogy pénzt húzzanak ki a zsebükből” – mondja az illetékes, bár évi egy-kétmillió forint így is összegyűl, és ahol lehet, „tömik a lyukakat”.

A magyarországi pályáztatási rendszer naptári évre szól, míg az erdélyi szórványkollégiumok a hazai tanév szerkezetéhez igazodnak, így egy-két hónap, a január–március időszak anyagilag fedezetlen. „Ilyenkor meghúzzuk a nadrágszíjat mindannyian, és tartós élelmiszereket vásárolunk, hogy legyen a gyerekeknek. Néha nehezebb, de működik” – vázolja az új pályázati pénz érkezéséig tartó állapotokat az egyesületi elnök. Hozzáteszi, a magyar kormány idén úgy próbálta orvosolni a helyzetet, hogy kétmillió forinttal növelte a támogatást, az összeggel egy újabb hónapot fednek le.

Keresik a megoldást

Minden év januárját hiánnyal kezdi a Mezőség egyik legnagyobb szórványkollégiumát működtető válaszúti Kallós Alapítvány is – meséli Balázs-Bécsi Gyöngyi elnök, aki szerint a térségben a magyaroktatást biztosítani hívatott másik szervezet, a szamosújvári Téka Alapítvány is hasonló helyzetben van. „Ezek azok a periódusok, amelyeket így vagy úgy át tudunk hidalni” –fogalmaz. Mindkét szervezetnek vannak olyan tevékenységei, mint a vendégfogadás, amelyeknek jövedelmét a kollégiumok fenntartására fordítják. A problémát már jelezték a magyar kormánynak, amely keresi a megoldást. „Kértük, hogy gyereklétszámra kapjuk a támogatást, és vegyék figyelembe, hogy a tanév szeptemberben kezdődik. Abban reménykedünk, előbb-utóbb találnak megoldást, és nem jutunk olyan helyzetbe, hogy veszélybe kerüljön a létünk. Úgy gondolom, az általunk felvállalt oktatási programot nem fogják hagyni meghalni, mert még egyszer nem lehet újrakezdeni” – mondja Balázs-Bécsi Gyöngyi. A tapasztalat azt mutatja, minden évben megkapják a támogatást, de gondot jelent, hogy az év első három hónapjában bizonytalan az anyagi helyzetük.

Egymásra épülő mezőségi program

Az 1992-ben alakult Kallós Alapítvány 1999-ben indította el a magyar óvodát és iskolát a Kolozs megyei településen, jelenleg a válaszúti és a 2014-ben indított nagysármási szórványkollégiumban összesen 140 gyereknek viselik gondját, akiknek 30 százaléka vegyesházasságból származik. Balázs-Bécsi Gyöngyi szerint bár a Mezőségen is csökken a gyermeklétszám, Válaszúton fenn tudják tartani a négy tanerős elemit, és előreláthatólag a 9. mezőgazdasági profilú osztály is elindulhat. Az 54 szakiskolás a két éve átadott tangazdaságban gyakorlatozik, ahol gyümölcsös és állatok is vannak. Ide Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyéből érkeznek gyerekek, míg a válaszúti elemi iskolába Kolozs megye környékbeli településeiről gyűjtik össze azokat a kicsiket, akik másként nem tanulhatnának anyanyelvükön. Nagysármáson Maros megye peremvidékéről, a Kolozs megyével határos Székely Mezőségről kerül ki a tizenegy bentlakó.

A tanerő biztosítása nem okoz gondot, alsó tagozaton vannak tanítók, és nagyon jó szaktanár is biztosított, a többi tantárgy lefedése azonban problémásabb, hiszen a kevés óraszám miatt „vándorolnak a tanárok”, több helyen kapnak katedrakiegészítést. Kolozsvár és Szamosújvár közelsége miatt azonban ez megoldható, így minden tárgyat szaktanárok tanítanak.

„Egymásra épül a két szórványkollégium, mi vonjuk be a gyerekeket a környékről a magyar oktatásba, és tőlünk egy osztálynyi gyerek megy ötödikben Szamosújvárra. Aki nem akar elméleti középiskolában maradni, mert földje van a családnak, és abban látja a megélhetését, az viszont visszajön hozzánk Válaszútra. Ha mi Kolozs megye mintegy harminc településéről nem vonnánk be a gyerekeket, sem Szamosújváron, sem Kolozsváron nem működhetnének egyes magyar osztályok, ezek a gyerekek a román oktatási rendszerben lennének” – magyarázza a Kallós Alapítvány elnöke. Mint mondja, olyan gyerek is van, aki 5. vagy 9. osztálytól a kincses városban folytatja tanulmányait, a tehetősebb szülők ugyanis úgy vélik, itt több a lehetőség.

„A gyerekek többsége ellenben Szamosújvárra megy, mivel ott is ugyanaz a rendszer: a gyerekek nagy része szociálisan hátrányos, és bevállalják őket, nem fizetnek a kollégiumi ellátásért vagy csak minimális összeget” – magyarázza Balázs-Bécsi Gyöngyi, aki szerint ősszel tíz negyedikest küldenek a magyar kormány támogatásával épített új szamosújvári magyar líceumba, ugyanakkor 18 szakiskolás végzi el a tizenegyediket.

Sokrétű tevékenység minden gyereknek

„Igyekszünk minden gyereket megtalálni, a vegyes házasságban élőket is, és bevonni a magyar oktatási rendszerbe, másrészt cél az állandó programjaink biztosítása” – foglalja össze a célokat az elnök. A válaszúti kollégiumban délutánonként a szilencium mellett számos tevékenység folyik: például van magyar és román nyelvkör. Előbbi azoknak, akik úgy érkeznek a kollégiumba, hogy nem tudnak magyarul beszélni, igyekeznek őket minél jobban, minél hamarabb felzárkóztatni. Utóbbi azért kell, mert vannak olyan települések, ahol a lakosság többsége magyar, így az onnan érkezők kevésbé ismerik a román nyelvet. „Számunkra fontos, hiszen itt élünk, nekünk azt is anyanyelvi szinten kell tudnunk” – mutat rá az illetékes, aki szerint – a Kallós Alapítványról lévén szó – nem maradhat el a programból a népdaloktatás, a népi játék, a tánc, de van képzőművészeti kör, népdalkör, kézműves-foglalkozás, filmklub is. „Nagyon sokrétű a tevékenységünk éppen azért, hogy az anyanyelv használatát erősítsük” – magyarázza. Válaszútra rendszerint olyan településekről hozzák a gyerekeket, ahova nem tudnak busszal, vonattal eljutni, a szállításukról is ők gondoskodnak, de orvosi ellátást, ruházatot is biztosítanak számukra.