Zrínyi Miklós költő, aki Magyarországért élt, halt

ekkor a Brebiriek a Zrínyi nevet vették föl, és fényes tettekkel írták be nevüket a magyar történelembe.
Miklós 1620. május 3-án látta meg a napvilágot a horvátországi Muraközben fekvő Csáktornyán. A település a Hahót nembeli Csákról kapta nevét, aki zalai ispán, majd erdélyi vajda és szlavón bán volt. Dédapja a szigetvári hős, Zrínyi Miklós volt, apja Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán. Anyját, Magdolnát korán elvesztette, az asszony nem sokkal Miklós öccse, Péter születése után gyermekágyi lázban meghalt. 1626-ban apja is elhunyt, a Zrínyi gyerekekről gyámok gondoskodtak. Gyakorlatilag apjuk unokatestvére, Batthyány Ferenc és osztrák-cseh származású felesége, Éva nevelték. Az asszony anyai szeretettel gondozta a két árvát, s ezek hálás szívvel ragaszkodtak hozzá. Tanulmányaikat a grazi, nagyszombati és bécsi jezsuita gimnáziumokban végezték. Erős katolikus nevelést kaptak, jól megtanulták a latin nyelvet, megismerték a római irodalom remekeit. Miután Zrínyi Miklós 1636-ban elvégezte a latin iskolát, Olaszországba utazott, ahol mások mellett VIII. Orbán pápával is találkozott.

Kard és toll

Hazatérése után, a családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott a törökök ellen, kiverte őket a Muraközből és védte Magyarországot, Erdélyt, Karintiát, Stájerországot. A családi birtokot megosztotta öccsével, Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta. A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált.

Mindazonáltal elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen irodalmárnak. A 15 énekből álló Szigeti veszedelem című hősi eposzon 1645-től dolgozott (ebben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket), a mű 1651-ben jelent meg Bécsben. Ebben az évben a törökökkel is összecsapott, Kosztajnicánál (Horvátország) hatalmas diadalt aratott felettük. Hosszas lenne hadi sikereit felsorolni, tény, hogy királyok, császárok, pápák ismerték el nagyszerű sikereit, hadvezéri tudományát.

Baleset vagy merénylet?

Különös halála már az események után találgatásokra adott okot, és az összeesküvés-elméletek a mai napig izgalomban tartják azokat, akik olykor még a szemüknek és a fülüknek sem hisznek. Pedig a szemtanúk beszámolója elég egyértelművé teszi a történteket. Kortársai és az utókor azért nem hisz a véletlen balesetben, mivel Zrínyi személye – aki a magyarok szabadságát mindennél fontosabbnak tartotta – igencsak kényelmetlen volt a bécsi uralkodói udvar számára. Így aztán hamar szárnyra kapott a hír, hogy egyenesen a Habsburgok parancsára tették el láb alól a hadvezér-politikust.
1664. november 18-án több magyar és horvát főúrral együtt vadászni ment Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe. A csapat hazafelé tartott volna, amikor szóltak Zrínyinek, hogy egy megsebzett vadkan elfutott, ha utána mennek, elveszejthetik. Zrínyi fogta a rövid puskáját, lóra kapott, és két segítőjével a nyomába eredt. Bár ne tette volna…

A vadászaton résztvevő Bethlen Miklós a lehető legdrámaibb módón írta le az eseményeket. Miután a jelenlévők megpróbálták elállítani a vérzést, „csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén” – írja önéletírásában a gróf, akinek Zrínyi példaképe volt. Olyan ember élete ért ezzel véget, aki saját bevallása szerint mindig Magyarország függetlenségéért kívánt „élni és halni”.